2013. november 24., vasárnap

Chapter 16.

Szóval a bátyám hajlandó volt meglátogatni. Budapestről egyenesen Los Angelesbe, hogy csak láthasson.
-Srácok, ő a bátyám Patocska Olivér!-mutattam be ByTheWay urat.
-Sziasztok!-köszönt jóízűen.
-Szia-mondták egyszerre a fiúk. Ez még mindig kísérteties.
-Ha tesók vagytok hogy-hogy nem egyezik a nevetek?-kérdezte James.
-Hosszú sztori.
-Van időnk.
-Skacok...lassan indulnunk kellene! Jack azt mondta, hogy vett jegyeket Chicago-ba-jött le a lépcsőn Logan.
-Nem itt lesz a koncert?-kérdeztem.
-Már nem...-mérte végig Olivért.
-O..ké..Amúgy Logan, bemutatom a testvéremet, Patocska Olivért. Mielőtt még kipukkadnak az erek a homlokodon-böktem meg, majd mutattam a bátyám felé.
-Szia-mondta, majd kezet fogtak.
-Akkor indulunk?-néztem körbe.
-Cece, nekem mennem kell. Amúgy itt forgatjuk a városban az új videóklippet...de remélem nem felejted el, hogy a hétvégén lesz a döntés..hogy ki nyer-fordult felém Oli.
-Nem felejtem, majd elmegyek-nyomtam egy puszit az arcára, majd elment. És meg felbattyogtam az emeletre. Kerek egy óra múlva el is indultunk a reptérre, hogy aznap estére odaérjünk Chicago-ba. Ugyanis a koncert este 9-kor lesz, mi meg 2-kor szálltunk fel. A repülőn első osztályon utaztunk. Paris Hiltonnal és Selena Gomezzel együtt. Eléggé szokatlan. Én ültem együtt Logannel, Tina Kendallel, Carlos Alexával, és James-t meg Sheilát összeeresztettük dumálni.
-Kérsz bacon-t?-vettem ki a zacskót a táskámból.
-Ugye tudod, hogy ide nem lehet felhozni semmit?-akadt ki Logan.
-Úgyis elfogy. Kell vagy nem?-az utastársam vállat vont, és elvett 2 szálat.
-Kérjük kedves utasainkat, hogy kapcsolják be öveiket, mert hamarosan leszállunk. Kellemes időtöltést Chicago városában!-szólalt meg egy hang. Remélem nem a fülem cseng, hanem a bemondónő volt. Leszálltunk. Húztuk magunk után a bőröndjeinket, és miután találtunk egy tökéletes szállást elindultunk Jackhez a stúdióba.
-Srácok! Végre..mikrofonhoz, próbáljunk!-úgy látszik ez a Jack nem olyan ahogy elképzeltem. Kicsivel kedvesebb. Másfél óra BTR dal hallgatás után elindultunk a hotel felé, és elosztottuk ki hol alszik..vagy mondjuk úgy, hogy mindenki úgy alszik ahogy a repülőn..fene állna fele azokba a franciaágyakba. Talán Sheila ezért alszik a kanapén. Tehát este 9-kor befejeztünk mindent. Ezek után mindenki az útjára ment. Csak nekem és Alexa-nak kellett vacsorát főzni. A többiek meg elmerültek a Call Of Duty 4-ben. Cool! Sheila meg elment valami csajjal vásárolni akivel megismerkedtek a repülőn...kész ünnepség. Ettünk, ittunk, lefeküdtünk aludni.Én még hallottam, ahogy Sheila hazaér.
-Keljetek fel!-ordibált James. De hogy miért?
-Mi az már?-bújtam a takaró alá.
-Ezt nézzétek!-lebegtetett valami papírt a feje fölött.
-Az mi?-lépdelt oda a kíváncsi Alexa.
-Egy levél. Kicsit véres-nézegette James a borítékot.
-Hj...! Mutii!-rohantam oda. Mindenki csak nézett, hogy mi bajom.
-Én nem merem kinyitni-jött oda Kendall is.
-Akkor majd én!-vette a kezébe Logan az ügyet. Kibontotta, majd elolvasta. Csak nézte a papírt, teljesen lefagyott arccal.
-Mi az? Mi van benne?- jött oda Tina is Sheilával együtt. Majd utánuk Carlos is.
-Nem sok jó. Felolvasom: "A halloween a legszebb napja az évnek. És végre visszaszerzem ami az enyém! u.i.: Igen...ez vér. A ti véretek!"
-Mit akar már Jack?-nevettem.
-Honnan veszed, hogy ő írta?-kérdezte Logan.
-Igen..ez vér. A ti véretek! Nem Jack a menedzseretek? Mivel nem vagytok testvérek, így csak ez az egyetlen logikus magyarázat.
-Van azok írták, akik felfedeztek titeket..-vetette fel az ötletet Tina.
-Vagy a kiadónk..-mondta Carlos.
-Hát akkor ennyi erővel a busz is írhatta, mert az is közös-röhögtem.
-Jó...inkább menjünk el egyet sétálni..-szólalt meg Kendall.
-Én inkább maradok-ült le Sheila.
-Társulok!-mondta James.
-Akkor sem fogok neked válaszolni-nevetett gúnyosan Lala. Mi pedig elindultunk sétálni. Amilyen gyorsan kiléptünk az ajtón, olyan gyorsan rohantunk vissza a házba. Tele volt az udvar sírkövekkel,szellemekkel és pókhálókkal.
-Ki a franc díszítette fel az udvart és nem szólt?-sipítozott bent Tina.
-Én nem!-mondta egyszerre mindenki. Én már remegtem. Viszont ugyanúgy élveztem az egészet, amennyire féltem. Egész nap bent gubbasztottunk a kanapén és spongyabobot néztünk. Utálom a halloween-t. Azonban este el kellett, hogy induljunk, mert kezdődött a koncert...csak kicsit félt mindenki. Sosem gondoltam volna, hogy Carlos a fejemre nyomja a sisakot, amit kaptam tőle, és azt mondja a többieknek:
-Ne haragudjatok, hogy nektek nem vettem...de mi biztonságban vagyunk!-mondta hármunkra mutatva. Hiszen Alexának már régóta van pinkben. A koncert pedig elkezdődött, és még élve odaértünk.


