Chapter 21.

Miután befejeztük egymás bámulását az ismeretlen idegen megszólalt:
- Most csak ugratsz, ugye? - nevetett.
- Hát azt én is kérdezhetném - mondtam, miközben leült.
- De te úgy nézel ki mint én!
- Nem mondod?
- Jó, bocs.
- Ne haragudj, csak nem rég csalt meg a barátom, ezért költözöm...
- Jaj, szegény...ne mesélj. Ki volt az a görény?
- Logan Henderson?
- A BTR Henderson? -ordított.
- Kicsit lehetnél halkabb is.
- Bocsi...de most komolyan?
- Igen, komolyan.
- Az komoly.
- Na mindegy. Most azt magyarázd el nekem, hogy miért van belőlem kettő?
- Láttam ilyet a filmekben! Hogy hívnak?
- Eckert Leticiának, de Skylernek szólítanak.
- Szuper. Becses nevem Skyler Hudson. Hány éves vagy?
- Tizennyolc.
- Két hete volt a szülinapom.
- Az enyém is...
- Te is tizennyolc vagy?
- Ja. Ez elég furcsa....
- Akkor biztos te vagy a "cuki vagyok és imádom a fényt" csajszi én meg a "fuss vagy megöllek a sötétben" fél.
- Miért mondasz ilyet? Birkóztam, karatéztam, hajnalban fekszem le és délután kelek, te meg mindig korán fekszel, korán kelsz.
- Ezt honnan tudod? - nézett rám értetlenül.
- Fogalmam sincs, és arról se, hogy a derekadon miért van egy Henna tetoválás.
- Combig érő pulcsi van rajtam....lézer szemed van? -kérdezte ijedten.
- Fogalmam sincs - cincogtam egér hangon.
- Ez kész - nevetett.
- Azta...
- Ja, én is elképedtem...
- Nem az! Ott jön Logan! Fellopódzott a gépre, vagy mi? - keseredtem el, miközben kinéztem az ablakon és meghúztam magam, hogy ne lásson meg.
- Ne feledd, maradj önmagad! - mondta Skyler, miközben valamit a zsebembe dugott.
- Szia. Kivel beszélgetsz?- ült le mellém Henderson.
- Mi a? Hol van Sky?
- Te buta...te vagy Sykler.
- Ne nevettess már...hova lett? Ez előbb még itt ült.
- Beverted a fejed?
- Örülj, hogy nem nyúzlak meg - estem neki.
- Kicsit halkabban is lehetne - de ja vu!....
- Takarodj innen!
- De én SZERETLEK, értsd már meg!
- Én meg UTÁLLAK, értsd már meg!
- Hát jó. Találkozunk Londonban - mosolygott.
- Honnan veszed, hogy oda költözöm? - fedtem az igazságot.
- Onnan, hogy ismerlek. Los Angelesen kívül melyik a kedvenc városod? Las Vegas. És az a Londoni gép.
- Beugrom egy barátnőmhöz - ekkor a gép elkezdte a leszállást. Volt, aki átszállhatott egy másik gépre, de nekem maradnom kellett volna.
- Bocsi, ezen kívül van még egy átszállásom - mosolyogtam egyet, majd leszálltam, és átszálltam. Egyedül ültem, és hallgattam az azt a nyomorult két zeneszámomat...az a teletabik főcímdala volt, amit az unokahúgom miatt töltöttem le. Az volt a legjobb, amikor a lufi hangja szétcsikarta a dobhártyám. A másik pedig az a szám, amit még...én énekeltem fel. Ez az egyetlen egy zeneszámom, még a saját dalomat éneklem rajta...de nem lényeges, oltári rémes hangom van.
- Ez a kedvenc számom - mondta...Logan? Miközben éppen az a szám ment, amit említettem.
- Basszus, te mindenütt ott vagy? - vettem ki a fülemből a fülhallgatót.
- Ez van - vigyorgott.
- 4 órát kell veled kibírnom?
- 5-öt. Késik a gép - mosolygott.
- Hallgatlak - csúsztam le az ülésen.
- Miről?
- A bocsánatkérésedet, és hogy miért és mennyire szeretsz.Kezdheted!
- Nem szeretlek és nem is szeretnék bocsánatot kérni.
- Akkor mi a francért követtél? - akadtam ki.
- Nem szeretlek, hanem imádlak. És nem szeretnék bocsánatot kérni, mert bocsánatot is kérek és azt akarom, hogy megbocsáss.

Chapter 20.

