Chapter 23.

Logan hangja zavart meg minket:

- Sky, bejöhetek? Hallom, hogy fent vagy.

- Lássuk csak...NEM!

- Mondtam már, hogy nem is emlékszem arra, hogy mit tettem!

- Mégis megtetted, nem? - kérdeztem vissza.

- Ne idegesítsd fel magad rajta - mondta Kendall, majd megpuszilta az arcom. 

- Tudom, hogy igazából nem is jártatok Tinával - néztem rá.

- Van veled valaki? - kérdezte Loggie.

- Csak Kendall.

- Nyisd ki az ajtót - mondta határozottan. 

- Honnan a francból tudtad? - suttogta K-Dog. 

- Szerinted nem ismerem a testvérem? - kuncogtam.

- Skyler! - hallottam Logan hangját az ajtó mögül.

- Te még mindig itt vagy?! - horkantam fel. 

- Nem is fogok elmenni. 

- Nem szeretlek.

- De én igen.....!

- Az viszont nem érdekel - mondtam Kendall ölében ülve, miközben a hajamat simogatta.

- Nyugi, na... - mondta Kendall. 

- Jó, csak.... - dünnyögtem, mielőtt megcsókolt. 

- Nincs is bezárva az ajtó.... - nyitott be Logan, és pedig felpattantam, és egy pofont leadva Logannek kiparancsoltam. 

- Adj egy ötöst! - nyújtotta fel a kezét Kendall, amibe belecsaptam. 

- Skyler, jönnél egy pillanatra?! - hallottam James hangját. Mit akar este fél tizenegykor? A szobája felé vettem az irányt, majd bekopogtam. - Gyere! - hallottam újból a hangját. 

- Figyelj, öhm...hát a srácok lestoppolták, hogy nem szólnak neked, mert szeretnének még élni. Szóval...Jövőhéten nem leszünk itthon, szóval nem gond, ha Alexával maradtok itthon ketten?

- Miért lenne? - mosolyogtam.

- Akkor okés - mondta elég nyomottan.

- Héj, James! Jól érzed magad? 

- Igazából? Nem. 

- Még mindig fáj?

- Hülye ri...

- Ne idegesítsd fel magad rajta - vágtam közbe. Majd órákon át beszélgettünk, mire mindketten elaludtunk...de nem külön ágyban....