A buli pedig véget is ért. Logan éppen az öltözőből jött ki, mikor ott ácsorogtam egyedül a folyosón. A lányok elmentek fagyizni. Ősszel. Nekem oké. 
-Na...hogy tetszett koncert?-dőlt neki a falnak Loggie.
-Elment.
-Khm..-vigyorgott.
-Fhuu,bocsánat...Fantasztikus volt! Imádom a zenéteket! Minden hódolatom!-irónia szint..kilencven kilenc!
-Ezt már szeretem!-mosolygott továbbra is. Majd közelebb hajolt felém...túl közel.
-Nem jöttök? Indulunk!-hallottuk távolról James hangját, és magát az énekest. Majd ellépdelt a többiekhez.
-Menjünk?-mondta Logan a szemembe nézve.
-Nem-válaszoltam vigyorogva. Majd belemarkoltam a pulcsijába és megcsókoltam.

2013. november 18., hétfő

Chapter 15.

Először is, köszönöm a 21 feliratkozót. :) Mostantól a facebook csoportban jelölhettek November 25-ig tehetséges írókat és fantasztikus Bloggereket/Bloggerinákat. BLOGOT JELÖLJ! SAJÁT MAGAD NEM JELÖLHETED! ☺ LÉCCI A FACE CSOPIBAN JELÖLJETEK :)

  1. Legjobb bloggerina: CRYSTAL
  2. Legjobb bloggerina: ELIE
  3. Fanatikus design blog: R and A critics
  4. Hiperszuper történet: BELLA SUNSHINE
Eddig ennyi :) Jelölgessetek :33

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Skacok, megjöttünk!- lépdeltek be a többiek az ajtón, Carlos elöl, ő üvöltött nekünk.
-A legjobbkor!-ordított vissza Logan. Én csak őt néztem én vigyorogtam-Mi az?-nézett rám, miközben ő is nevetett.
-Semmi. Igazán semmi...-mutogattam össze-vissza azzal az orbitális őrült arckifejezésemmel.
-Egyetek valamit, mert nemsokára indulnunk kell!-ordított James.
-Bocs, én csak azt hallottam, hogy egyetek...milyen kaja van?-sétáltam oda az asztalhoz.
-Jé, te jársz-jelentette ki Sheila.
-Nem mondod?-mondtam vigyorogva, miközben kibontottam egy üveg üdítőt.
-Ki kér Bacon-t? Már csak 5 szál van...-kérdezte Kendall, miközben kivette őket a hűtőből. Midnenki odarohant hozzá. Kinek ne kellenének?
-Khm...-köszörültem meg a torkomat jó hangosan.
-Vagy inkább legyen Lettié...-mondta egérhangon Tina.
-Most mér'?-parasztoskodott Carlos.
-Nem te laktál vele együtt 15 évig. Bármire képes a baconért...tulajdonképpen olyan mint egy ősember. Ha más szerzi meg a kaját, leüt.
-Tina!..Drága Tina...én úgy szeretlek!-öleltem meg a nővérem. De már szerencsétlen kezdett félni.
-Ne...ne szoríts...légyszi engedj el...kérlek-persze az utolsó szót már megint cincogva bökte ki.
-Csak nem fog megfojtani-csörtetett be Alexa a konyhába. De hogy ezalatt Logan hova tűnt, azt senki sem tudja.
-Négy évig birkózott a sulicsapatban,és öt évet pedig egy országos egyesületnél-mondta Tina, miután hajlandó voltam elengedni.
-Csak 18 arany és 9 aranyérmet nyert....-mondta Sheila, miközben az uborkát aprította.
-Meg egy bronzot. Az a kis...-mutattam fel a mutatóujjam.
-Szóval ha szítotok Logannel hívjuk a 911-et?-harapott bele a szendvicsébe James.
-Először hívjon el randizni...-mondtam a hajam mögé bújva, miközben a kenyeret kentem vajjal. Szándékomban állt megenni.
-Bocsi, hogy megszakítom a bájcsevejt, de másfél óra múlva főpróba-mondta Alexa a karórájára nézve. Ezek után Carlos persze a száján fújta ki az innivalót.
-Nem 8-ra kell menni?-kérdezte.
-Nem...hatra-válaszolt Lexy. Ezek után mindenki elkezdett enni.
-Gabonapelyhes bacon? Ez komoly?-vont kérdőre James, amiért a tejjel ehető gabonapehelyhez bacont ettem. Viszont nem tudtam válaszolni, mert csöngettek.
-Kinyitom-mondtam halál nyugodalommal, majd az ajtóhoz battyogtam.
-Oli!-ugrottam a nyakába az új jövevénynek.
-Szia Cece!-pörgetett meg a levegőben.
-Hogy-hogy itt vagy?-másztam ki a karjai közül.
-Miért..nem örülsz?-vigyorgott.
-De...nagyon is!-öleltem meg megint.
-Egyébként anya mondta, hogy idejöttél mialatt mi a Corvin-on lézengtünk-vágta zsebre a kezeit.
-Ja..öhm, gyere be. Sheila meg Tina is itt van-álltam odébb az ajtóból.


2013. november 16., szombat

Chapter 14.

Reggel hamarabb keltem fel, mint Logan. Felemeltem a fejem, majd visszaeresztettem a mellkasára. Azon gondolkoztam, hogy hogyan fogok kimászni a Mrs.Henderson szerepből, hogy egyáltalán a főiskolát is elkezdjem-e. Az agyalásomat drága alvótársam hangja zavarta meg.
-Átjöttél?
-Le se feküdtem az én ágyamba.
-Gondolom éhes vagy.
-Rendelünk gyrost?-néztem rá.
-Várj, először hadd ébredjek fel...
-Nem ma este lesz a Viva la vida koncert?
-Milyen koncert?
-A srácok azt mondták ma felléptek-ültem fel az ágyon.
-Ez tök ugyanolyan, mint amikor az egész család hawaii-ra utazott, nekem meg nem szóltak-nevetett.
-Itt hagytak?-kuncogtam.
-Ja. Úgyhogy mire hazaértek "véletlenül" kifestettem a házat...csokipudinggal-ült ő is mellém.
-Kárba vészett milliónyi puding..
-De megérte-mosolygott.
-Miért?
-Mert végig nézhettem ahogy Carlos a falat nyalogatja.
-Öhm..oké-nevettem-Tényleg nem szóltak a koncerttel kapcsolatban?
-Szóltak, csak elfelejtettem.
-Hogy lehet egy koncertet elfelejteni, ráadásul azt, amin fellépsz?-nevettem.
-Ha a közelemben az egy ilyen gyönyörű lány, mint te, még azt is elfelejteném hogy hívnak-ölelt meg.
-Olyan aranyos vagy..-suttogtam egy nagy mosoly kíséretében.
-Reggelizünk?-engedett el.
-Csak ha tényleg rendelsz nekem gyrost-nevettem.
-Akkor megyek, tárcsázom a futárszolgálatot-állt fel.
-És velem mi lesz?-mondtam, miközben odajött hozzám.
-Téged meg lecipellek-vigyorgott, majd felkapott és letett a konyhában egy székre.
-Ha majd elkezdődik ez a mozgássérült torna remélem megtanítják hogy kell behajlítani a térdem-nevettem.
-Szívesen pakolászlak egész életedben-ült le velem szembe.
-Egy idő után úgyis megunnád-mosolyogtam rá.
-Azt kötve hiszem..Kérlek ne üss meg, de azt mondták elfogyott a Gyros. Attól még elmehetünk villásreggelizni!
-Az a kedvencem...-néztem le az asztalra.
-Tudom-mosolygott.
-Honnan?-néztem a szemébe.
-Mehetünk?
-Nem válaszoltál a kérdésemre! Te kémkedsz utánam?
-Csak legyűjtöttem pár anyagot Sheila-tól-nevetett.
-A kis némber...
-Akkor megyünk enni, vagy hagyod, hogy éhen haljak?-nézett rám kiskutya pofival.
-Menjünk-álltam fel.
-Vigyázz!-fogott meg.
-Most nem állt szándékomban elesni-kuncogtam.
-Nembaj, kiviszlek a kocsiig.
-De a kerekesszéket ugye nem visszük el?
-Még egy napszemüveget is felveszek, nehogy megint letámadjanak-mosolygott, majd beültetett az anyósülésre, mint valami 6 évest. ezek után végre elindultunk reggelizni, és Logan tényleg felvett egy napszemüveget a kapucnija mellé, majd befordult a parkolóba.
-Nyugi, ismerem a srácot, akié ez a hely..kiteszi a szűrét minden paparazzinak-húzta be a kéziféket, majd leállította a motort.
-Remélem is-húztam fel a szemöldököm, majd elmosolyodtam. Logan kiszállt, és én is. Lépdeltem párat, már kicsit biztosabban, de Logan megfogta a kezem, hogy ne essek el...megint. Ettünk, ittunk, hazaindultunk, és nem támadt le senki. Így lehet normálisan villásreggelizni egy sztárral. Médiások és kontárkodás nélkül. 40 perc kaja és utazás után hazaértünk, de a többiek nem voltak sehol. Biztos hangpróbára mentek. Vagy paintballozni. Erre sok lehetőség van.
-Figyelj...mondj mindenre igent!-ült mellém Logan, miközben a kanapén néztem a TV-t.
-Okés-fordultam felé.
-Szereted a sajtot?
-Igen.
-38-as a lábad?
-Igen-bólogattam.
-Utálsz?
-Mi? Dehogy is! Én szeretlek!-hoppá.
-Úgy tudtam!-mondta, majd megpuszilt.