Pörögtek az órák, az éjszakák, és így telt el két nap. "Szegény" Logan úgy leitta magát, hogy csak a harmadik nap reggelére lett józan. Hát nem tudom milyen ember az, aki fél óra alatt ennyit alkoholizál, de felőlem bele is halhat. Már nem érdekel.
- Hé, mizu cica? - ölelt át hátulról Logan, miközben csomagoltam.
- Eressz már el! - könyököltem a gyomrába.
- Mi bajod van? Egyáltalán minek csomagolsz?
- Hello bébi - lépdelt oda Sheila és lesmárolta Logan-t, aki csak ellökte magától, és értetlenkedett.
- Jé, megjött a kur.... - mondtam volna valamit, ha Carlos be nem fogja a szám.
- Ki a rosszat, be a jót.
- Öld meg a tekinteteddel ezt a lotyót! - legyintett egyet James, akinek csak mutattam egy szívet a kezemmel.
- Hé, ez rímelt - okoskodott Los.
- Ember, az lett volna a lényeg - nézett nagyot Jamesy.
- Te még mit keresel itt? Alig leszek már itt csak kerek egy óra hosszát, és még ezalatt is a te képedet bámuljam? Legalább az a ne mondjam már mi elhúzott - néztem Loganre, miközben becipzároztam a bőröndömet.
- De most neked mi bajod van?! - akadt ki.
- "Hé, Bébi!" kérdezd meg a csajodat - vigyorogtam a képébe eléggé ironikusan.
- Komolyan nem emlékszel? Épp hogy összejöttünk - harapott bele James egy...rúd kolbászba?
- Miért, most...mi? Hol? ki? - kezdett idegesíteni, hogy úgy tett, mintha nem tudna semmiről.
- Logan - lépdeltem elé még mindig idegesen - Ha ennyire nem emlékszel, elmondom...de csak egyszer, mert undorodom a képedtől. Édesem, te megcsaltál engem a drágalátos Sheila-val.



Logan reakciója után Carlos kitessékelte a hátsó kertbe, "mert úgy jobb mindenkinek"- de legalább Loggie pofikájának.
- Szemét ribanc - suttogtam, miközben Sheila lecsoszogott a lépcsőn, és Logan után koslatott.
- Skyler, csak higgadtan - húzta hátra a kezemet Tina, megfogva a csuklóm.
- Hagyd már - mondta teli szájjal James.
- Te könnyen mondod, nem bánnád, ha szétszedné - szólalt meg Alexa.
- Én mondtam anyának, hogy ne engedje karatézni - puffogott Tina.
- És birkózni - tettem hozzá.
- Meg azt.
- Na, puszika mindenkinek, inkább várok a reptéren. Szeretek mindenkit, a címemet Tina talááááááán tudja. Csók mindenkinek - mondtam fapofával az utolsó szavakat, majd felkaptam a cuccaimat és elindultam a kocsim felé - Bazdmeg...Na jól van, pusztuljatok meg! - mivel a kocsimat a 18.szülinapomra titokban kaptam Logantől, bedobtam a kulcsot a szobája ablakán. Majd fogtam egy taxit és kivitettem magam a reptérre. Sírva nézegettem ki a taxi ablakán, de nem tehettem mást. Már éppen a csomagjaimat pakoltam fel a szalagra, amikor......
- Skyler! Skyler, várj már! - futott felém Logan.
- Egy kicsit siethetnénk? - kérdeztem idegesen.
- Kisasszony, csak nincs gond? - kérdezte a nyakamba lihegve Logan.
- De van gond. Méghozzá te.
- Kérlek bocsáss meg! 3 napig magamnál sem voltam! - próbált mentegetőzni.
- Én is lerészegedtem. De még csak meg sem csókoltam valakit, nem hogy....undorító vagy.
- Skyler! - kapta el a csuklómat, miután el akartam menni onnan, de én lendületből megszaltóztattam, majd persze a földön kötött ki. Csak az egész reptér nézett minket, se többen, se kevesebben.
- Indul a gépem - nyögtem ki egy utolsó mondatot neki, majd miközben az összes várakozó ember engem bámult (még a levegő is megdermedt, sőt alig beszéltek néhányan) elsétáltam a gép irányába, amire természetesen fel is szálltam. Miután leültem a telefonomat böngészgettem. Éppen beraktam a fülembe a fülest, hogy 9 óra hosszán keresztül két számot hallgassak, mivel a többi Big Time Rush. Ekkor szólt hozzám egy másik lány:
- Mmm..bocsi! Leülhetek? - mikor ránéztem, köpni-nyelni nem tudtam. Ugyan úgy nézett ki, mint én!

Chapter 19.

