Chapter 21.

Miután befejeztük egymás bámulását az ismeretlen idegen megszólalt:
- Most csak ugratsz, ugye? - nevetett.
- Hát azt én is kérdezhetném - mondtam, miközben leült.
- De te úgy nézel ki mint én!
- Nem mondod?
- Jó, bocs.
- Ne haragudj, csak nem rég csalt meg a barátom, ezért költözöm...
- Jaj, szegény...ne mesélj. Ki volt az a görény?
- Logan Henderson?
- A BTR Henderson? -ordított.
- Kicsit lehetnél halkabb is.
- Bocsi...de most komolyan?
- Igen, komolyan.
- Az komoly.
- Na mindegy. Most azt magyarázd el nekem, hogy miért van belőlem kettő?
- Láttam ilyet a filmekben! Hogy hívnak?
- Eckert Leticiának, de Skylernek szólítanak.
- Szuper. Becses nevem Skyler Hudson. Hány éves vagy?
- Tizennyolc.
- Két hete volt a szülinapom.
- Az enyém is...
- Te is tizennyolc vagy?
- Ja. Ez elég furcsa....
- Akkor biztos te vagy a "cuki vagyok és imádom a fényt" csajszi én meg a "fuss vagy megöllek a sötétben" fél.
- Miért mondasz ilyet? Birkóztam, karatéztam, hajnalban fekszem le és délután kelek, te meg mindig korán fekszel, korán kelsz.
- Ezt honnan tudod? - nézett rám értetlenül.
- Fogalmam sincs, és arról se, hogy a derekadon miért van egy Henna tetoválás.
- Combig érő pulcsi van rajtam....lézer szemed van? -kérdezte ijedten.
- Fogalmam sincs - cincogtam egér hangon.
- Ez kész - nevetett.
- Azta...
- Ja, én is elképedtem...
- Nem az! Ott jön Logan! Fellopódzott a gépre, vagy mi? - keseredtem el, miközben kinéztem az ablakon és meghúztam magam, hogy ne lásson meg.
- Ne feledd, maradj önmagad! - mondta Skyler, miközben valamit a zsebembe dugott.
- Szia. Kivel beszélgetsz?- ült le mellém Henderson.
- Mi a? Hol van Sky?
- Te buta...te vagy Sykler.
- Ne nevettess már...hova lett? Ez előbb még itt ült.
- Beverted a fejed?
- Örülj, hogy nem nyúzlak meg - estem neki.
- Kicsit halkabban is lehetne - de ja vu!....
- Takarodj innen!
- De én SZERETLEK, értsd már meg!
- Én meg UTÁLLAK, értsd már meg!
- Hát jó. Találkozunk Londonban - mosolygott.
- Honnan veszed, hogy oda költözöm? - fedtem az igazságot.
- Onnan, hogy ismerlek. Los Angelesen kívül melyik a kedvenc városod? Las Vegas. És az a Londoni gép.
- Beugrom egy barátnőmhöz - ekkor a gép elkezdte a leszállást. Volt, aki átszállhatott egy másik gépre, de nekem maradnom kellett volna.
- Bocsi, ezen kívül van még egy átszállásom - mosolyogtam egyet, majd leszálltam, és átszálltam. Egyedül ültem, és hallgattam az azt a nyomorult két zeneszámomat...az a teletabik főcímdala volt, amit az unokahúgom miatt töltöttem le. Az volt a legjobb, amikor a lufi hangja szétcsikarta a dobhártyám. A másik pedig az a szám, amit még...én énekeltem fel. Ez az egyetlen egy zeneszámom, még a saját dalomat éneklem rajta...de nem lényeges, oltári rémes hangom van.
- Ez a kedvenc számom - mondta...Logan? Miközben éppen az a szám ment, amit említettem.
- Basszus, te mindenütt ott vagy? - vettem ki a fülemből a fülhallgatót.
- Ez van - vigyorgott.
- 4 órát kell veled kibírnom?
- 5-öt. Késik a gép - mosolygott.
- Hallgatlak - csúsztam le az ülésen.
- Miről?
- A bocsánatkérésedet, és hogy miért és mennyire szeretsz.Kezdheted!
- Nem szeretlek és nem is szeretnék bocsánatot kérni.
- Akkor mi a francért követtél? - akadtam ki.
- Nem szeretlek, hanem imádlak. És nem szeretnék bocsánatot kérni, mert bocsánatot is kérek és azt akarom, hogy megbocsáss.