Chapter 26.

Sziasztok!:) Először is megváltozott a bloggernevem Zorka Blac-ra Cassie Wilmer helyett. Másodszor pedig van egy másik történetem, aminek örülnék ,ha komiznátok, és olvasnátok :)

Csak feküdtem az ágyon és vártam a csodára, hogy majd betoppan valaki, aki elvisz innen és happyben élünk tovább. De nem így lett. Hanem inkább lekoslattam a konyhába pár szál ropiért. A többiek a nappaliban ültek, amin én csak végigsuhantam, és a ropit a kezembe véve visszamentem a szobámba. Egyszer csak halk kopogást hallottam az ajtón: megint.
- Ki az?
- Bejöhetek? - a hangja ismerős volt, hirtelen alig tudtam felfogni, hogy ki az.
- Sheila.. - suttogtam halkan. - MENJ EL! MENJ INNEN! Minek jöttél vissza?
- Csak szerettem volna elmondani, hogy nagyon sajnálom és többé nem is fogsz rólam hallani!
- Rendben. Akkor szia - ekkor már szemtől szemben beszéltünk.
- Szia - mondta halkan, és máris indult.
- Várj! - szóltam utána, mire ő hátra nézett. Elkezdtem sírni, és megöleltem. Nem hagyhatom, hogy örökké bűntudatban éljen. - Haragszom. Igenis haragszom! De mindketten tudjuk hogy nem akartál volna megbántani. Részeg voltál. Az nem mindegy - mondtam a háta mögé beszélve.
- Kibékültetek? - kérdezte Logan mellénk osonva.
- Nem - mondta Sheila. - Nem fog nekem megbocsájtani, de legalább elmondtam neki, amit akartam. Sziasztok - mondta egy hatalmas mosollyal az arcán, miközben a könnyeit törölgette. Majd elment. Talán örökké.
- És velem mi lesz? - kérdezte Logan.
- Utállak - mondtam nevetve, majd megcsókoltam. - Én viszont tényleg elköltözöm. Muszáj - mondtam mosolyogva.
- De.. miért?! - kérdezte értetlenül.
- Mert csak - mondtam, majd lementem a nappaliba.

TO BE CONTINUED......