Hosszas órák után elindultunk haza az étteremből. Kinyúltam, de már kezdtem készülődni, hiszen kaja közben megbeszéltük: irány bulizni!
-Jöttök?-kérdezte Alexa.
-Máris!-csörtetett le a lépcsőn Sheila és Tina, mögöttük nem messze pedig a srácok, majd őket követtem én is. Majd elindultunk a 2-es klubba, a város legnagyobb szórakozóhelyére. A srácok rögtön berobbantak a táncparkettre, és leitták magukat kerek fél óra alatt, amíg én és Alexa csak beszélgettünk a bárpult mellett addig Tina és Sheila csatlakoztak a fiúkhoz. Hajnali kettőkor Logan és Sheila hazaindultak taxival...soha nem láttam olyan részegnek őket. Én lenyomtam 2 felest meg egy üveg sört és kifújt. Mi még a táncparketten nyomultunk, de már fél négy körül hazaindultunk, mert mindenki ki volt dőlve.
Miután hazaértünk, gondoltam, hogy mint minden este, odafekszem Logan mellé, hogy együtt aludhassunk, azonban más kép fogadott, amire számítottam.
-Skyler!-köpte ki hirtelen Logan a nevem. Én a számhoz kaptam, és sírni kezdtem. Elrohantam, csakhogy a nappaliban nekimentem Carlosnak.
-Hé..mi a baj?-kérdezte. Felnéztem, majd a fejemet a mellkasába túrva tovább zokogtam. Közben Alexa és megölelt, Tina is, és a többiek is, így kialakítva egy nagy, közös családi ölelést.
-Elmondod mi történt, vagy találjuk ki?-engedett el mindenki, majd James megszólalt.
-James!-intette le a szószékről Mr.Maslow-ot.
-Logan...meg Sheila- kapkodtam a levegőt.
-Mivan velük?-kérdezte Alexa.
-Az ágyban "játszadoznak"- nyuszi füleztem az ujjaimmal - És nem videojátékot.....-rogytam le a földre,és nekidőlve a kanapénak újból zokogni kezdtem. Megcsaltak....
-Az a szemét- indult el Tina a szobám felé. Hagyták, hadd menjen, úgyis megérdemlik. Már Logan felöltözve kinyitotta az ajtót, hogy jöhessen magyarázkodni. Drága egyetlen nővérem pedig olyan pofont leadott neki, hogy Logan egy ideig emlékezni fog rá.
-Tina!-ordítottam fel-Hagyd.
-Egész biztosan? - kérdezett vissza. Felálltam, majd elindultam feléjük. Sheila is oda vánszorgott Logan mellé. Logan nyúlt felém, én pedig megragadtam a karját és felvetettem a földre. Sheila-nak megragadtam a haját, ő pedig aranyoskám nyivákolt egyet mint egy újszülött kismacska. Nekilegyintettem az ajtófélfának a fejét, és elájult. Imádom a birkózó tanáromat.
-Sky!-rántott hátra Alexa.
-Miért nem hagytad, hadd végezze ki?-károgott Carlos.
-Khm.
-Szeretlek-vágott kutyapofit az erőszakos pop sztár.

Chapter 18.

