Chapter 27 - Epilógus

Reggel fél hatkor a repülőgép felszállt. Könnyek gördültek ki a szememből. Nem tudtam jóra gondolni, csak ott ültem és bámultam ki a lehúzhatatlan ablakon, mikor zsebem rezegni kezdett.
" Pofa be és a legközelebbi reptéren szállj le. James xx" - kaptam egy SMS-t.
" Már most hiányoztok ♥ Találkozunk a közeljövőben:) XO, Leticia" - írtam vissza, majd kikapcsoltam a telefonom.

*James szemszöge*
- HEEY LOGAN! KENDALL! CARLOS! COME HERE NOW! - ordított James.
- Hey, wassup? Why you shoutin'? - csörtetett le a lépcsőn Logan.
- Ezt nézd - mondta idegesen James a telefonjára bökve, mialatt a többiek is leértek, Alexával együtt.
- Mivan? - kérdezte egyszerre Carlos és Alexa, majd velük együtt a többiek is megnézték az SMS-t. Logan dühöngve az ajtó felé vette az irányt, Kendall lerogyott, és a kanapénak dőlt, Alexa pedig pityergett. Egyedül Carlos állt lefagyott fejjel, majd mire feleszmélt, kérdezett.
- Leticia? Ez most komoly?... - majd ő is Logan után ment. Kocsikulcsot felkapva, telefont a kezébe véve.

*Carlos szemszöge*
- Halló? Igen. A NASA-tól telefonálok. Azonnal vissza kell fordulniuk, nagy gond közeleg. Igen, köszönöm. Viszhall - mondta a telefonba eltorzított hangon. A repülő L.A felé tartott - megint. Carlos hasított a kocsival, csak úgy forrósodott alatta a betonút, a kerekek szinte beleolvadtak. Tudta, Logan hova tart.

* Kendall szemszöge*
Felborítottam a kanapét, és kimentem üvöltözni. Ennyire fáj, ha valaki hiányzik az életemből. Ennyire?! Ennyire. Vagy százszor hívtam, nem volt elérhető. Dühöngtem odakint a tengerparton, hiszen mérgemben addig sétálgattam, hogy idáig jutottam el. Eddig a tengerpartig, ahol sokszor ruccantunk ki így együtt, heten. A három lány és mi. Álruhában, hogy élvezhessük is.

*Logan szemszöge*
Ezer lépés futás közben, száz futólépésben, csak tíz séta közben, de csak egy és az életed véget érhet.

* Alexa szemszöge*
- Itt hagyott minket - suttogtam, majd felálltam, és a fürdőszoba felé vettem az irányt.

" - Figyelj, én megígérek neked valamit - fogta meg a kezem Skyler. Először beszéltünk, mióta elment és visszajött. - Ha még egyszer elmegyek...
- Akkor levágom a hajam, hogy tudd, mennyire hiányzol - vágtam a szavába.  
- Vagy te az enyémet - nevetett, mint egy idióta és a karjaimba zuhant." - emlékeztem vissza ígéreteinkre. Majd a tükör előtt állva, kontyba fogott hajjal már csak az olló nyisszanását hallottam.

* Skyler szemszöge *
A repülőgép mosdókagylóját támasztottam két kezemmel. Egyikben egy kést, melyet egy szendvicshez kaptam - lusta pincérek. Nagy levegőt vettem, és megtettem. Lila hajam összefogva, pusztán a kezemmel. Majd fölötte a kést végiglendítve a padlóra hullott mind az. Betartottam ígéretem.

Ezúttal szeretném megköszönni minden kedves olvasómnak a sok-sok kommentet, a gratulációkat, a temérdek mosolyt, amit az arcomra csaltatok. Köszönöm azt a csekély 26 feliratkozót (mivel máshol szokott lenni 200-300 is). Az a lényeg, hogy mikor megkérdeztem, hogy folytassam-e, ti kiálltatok magatokért, és sorban írtatok, hogy Letíciát nem hagyjátok elmenni. :) Köszönöm a 8,350 látogatót (ami pont most van.) Amikor olvastam azokat a kommenteket, ahol írtátok, hogy majd' meghaltatok a nevetéstől, én csak mosolyogtam, hiszen valakinek boldog perceket okozhattam. Akármennyire szerettek egy bandatagot, addig utáltátok, amíg a történetben valami jót nem tett. Ha komisz és sekélyes volt, akkor ellene szegültetek. Sheila akármilyen gonosz is volt, mikor majdnem zokogva öntötte ki a lelkét Skylernek - és nem kért bocsánatot, mert tudta milyen nagy súlya van annak, amit tett - ti sajnáltátok, és az ő pártjára álltatok. Pontosan 2013. 11. 02.-én raktam ki az első részt, így még alig- alig három hónapot üzemelhetett a blog, de én büszke vagyok rá, mert akármilyen ocsmányul írtam, rosszul, tájakat nem leírva, és csak úgy hébe-hóba, mert ez az egyetlen történetem, inkább sorozatom, amit befejeztem. KÖSZÖNÖM NEKTEK!<3 
Az örökké való, és halhatatlan "Eckert Leticia, alias Skyler"

Chapter 26.

Sziasztok!:) Először is megváltozott a bloggernevem Zorka Blac-ra Cassie Wilmer helyett. Másodszor pedig van egy másik történetem, aminek örülnék ,ha komiznátok, és olvasnátok :)

Csak feküdtem az ágyon és vártam a csodára, hogy majd betoppan valaki, aki elvisz innen és happyben élünk tovább. De nem így lett. Hanem inkább lekoslattam a konyhába pár szál ropiért. A többiek a nappaliban ültek, amin én csak végigsuhantam, és a ropit a kezembe véve visszamentem a szobámba. Egyszer csak halk kopogást hallottam az ajtón: megint.
- Ki az?
- Bejöhetek? - a hangja ismerős volt, hirtelen alig tudtam felfogni, hogy ki az.
- Sheila.. - suttogtam halkan. - MENJ EL! MENJ INNEN! Minek jöttél vissza?
- Csak szerettem volna elmondani, hogy nagyon sajnálom és többé nem is fogsz rólam hallani!
- Rendben. Akkor szia - ekkor már szemtől szemben beszéltünk.
- Szia - mondta halkan, és máris indult.
- Várj! - szóltam utána, mire ő hátra nézett. Elkezdtem sírni, és megöleltem. Nem hagyhatom, hogy örökké bűntudatban éljen. - Haragszom. Igenis haragszom! De mindketten tudjuk hogy nem akartál volna megbántani. Részeg voltál. Az nem mindegy - mondtam a háta mögé beszélve.
- Kibékültetek? - kérdezte Logan mellénk osonva.
- Nem - mondta Sheila. - Nem fog nekem megbocsájtani, de legalább elmondtam neki, amit akartam. Sziasztok - mondta egy hatalmas mosollyal az arcán, miközben a könnyeit törölgette. Majd elment. Talán örökké.
- És velem mi lesz? - kérdezte Logan.
- Utállak - mondtam nevetve, majd megcsókoltam. - Én viszont tényleg elköltözöm. Muszáj - mondtam mosolyogva.
- De.. miért?! - kérdezte értetlenül.
- Mert csak - mondtam, majd lementem a nappaliba.

TO BE CONTINUED......

Chapter 25.

- Skyler, légyszives kimennél egy percre? - kérte Logan nyálas hangon.
- Ez az én szobám...tudtommal.
- Most akkor kimész vagy mi lesz?!
- Hagyjál már!
- Felőlem okés - állt fel, és behúzott egy akkorát Kendallnek, hogy kiserkent a vér a száján, majd Logan kiviharzott a szobából. Utána mentem egy fél óra után, mert addig rendbe tettem Kendall maradék arccsontját.
- Te sírsz? - kérdeztem, miután benyitottam a szobájába.
- Nem, kecskét fejek - jött a válasz.
- Most mi bajod van?
- Szerinted?!?!
- Ja, felőlem.
- Miért nem bírod megérteni, hogy....
- szeretsz?
- Igen, azt.
- Hmmm...lássuk csak...mert...
- Nem is tudtam róla!
- Tudom, hogy nem a te hibád.
- WTF?!
- De akárhányszor csak rád nézek, eszembe jut...
- Lépj tovább rajta.
- Könnyű azt mondani.
- Tina legalább majd jól kioszt, és eszedbe sem fog jutni Kendallhoz érni.
- Te is tudod, hogy nem jártak.
- Egy próbát azért megért - mondta, majd ki is mentem a szobából, és magamra zártam az ajtót az enyémben.

*

Eltelt 4 nap. Mind a 96 órát a szobámban töltöttem. Írtam a szerény kis blogomat, és rendeltem kaját is, amit az ablakon kimászva vettem át a futártól. Egyszer Alexa el is kapott, de gyorsan visszamásztam és berántottam magam után az üveget. 

- Skyler! Gyere már ki! - dörömbölt Alexa a szobám ajtaján.

- Azt várhatoood!

- Végre megszólalt - hallottam Carlos hangját.

- Akkor beengedsz?

- Ha csak te jössz.

- Ne mááár - hallottam Carlos elkeseredett hangját.

- Elmegyek veled tolókocsi-rallyzni.

- Fél óra múlva legyél kééész!! - rohant le a lépcsőn.

- Kinyitod? 

- Nyitva van. 

- Ja, okés - jött be a szobába.

- Semmi.

- Nem is kérdeztem még meg.

- Ismerlek...

- Ki vele.

- Logan itt szenved, hogy imád engem, nélkülem meghal meg minden...de közben Kendall meg nem csal meg, hanem szeret.

- Jártok?

- FOGALMAM SINCS.

- Logan tényleg szeret téged- ült le mellém.

- Ja, persze. Téged Carlos nem csalt meg.

- DEHOGYNEM!

- Hogy mi?!?!

- Egyik BTR srác sem bírja az alkoholt, kivéve Mr.Maslow-ot. Ő nem tudom hogy csinálja. Vagy 2-3 éve voltunk diszkóban és drága Los jól leitta magát. Még alig járhattunk 5-6 hónapja....szakítottam vele, Halston elmesélte a történetet, hogy ezek nem bírják a piát de mégis isznak, Carlos naponta több tucat rózsát küldött nekem és megbocsájtottam neki, hiszen nem tehet róla.

- ÉN IS BE VOLTAM RÚGVA.

- Akkor én is. 

- Fogadjunk hogy lesmároltál valakit - nevettem.

- El ne mondd neki! - mondta nevetve, majd elment.

Amíg tart ez a herce-hurca...

addig olvassátok a másik blogomat: YOU'VE GOT THE DEAL!!:)

Köszönöm mindenkinek!♥

Kedves Once upon a time...Big Time Rush! olvasók,
Szörnyen hálás vagyok minden egyes kommentelőmnek és feliratkozómnak azért, mert alapítottunk egy nagy családot: egy közösséget. Innentől kezdve a blog véget érne, ha úgy alakul. Azonban fojtathatom is a második évaddal :) Szóval ide kommentbe írjatok nekem bátran! Szeretném megtudni, hogy nektek mi tetszett a történetben, vagy hogy melyik volt a kedvenc részetek. Kit tudnátok Skyler mellett elképzelni, vagy esetleg ötleteket a második évadra. Vagy akármit! Az a lényeg, ha elég sokan nézik a blogomat ahhoz, hogy 10-15 komment össze jöjjön (ami a 23 feliratkozóhoz képest semmi) akkor folytathatom is, ha úgy adja. :)
Boldog blogos éveket és szeretettel teli napokat, vagy ahogy Skyler mondaná: Egyetek sokat és ne törődjetek semmivel!

xoxo, Hope Frost

Chapter 24.

- Szeretlek - suttogta a fülembe reggel James.

- Mennyit ittál?

- Teljesen józan vagyok - mondta, miközben én felültem az ágyon.

- Oooké.....

- Mit vagy ennyire meglepődve? 

- Van egy lábam, lila a hajam és mindenben ügyetlen vagyok. Logant még megértem, de te? - nevettem a szemébe. 

- Hülye - mondta, miközben nevetett, majd megölelt, és megpuszilta a fejem. 

- Akkor ez esetben hülye enni kér.

- Pocak megint megszólalt?

- Egyfolytában csak duzzog - böktem meg a hasam.

- Akkor hercegnő, ideje reggelizni - vett fel az ölébe, majd leszaladt velem a lépcsőn.

- Tegyél leee - nevettem, miközben megpörgetett a levegőben. Reggel kilenc óra volt, még mindenki aludt, csak mi vihorásztunk a nappali kellős közepén.

- Azt várhatod - mondta, majd feldobott a vállára, és a konyhába lépdelve leültetett a pultra, amíg előkészült a reggelihez.

- Mit kapok? - nézegettem, ahogy előszedi a hűtőből a tojásokat és a bacont. 

- Szerinted? 

- Szeretem a bacon-t.

- Főleg tojással - mosolygott. Majd két személyre terített, én pedig elindultam a kajámhoz - á-á - rakta ki elém a kezét - Mit kell mondani? - nyomtam az arcára egy puszit és rohantam az asztalhoz.

- Ez is megteszi - lepődött meg Mr. Imádomakutyám Maslow. Majd nagy beszélgetések közepette elfogyasztottuk a mennyei tojásokat. A bacon-t azt csak én ettem. Amíg James töltött inni, az övét is megettem. Hoppáré...Délutánra Vegával terveztük a shoppingolást. Miután a szobámban töltöttem az elkövetkezendő órákat, hogy megemésszem a reggelimet, kiakartam menni a friss levegőre, de mikor kinyitottam a szobaajtót megpillantottam egy hatalmas rózsacsokrot az ajtóm előtt.

"Tudom, hogy még mindig szeretsz. Kendall és James csak kihasználnak. ♥"

- Az a köcsög.... - dobtam el a papírocskát ami a kezemben volt, majd berontottam Logan szobájába - Te szemét! Ne foglalkozz azzal, hogy mit csinálok vagy nem! ÉRTETTED?! Szállj már ki az életemből!! - ordítoztam, hagy keljen csak fel.

- Most mivan? - emelte fel a fejét a nagy hős...erre Alexa és Kendall is odaértek az üvöltöző énemhez. 

- Jól tudod te mivan! - Csak hagyj békén. 

- Sky! - fogott le hátulról Kendall, majd Alexa becsapta Logan szobájának az ajtaját. 

- Mi a baj? - kérdezte Alexa.

- Tudom, hogy még mindig szeretsz. Kendall és James csak kihasználnak - utánoztam annak a förmedvénynek a hangját.

- De egy f... - mondott volna valamit Kendall drága, ha Alexa be nem fogja a száját. 

- Kendall! - mondta közben Lexi.

- Miért nem hagytad szóhoz jutnii? - nyűgtem, miután K-Dog elengedett.

- Inkább menjünk vásárolni. MOST - mondta Alexa, majd megragadta a csuklóm és elrángatott a bejárati ajtóig, ott felöltöztünk, majd elindultunk a kávézóba.

- Azt mondtad, hogy vásárolunk. 

- Majd később - mondta, miközben leült egy asztalhoz, majd vele szembe én is és rendeltünk - Hallgatlak, mesélj - mosolygott: VÉGRE MÁR!

- Szóval...először is ugye Logan és Sheila...undorító. Na mindegy. Kendall tegnap megcsókolt...este véletlenül elaludtam Jamessel és ma reggel azt mondta, hogy szeret, reggeli előtt meg egy puszival köszöntem meg neki a reggelit, olyan délután egy körül meg az ajtó előtt egy bazinagy rózsacsokor volt, amit Logan rakott oda.

- Még jó, hogy Carlos foglalt. Ugye fogtad? - hajolt közelebb hozzám.

- Fogtam - hajoltam én is közelebb.

- Megnyugodtam! - nevetett.

- De most ahj isteneeeeem

- Van egy ötletem, bébi - vetett egy olyan "hülye vagy, Alexa vagyok és van egy ötletem" pillantást.

- Nem értettem sose, azt ha ilyet fejet vágsz, de hallgatlak.

- Először is.. - kezdett bele, majd másfél órán keresztül erről beszéltünk, majd beugrottunk az üzletbe pár felsőért, hogy úgy látsszon: tényleg vásároltunk. Majd hazamentünk, TV-ztünk meg minden..este fél tízkor két dobozzal mentem be Jameshez, mert ő nem volt velünk.

- Akarsz játszani? - tettem le a padlóra a dobozokat.

- Micsodát?

- A címe vedelsz vagy felejtesz - mosolyogtam.

- Igzi - nevetett.

- Ne vicces - grimaszoltam - Na. Szóval... - mondtam, miközben a dobozokat nyitogattam - Vannak feladatok a táblán, bábuval kell lépkedni, dobni kell...ha úgy adja a dolog, iszol. Ha rosszat lépsz, akkor valamit teljesítened kell - tapsikáltam.

- Csúcs! - ült le elém törökülésbe, én pedig elosztottam 24 üveg sört közöttünk.

- GYŐZZÖN A JOBBIK! - mondtam cserfesen.

- Akkor máris nyertél - mosolygott.

- Nem hinném - nevettem. Majd elkezdünk játszani. James 8 üveget ivott ki fél óra alatt, én pedig 6-ot. James már a játék végére hulla részeg volt, de nem fejeztünk be....

- Most tudod mihez lenne kedvem?

- Még be se fejeztünk - mosolygott.

- Nem gond - gomboltam ki a felsőjét, majd...innentől már lehet következtetni.

*

- Jó reggelt - mondtam Jamesre nézve, persze rajta volt egy alsónadrág, rajtam meg egy takaró. 

- Mi történt? Szörnyen fáj a fejem - fogta a homlokát. 

- Semmi különös - vigyorogtam kajánul.

- Hogy mi?

- Megyek felöltözni - keltem ki az ágyból. 

- Uram atyám, Logan ki fog csinálni - törölte végig James az arcát. Azonban a nap további része videójátékkal telt el és a szokásos dolgokkal. Délután négy körül a srácokat behívtam a szobámba. Ők leültek az ágyamra, és pedig velük szembe a falhoz.

- Miért hívattál minket? - nevetett Logan.

- Terhes vagyok - kezdtem el sírni. 

- Na én aztán nem leszek a gyereked apja, már megbocsáss - mondta James, majd kiiszkolt az ajtón. Logan csak a semmibe bámulva ült az ágyon, Kendall pedig odarohant hozzám, majd megölelt.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj...

- Szeretlek - mondtam a szemébe nézve.

- Én is.

- Azért itt megállhatnátok!! - mondta Logan felemelt hangon.

- Húzz innen - mosolyogtam a pofájába.

- Te nem is sírsz!

- És nem is vagyok terhes, drágám. Na mehetsz is - ezt James persze hallotta, és megkönnyebbülve rohant vissza.

- Biztos?

- Teljesen - nevettem. 

- De ami tegnap este..

- Ittál, leöltöztél, és én is és aludtunk. Direkt volt. Ne hari - vágtam cukipofát. 

- Felőlem - ment el nevetve.

- Nem értek semmit - mondta Kendall.

- Tegnapelőtt este véletlenül elaludtam Jamesnél, Logan megint vissza akart szerezni, előtte meg jöttél te, és nem tudtam mit tenni, és utána jött Alexa és életébe az egyetlen jó ötlete. És most itt vagyunk - mosolyogtam - Szóval ilyenkor lehet látni, hogy ki szeret igazán - csókoltam meg. 

- Szóval az én vagyok?

- Nem, a mikulás - nevettem.

Chapter 23.

Logan hangja zavart meg minket:

- Sky, bejöhetek? Hallom, hogy fent vagy.

- Lássuk csak...NEM!

- Mondtam már, hogy nem is emlékszem arra, hogy mit tettem!

- Mégis megtetted, nem? - kérdeztem vissza.

- Ne idegesítsd fel magad rajta - mondta Kendall, majd megpuszilta az arcom. 

- Tudom, hogy igazából nem is jártatok Tinával - néztem rá.

- Van veled valaki? - kérdezte Loggie.

- Csak Kendall.

- Nyisd ki az ajtót - mondta határozottan. 

- Honnan a francból tudtad? - suttogta K-Dog. 

- Szerinted nem ismerem a testvérem? - kuncogtam.

- Skyler! - hallottam Logan hangját az ajtó mögül.

- Te még mindig itt vagy?! - horkantam fel. 

- Nem is fogok elmenni. 

- Nem szeretlek.

- De én igen.....!

- Az viszont nem érdekel - mondtam Kendall ölében ülve, miközben a hajamat simogatta.

- Nyugi, na... - mondta Kendall. 

- Jó, csak.... - dünnyögtem, mielőtt megcsókolt. 

- Nincs is bezárva az ajtó.... - nyitott be Logan, és pedig felpattantam, és egy pofont leadva Logannek kiparancsoltam. 

- Adj egy ötöst! - nyújtotta fel a kezét Kendall, amibe belecsaptam. 

- Skyler, jönnél egy pillanatra?! - hallottam James hangját. Mit akar este fél tizenegykor? A szobája felé vettem az irányt, majd bekopogtam. - Gyere! - hallottam újból a hangját. 

- Figyelj, öhm...hát a srácok lestoppolták, hogy nem szólnak neked, mert szeretnének még élni. Szóval...Jövőhéten nem leszünk itthon, szóval nem gond, ha Alexával maradtok itthon ketten?

- Miért lenne? - mosolyogtam.

- Akkor okés - mondta elég nyomottan.

- Héj, James! Jól érzed magad? 

- Igazából? Nem. 

- Még mindig fáj?

- Hülye ri...

- Ne idegesítsd fel magad rajta - vágtam közbe. Majd órákon át beszélgettünk, mire mindketten elaludtunk...de nem külön ágyban....

Chapter 22.

Miután Logan ezt elmondta a szemében elmerengve csodálkoztam azon, amit kibökött, majd lesütöttem a szemem.
- Azt lesheted - mondtam, majd az ablakon bámultam kifele, hogy még csak véletlenül se kelljen ránéznem.
- Skyler, ne csináld már ezt.
- 5 óra hossza..majd kihúzom valahogy - suttogtam magam elé, de elég hallhatóan. Ekkor csörrent emg a telefonom.
- Halló? Skyler! Tina...kórházban van...azonnal vissza kell jönnöd! - hallottam a vonal másik végéről Alexa kétségbeesett hangját.
- Hogy mi? Mihelyst leszálltunk megyek - majd letettük - Tina kórházban van - mondtam Logannek - mikor szállunk le?
- Még három és fél óra hossza.
- Azt nem fogok kibírni...
- Muszáj lesz - és tényleg muszáj volt. Mikor leszálltunk hagytam, hogy Logan hozza a csomagjaimat, amíg én szereztem egy autót a kölcsönzőből. Így 7 óra hossza után végre visszaértünk!
- Tina, neked nem kórházban kéne lenned? - kérdeztem, mikor beléptem a ház ajtaján.
- Nem akartuk, hogy elmenj - mondta Kendall.
- Csak szerettem volna elköszönni, mert visszamegyek Texasba. Úgyhogy szia, és ne haragudj.... - mosolygott. Nem kérdeztem meg miért megy vissza, csak elejtettem én is egy sziát, és felmentem a szobámba. Ekkor valaki kopogott.
- Kidobott? - kérdeztem, mikor Kendall lépdelt be a szobába.
- Ki.
- Sajnálom.
- Téged Logan megcsalt. Ez ahhoz képes semmiség.
- Tényleg nem akartátok, hogy elmenjek?
- Nem. De ne aggódj, Sheila...hát...ő már nincs itt. Visszament magyarországra.
- Éljen.
- Nem vártam nagyobb reakciót.
- Logan..azt mondta hogy nem szeret..hanem imád..és hogy azt akarja, hogy megbocsássak...de én nem tudok megbocsátani - kezdtem el pityeregni.
- Na, ne sírj - ölelt magához Kendall.
- De nem tudom mit tegyek...
- Csak hagyd abba a sírást. Nem érdemli meg, hogy sírj - és 10 perc múlva már abba is hagytam, és beszélgettünk. Felálltam, hogy lemegyek, de Kendall megfogta a derekamat, és az ölébe rántott.
- Ne menj el!!
- És miért? - kérdeztem nevetve. Válaszul csak megcsókolt.
- Öhm....én - mondta, mikor elengedt...csak mosolyogtam egyet, és megint megcsókoltam.