Miután Tina,Alexa és Sheila abba hagyták az őrült vihorászást, én lemásztam Carlos hátáról és Logan is befejezte a prédikációt. Mindenki hallgatott. Felálltam, és a kabátomért nyúltam. Cipzár fel!
-Te hova mész?-kérdezte Sheila.
-Nem akarod látni, ahogy James megalázza magát az egész város előtt?-vontam kérdőre a barátnőmet.
-Hova megyünk? Big Stage Hotel tetőrész, esetleg valami lakóépület?-állt fel ő is.
-Egy hegyre. Egy kialakított Bungee Jumping helyre-bólogatott össze-vissza.
-Hozom a pelenkát!-ugrott fel Carlos.
-Kipostolom Twitterre!-vette elő a telefonját Kendall.
-Megyek a kameráért!-inalt el Logan.
-Én meg beindítom a kocsit..jobb dolgom nincs-indultam ki az ajtón a lányokkal. Csak Sheila és James maradtak bent.
-Öhm..aha, oké-hintázott a lábán Sheila.
-Én szeretlek-mondta James. Sheila csak ránézett, és megcsókolta. Hogy honann tudom? Van nekünk is olyan lyuk az ajtón, amin ki-be lehet lesni. Szóval James Halstonnal jár, de Lalát szereti? Fhuu Jamesy fiú..Miután ezt az incidenst másodpercenként váltva néztük végig, elindultunk a Moorange Jumper központba. Jamesre ráaggattuk azt a jó nagy Sumo pelenkát. A kis bajnokunk végig nézett a körülbelül 500 fős tömegen, majd magára erősítette a karabínert, és zuhant. Nem volt nagy mutatvány. De közben énekelte az Elevate-t.
-Akkor most jártok?-súgtam oda  a barátnőmnek.
-Te leskelődtél?-hunyorgott rám.
-Meg hallgatóztam is. Megbeszéltétek?
-A hülye menedzserek miatt kell Halstonnal járnia. De ő nem akar-tálalt ki a dolgokról, miközben lementünk libegővel a rétre, hogy megnézzük: ÉL MÉG JAMES?
Hát nem. Ott feküdt a földön, és röhögött. Mint egy pszichopata veréb.
-James, jó vagy?-ült le mellé Carlos.
-Nem hiszem-váltotta komolyra a szót.
-Éhes vagyok-mondtam.
-Szinte gondoltam-puszilt meg Logan.
-Te hogy tudsz ennyit enni? Carlos se szokott ilyen éhes lenni-Kendöll drága közbeszól.
-Pofa be-vágtam fapofát. Kendall felemelte a kezét: ártatlan! Amúgy nem.
-Ugye felvetteeed?-állt fel a földről Jamesy.
-Itt vagy minden-mutatott egy kis fekete kamerára, ami a kezében volt. És ekkor elindultunk haza..a nagy furgonnal. Csak kicsit támadtak le minket néhány piros lámpánál. Talán azért büntettek meg 3-szor is,mert áthajtottunk rajta, nehogy valaki megint üvöltözve betörje a mellettem lévő ablakot. Szánaloom.
-Megálljunk a Mc Donald's-ban?-kérdezte Sheila, hiszen ő volt sofőr.
-Mi? Még szép, hogy megállunk!-akadtam ki.
-Szóval pocak éhes.
-Pocak korog-húztam fel a felsőm, majd Logan megbökte a hasamat. Vetettem rá egy csúnya pillantást, válaszul pedig megpuszilta a homlokom.

Chapter 17.

Lassacskán elengedtünk egymást, ezalatt teljesen vérig pirultam.
-Te vagy a világ legjobb barátnője-vigyorgott Logan.
-Nekem mikor akartad elmondani, hogy járunk?-nevetgéltem.
-Már régóta. Csak nem volt rá tökéletes alkalom-fogta meg a kezeimet, majd megcsókolt. Újra és újra. Majd elindultunk a limuzinhoz, és hazaindultunk. Beestem a szoba ajtaján és eldőltem az ágyon.
-Úgy tudtam az az én szobám-simította végig a kezét a hátamon.
-Most már közös-mondtam egy párnába vésve a fejem. Majd fogta magát és mellém feküdt, majd átkarolt. Így aludtuk végig az estét.
-Jó reggelt-mosolygott az arcomba Loggie.
-Jó reggelt-bújtam hozzá, miközben a hajamat simogatta.
-Mit hozzak enni?
-Semmit.
-Nem vagy éhes?-lepődött meg. Nem válaszoltam semmit, csak ölelgettem.
-Talán. Kicsit-szólaltam meg.
-Akkor lemenjünk?
-Áhh, ahhoz túl lusta vagyok-feküdtem ki. Logan pedig elkezdett csikizni. Majd megfulladtam a nevetéstől. Mikor elengedett, gyorsan felpattantam, de elég gyorsan zuhantam is a földre.
-Jól vagy?-kérdezte ijedt hangon Logan.
-Fránya abba a kibaszott lábamba!
-Ezt jól megaszontad'-mondta, miközben felsegített. És felvettem a lábamat. Vicces kis kifejezés. Kézen fogva mentünk le a konyhába, ahol nem volt senki. Ettünk, és kimentünk a nappaliba. Szörnyű volt otthagyni a tojásos bacon-t.
-Hello, Hello!-támasztotta a fejét Sheila a kanapén.
-Mi az?-nevettem.
-Én megmondtam!-mutatott ránk Kendall, majd lenéztem a kezemre. Leesett. Majd elmosolyodtam, és megpusziltam Logant.
-Sokáig!-szóltak egyszerre a lányok, majd kánomban mondták utána a fiúk is. Tiszta drámai jelenet volt. Azért megköszöntük, és leültünk csatlakozni a TV-zéshez. Miután megnéztük az "Egy apró bökkenő"-t, James felpattant a helyéről:
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Hova?-kérdeztem vissza.
-Khm..James és Carlos fogadott, hogyha jövőhét keddig, azaz két hét alatt összejöttök, akkor James egy szál pelenkában fog bungee jumpingolni. Ha pedig nem jöttetek volna össze..akkor Carlos is ugyanezt csinálta volna-világosított fel minket Kendall.
A Logan és az én reakcióm: