Miután befejeztük egymás bámulását az ismeretlen idegen megszólalt:
- Most csak ugratsz, ugye? - nevetett.
- Hát azt én is kérdezhetném - mondtam, miközben leült.
- De te úgy nézel ki mint én!
- Nem mondod?
- Jó, bocs.
- Ne haragudj, csak nem rég csalt meg a barátom, ezért költözöm...
- Jaj, szegény...ne mesélj. Ki volt az a görény?
- Logan Henderson?
- A BTR Henderson? -ordított.
- Kicsit lehetnél halkabb is.
- Bocsi...de most komolyan?
- Igen, komolyan.
- Az komoly.
- Na mindegy. Most azt magyarázd el nekem, hogy miért van belőlem kettő?
- Láttam ilyet a filmekben! Hogy hívnak?
- Eckert Leticiának, de Skylernek szólítanak.
- Szuper. Becses nevem Skyler Hudson. Hány éves vagy?
- Tizennyolc.
- Két hete volt a szülinapom.
- Az enyém is...
- Te is tizennyolc vagy?
- Ja. Ez elég furcsa....
- Akkor biztos te vagy a "cuki vagyok és imádom a fényt" csajszi én meg a "fuss vagy megöllek a sötétben" fél.
- Miért mondasz ilyet? Birkóztam, karatéztam, hajnalban fekszem le és délután kelek, te meg mindig korán fekszel, korán kelsz.
- Ezt honnan tudod? - nézett rám értetlenül.
- Fogalmam sincs, és arról se, hogy a derekadon miért van egy Henna tetoválás.
- Combig érő pulcsi van rajtam....lézer szemed van? -kérdezte ijedten.
- Fogalmam sincs - cincogtam egér hangon.
- Ez kész - nevetett.
- Azta...
- Ja, én is elképedtem...
- Nem az! Ott jön Logan! Fellopódzott a gépre, vagy mi? - keseredtem el, miközben kinéztem az ablakon és meghúztam magam, hogy ne lásson meg.
- Ne feledd, maradj önmagad! - mondta Skyler, miközben valamit a zsebembe dugott.
- Szia. Kivel beszélgetsz?- ült le mellém Henderson.
- Mi a? Hol van Sky?
- Te buta...te vagy Sykler.
- Ne nevettess már...hova lett? Ez előbb még itt ült.
- Beverted a fejed?
- Örülj, hogy nem nyúzlak meg - estem neki.
- Kicsit halkabban is lehetne - de ja vu!....
- Takarodj innen!
- De én SZERETLEK, értsd már meg!
- Én meg UTÁLLAK, értsd már meg!
- Hát jó. Találkozunk Londonban - mosolygott.
- Honnan veszed, hogy oda költözöm? - fedtem az igazságot.
- Onnan, hogy ismerlek. Los Angelesen kívül melyik a kedvenc városod? Las Vegas. És az a Londoni gép.
- Beugrom egy barátnőmhöz - ekkor a gép elkezdte a leszállást. Volt, aki átszállhatott egy másik gépre, de nekem maradnom kellett volna.
- Bocsi, ezen kívül van még egy átszállásom - mosolyogtam egyet, majd leszálltam, és átszálltam. Egyedül ültem, és hallgattam az azt a nyomorult két zeneszámomat...az a teletabik főcímdala volt, amit az unokahúgom miatt töltöttem le. Az volt a legjobb, amikor a lufi hangja szétcsikarta a dobhártyám. A másik pedig az a szám, amit még...én énekeltem fel. Ez az egyetlen egy zeneszámom, még a saját dalomat éneklem rajta...de nem lényeges, oltári rémes hangom van.
- Ez a kedvenc számom - mondta...Logan? Miközben éppen az a szám ment, amit említettem.
- Basszus, te mindenütt ott vagy? - vettem ki a fülemből a fülhallgatót.
- Ez van - vigyorgott.
- 4 órát kell veled kibírnom?
- 5-öt. Késik a gép - mosolygott.
- Hallgatlak - csúsztam le az ülésen.
- Miről?
- A bocsánatkérésedet, és hogy miért és mennyire szeretsz.Kezdheted!
- Nem szeretlek és nem is szeretnék bocsánatot kérni.
- Akkor mi a francért követtél? - akadtam ki.
- Nem szeretlek, hanem imádlak. És nem szeretnék bocsánatot kérni, mert bocsánatot is kérek és azt akarom, hogy megbocsáss.
2013. december 29., vasárnap
Chapter 20.
Pörögtek az órák, az éjszakák, és így telt el két nap. "Szegény" Logan úgy leitta magát, hogy csak a harmadik nap reggelére lett józan. Hát nem tudom milyen ember az, aki fél óra alatt ennyit alkoholizál, de felőlem bele is halhat. Már nem érdekel.
- Hé, mizu cica? - ölelt át hátulról Logan, miközben csomagoltam.
- Eressz már el! - könyököltem a gyomrába.
- Mi bajod van? Egyáltalán minek csomagolsz?
- Hello bébi - lépdelt oda Sheila és lesmárolta Logan-t, aki csak ellökte magától, és értetlenkedett.
- Jé, megjött a kur.... - mondtam volna valamit, ha Carlos be nem fogja a szám.
- Ki a rosszat, be a jót.
- Öld meg a tekinteteddel ezt a lotyót! - legyintett egyet James, akinek csak mutattam egy szívet a kezemmel.
- Hé, ez rímelt - okoskodott Los.
- Ember, az lett volna a lényeg - nézett nagyot Jamesy.
- Te még mit keresel itt? Alig leszek már itt csak kerek egy óra hosszát, és még ezalatt is a te képedet bámuljam? Legalább az a ne mondjam már mi elhúzott - néztem Loganre, miközben becipzároztam a bőröndömet.
- De most neked mi bajod van?! - akadt ki.
- "Hé, Bébi!" kérdezd meg a csajodat - vigyorogtam a képébe eléggé ironikusan.
- Komolyan nem emlékszel? Épp hogy összejöttünk - harapott bele James egy...rúd kolbászba?
- Miért, most...mi? Hol? ki? - kezdett idegesíteni, hogy úgy tett, mintha nem tudna semmiről.
- Logan - lépdeltem elé még mindig idegesen - Ha ennyire nem emlékszel, elmondom...de csak egyszer, mert undorodom a képedtől. Édesem, te megcsaltál engem a drágalátos Sheila-val.
Logan reakciója után Carlos kitessékelte a hátsó kertbe, "mert úgy jobb mindenkinek"- de legalább Loggie pofikájának.
- Szemét ribanc - suttogtam, miközben Sheila lecsoszogott a lépcsőn, és Logan után koslatott.
- Skyler, csak higgadtan - húzta hátra a kezemet Tina, megfogva a csuklóm.
- Hagyd már - mondta teli szájjal James.
- Te könnyen mondod, nem bánnád, ha szétszedné - szólalt meg Alexa.
- Én mondtam anyának, hogy ne engedje karatézni - puffogott Tina.
- És birkózni - tettem hozzá.
- Meg azt.
- Na, puszika mindenkinek, inkább várok a reptéren. Szeretek mindenkit, a címemet Tina talááááááán tudja. Csók mindenkinek - mondtam fapofával az utolsó szavakat, majd felkaptam a cuccaimat és elindultam a kocsim felé - Bazdmeg...Na jól van, pusztuljatok meg! - mivel a kocsimat a 18.szülinapomra titokban kaptam Logantől, bedobtam a kulcsot a szobája ablakán. Majd fogtam egy taxit és kivitettem magam a reptérre. Sírva nézegettem ki a taxi ablakán, de nem tehettem mást. Már éppen a csomagjaimat pakoltam fel a szalagra, amikor......
- Skyler! Skyler, várj már! - futott felém Logan.
- Egy kicsit siethetnénk? - kérdeztem idegesen.
- Kisasszony, csak nincs gond? - kérdezte a nyakamba lihegve Logan.
- De van gond. Méghozzá te.
- Kérlek bocsáss meg! 3 napig magamnál sem voltam! - próbált mentegetőzni.
- Én is lerészegedtem. De még csak meg sem csókoltam valakit, nem hogy....undorító vagy.
- Skyler! - kapta el a csuklómat, miután el akartam menni onnan, de én lendületből megszaltóztattam, majd persze a földön kötött ki. Csak az egész reptér nézett minket, se többen, se kevesebben.
- Indul a gépem - nyögtem ki egy utolsó mondatot neki, majd miközben az összes várakozó ember engem bámult (még a levegő is megdermedt, sőt alig beszéltek néhányan) elsétáltam a gép irányába, amire természetesen fel is szálltam. Miután leültem a telefonomat böngészgettem. Éppen beraktam a fülembe a fülest, hogy 9 óra hosszán keresztül két számot hallgassak, mivel a többi Big Time Rush. Ekkor szólt hozzám egy másik lány:
- Mmm..bocsi! Leülhetek? - mikor ránéztem, köpni-nyelni nem tudtam. Ugyan úgy nézett ki, mint én!
- Hé, mizu cica? - ölelt át hátulról Logan, miközben csomagoltam.
- Eressz már el! - könyököltem a gyomrába.
- Mi bajod van? Egyáltalán minek csomagolsz?
- Hello bébi - lépdelt oda Sheila és lesmárolta Logan-t, aki csak ellökte magától, és értetlenkedett.
- Jé, megjött a kur.... - mondtam volna valamit, ha Carlos be nem fogja a szám.
- Ki a rosszat, be a jót.
- Öld meg a tekinteteddel ezt a lotyót! - legyintett egyet James, akinek csak mutattam egy szívet a kezemmel.
- Hé, ez rímelt - okoskodott Los.
- Ember, az lett volna a lényeg - nézett nagyot Jamesy.
- Te még mit keresel itt? Alig leszek már itt csak kerek egy óra hosszát, és még ezalatt is a te képedet bámuljam? Legalább az a ne mondjam már mi elhúzott - néztem Loganre, miközben becipzároztam a bőröndömet.
- De most neked mi bajod van?! - akadt ki.
- "Hé, Bébi!" kérdezd meg a csajodat - vigyorogtam a képébe eléggé ironikusan.
- Komolyan nem emlékszel? Épp hogy összejöttünk - harapott bele James egy...rúd kolbászba?
- Miért, most...mi? Hol? ki? - kezdett idegesíteni, hogy úgy tett, mintha nem tudna semmiről.
- Logan - lépdeltem elé még mindig idegesen - Ha ennyire nem emlékszel, elmondom...de csak egyszer, mert undorodom a képedtől. Édesem, te megcsaltál engem a drágalátos Sheila-val.
Logan reakciója után Carlos kitessékelte a hátsó kertbe, "mert úgy jobb mindenkinek"- de legalább Loggie pofikájának.
- Szemét ribanc - suttogtam, miközben Sheila lecsoszogott a lépcsőn, és Logan után koslatott.
- Skyler, csak higgadtan - húzta hátra a kezemet Tina, megfogva a csuklóm.
- Hagyd már - mondta teli szájjal James.
- Te könnyen mondod, nem bánnád, ha szétszedné - szólalt meg Alexa.
- Én mondtam anyának, hogy ne engedje karatézni - puffogott Tina.
- És birkózni - tettem hozzá.
- Meg azt.
- Na, puszika mindenkinek, inkább várok a reptéren. Szeretek mindenkit, a címemet Tina talááááááán tudja. Csók mindenkinek - mondtam fapofával az utolsó szavakat, majd felkaptam a cuccaimat és elindultam a kocsim felé - Bazdmeg...Na jól van, pusztuljatok meg! - mivel a kocsimat a 18.szülinapomra titokban kaptam Logantől, bedobtam a kulcsot a szobája ablakán. Majd fogtam egy taxit és kivitettem magam a reptérre. Sírva nézegettem ki a taxi ablakán, de nem tehettem mást. Már éppen a csomagjaimat pakoltam fel a szalagra, amikor......
- Skyler! Skyler, várj már! - futott felém Logan.
- Egy kicsit siethetnénk? - kérdeztem idegesen.
- Kisasszony, csak nincs gond? - kérdezte a nyakamba lihegve Logan.
- De van gond. Méghozzá te.
- Kérlek bocsáss meg! 3 napig magamnál sem voltam! - próbált mentegetőzni.
- Én is lerészegedtem. De még csak meg sem csókoltam valakit, nem hogy....undorító vagy.
- Skyler! - kapta el a csuklómat, miután el akartam menni onnan, de én lendületből megszaltóztattam, majd persze a földön kötött ki. Csak az egész reptér nézett minket, se többen, se kevesebben.
- Indul a gépem - nyögtem ki egy utolsó mondatot neki, majd miközben az összes várakozó ember engem bámult (még a levegő is megdermedt, sőt alig beszéltek néhányan) elsétáltam a gép irányába, amire természetesen fel is szálltam. Miután leültem a telefonomat böngészgettem. Éppen beraktam a fülembe a fülest, hogy 9 óra hosszán keresztül két számot hallgassak, mivel a többi Big Time Rush. Ekkor szólt hozzám egy másik lány:
- Mmm..bocsi! Leülhetek? - mikor ránéztem, köpni-nyelni nem tudtam. Ugyan úgy nézett ki, mint én!
2013. december 18., szerda
Chapter 19.
Hosszas órák után elindultunk haza az étteremből. Kinyúltam, de már kezdtem készülődni, hiszen kaja közben megbeszéltük: irány bulizni!
-Jöttök?-kérdezte Alexa.
-Máris!-csörtetett le a lépcsőn Sheila és Tina, mögöttük nem messze pedig a srácok, majd őket követtem én is. Majd elindultunk a 2-es klubba, a város legnagyobb szórakozóhelyére. A srácok rögtön berobbantak a táncparkettre, és leitták magukat kerek fél óra alatt, amíg én és Alexa csak beszélgettünk a bárpult mellett addig Tina és Sheila csatlakoztak a fiúkhoz. Hajnali kettőkor Logan és Sheila hazaindultak taxival...soha nem láttam olyan részegnek őket. Én lenyomtam 2 felest meg egy üveg sört és kifújt. Mi még a táncparketten nyomultunk, de már fél négy körül hazaindultunk, mert mindenki ki volt dőlve.
Miután hazaértünk, gondoltam, hogy mint minden este, odafekszem Logan mellé, hogy együtt aludhassunk, azonban más kép fogadott, amire számítottam.
-Skyler!-köpte ki hirtelen Logan a nevem. Én a számhoz kaptam, és sírni kezdtem. Elrohantam, csakhogy a nappaliban nekimentem Carlosnak.
-Hé..mi a baj?-kérdezte. Felnéztem, majd a fejemet a mellkasába túrva tovább zokogtam. Közben Alexa és megölelt, Tina is, és a többiek is, így kialakítva egy nagy, közös családi ölelést.
-Elmondod mi történt, vagy találjuk ki?-engedett el mindenki, majd James megszólalt.
-James!-intette le a szószékről Mr.Maslow-ot.
-Logan...meg Sheila- kapkodtam a levegőt.
-Mivan velük?-kérdezte Alexa.
-Az ágyban "játszadoznak"- nyuszi füleztem az ujjaimmal - És nem videojátékot.....-rogytam le a földre,és nekidőlve a kanapénak újból zokogni kezdtem. Megcsaltak....
-Az a szemét- indult el Tina a szobám felé. Hagyták, hadd menjen, úgyis megérdemlik. Már Logan felöltözve kinyitotta az ajtót, hogy jöhessen magyarázkodni. Drága egyetlen nővérem pedig olyan pofont leadott neki, hogy Logan egy ideig emlékezni fog rá.
-Tina!-ordítottam fel-Hagyd.
-Egész biztosan? - kérdezett vissza. Felálltam, majd elindultam feléjük. Sheila is oda vánszorgott Logan mellé. Logan nyúlt felém, én pedig megragadtam a karját és felvetettem a földre. Sheila-nak megragadtam a haját, ő pedig aranyoskám nyivákolt egyet mint egy újszülött kismacska. Nekilegyintettem az ajtófélfának a fejét, és elájult. Imádom a birkózó tanáromat.
-Sky!-rántott hátra Alexa.
-Miért nem hagytad, hadd végezze ki?-károgott Carlos.
-Khm.
-Szeretlek-vágott kutyapofit az erőszakos pop sztár.
-Jöttök?-kérdezte Alexa.
-Máris!-csörtetett le a lépcsőn Sheila és Tina, mögöttük nem messze pedig a srácok, majd őket követtem én is. Majd elindultunk a 2-es klubba, a város legnagyobb szórakozóhelyére. A srácok rögtön berobbantak a táncparkettre, és leitták magukat kerek fél óra alatt, amíg én és Alexa csak beszélgettünk a bárpult mellett addig Tina és Sheila csatlakoztak a fiúkhoz. Hajnali kettőkor Logan és Sheila hazaindultak taxival...soha nem láttam olyan részegnek őket. Én lenyomtam 2 felest meg egy üveg sört és kifújt. Mi még a táncparketten nyomultunk, de már fél négy körül hazaindultunk, mert mindenki ki volt dőlve.
Miután hazaértünk, gondoltam, hogy mint minden este, odafekszem Logan mellé, hogy együtt aludhassunk, azonban más kép fogadott, amire számítottam.
-Skyler!-köpte ki hirtelen Logan a nevem. Én a számhoz kaptam, és sírni kezdtem. Elrohantam, csakhogy a nappaliban nekimentem Carlosnak.
-Hé..mi a baj?-kérdezte. Felnéztem, majd a fejemet a mellkasába túrva tovább zokogtam. Közben Alexa és megölelt, Tina is, és a többiek is, így kialakítva egy nagy, közös családi ölelést.
-Elmondod mi történt, vagy találjuk ki?-engedett el mindenki, majd James megszólalt.
-James!-intette le a szószékről Mr.Maslow-ot.
-Logan...meg Sheila- kapkodtam a levegőt.
-Mivan velük?-kérdezte Alexa.
-Az ágyban "játszadoznak"- nyuszi füleztem az ujjaimmal - És nem videojátékot.....-rogytam le a földre,és nekidőlve a kanapénak újból zokogni kezdtem. Megcsaltak....
-Az a szemét- indult el Tina a szobám felé. Hagyták, hadd menjen, úgyis megérdemlik. Már Logan felöltözve kinyitotta az ajtót, hogy jöhessen magyarázkodni. Drága egyetlen nővérem pedig olyan pofont leadott neki, hogy Logan egy ideig emlékezni fog rá.
-Tina!-ordítottam fel-Hagyd.
-Egész biztosan? - kérdezett vissza. Felálltam, majd elindultam feléjük. Sheila is oda vánszorgott Logan mellé. Logan nyúlt felém, én pedig megragadtam a karját és felvetettem a földre. Sheila-nak megragadtam a haját, ő pedig aranyoskám nyivákolt egyet mint egy újszülött kismacska. Nekilegyintettem az ajtófélfának a fejét, és elájult. Imádom a birkózó tanáromat.
-Sky!-rántott hátra Alexa.
-Miért nem hagytad, hadd végezze ki?-károgott Carlos.
-Khm.
-Szeretlek-vágott kutyapofit az erőszakos pop sztár.
2013. december 7., szombat
Chapter 18.
Miután Tina,Alexa és Sheila abba hagyták az őrült vihorászást, én lemásztam Carlos hátáról és Logan is befejezte a prédikációt. Mindenki hallgatott. Felálltam, és a kabátomért nyúltam. Cipzár fel!
-Te hova mész?-kérdezte Sheila.
-Nem akarod látni, ahogy James megalázza magát az egész város előtt?-vontam kérdőre a barátnőmet.
-Hova megyünk? Big Stage Hotel tetőrész, esetleg valami lakóépület?-állt fel ő is.
-Egy hegyre. Egy kialakított Bungee Jumping helyre-bólogatott össze-vissza.
-Hozom a pelenkát!-ugrott fel Carlos.
-Kipostolom Twitterre!-vette elő a telefonját Kendall.
-Megyek a kameráért!-inalt el Logan.
-Én meg beindítom a kocsit..jobb dolgom nincs-indultam ki az ajtón a lányokkal. Csak Sheila és James maradtak bent.
-Öhm..aha, oké-hintázott a lábán Sheila.
-Én szeretlek-mondta James. Sheila csak ránézett, és megcsókolta. Hogy honann tudom? Van nekünk is olyan lyuk az ajtón, amin ki-be lehet lesni. Szóval James Halstonnal jár, de Lalát szereti? Fhuu Jamesy fiú..Miután ezt az incidenst másodpercenként váltva néztük végig, elindultunk a Moorange Jumper központba. Jamesre ráaggattuk azt a jó nagy Sumo pelenkát. A kis bajnokunk végig nézett a körülbelül 500 fős tömegen, majd magára erősítette a karabínert, és zuhant. Nem volt nagy mutatvány. De közben énekelte az Elevate-t.
-Akkor most jártok?-súgtam oda a barátnőmnek.
-Te leskelődtél?-hunyorgott rám.
-Meg hallgatóztam is. Megbeszéltétek?
-A hülye menedzserek miatt kell Halstonnal járnia. De ő nem akar-tálalt ki a dolgokról, miközben lementünk libegővel a rétre, hogy megnézzük: ÉL MÉG JAMES?
Hát nem. Ott feküdt a földön, és röhögött. Mint egy pszichopata veréb.
-James, jó vagy?-ült le mellé Carlos.
-Nem hiszem-váltotta komolyra a szót.
-Éhes vagyok-mondtam.
-Szinte gondoltam-puszilt meg Logan.
-Te hogy tudsz ennyit enni? Carlos se szokott ilyen éhes lenni-Kendöll drága közbeszól.
-Pofa be-vágtam fapofát. Kendall felemelte a kezét: ártatlan! Amúgy nem.
-Ugye felvetteeed?-állt fel a földről Jamesy.
-Itt vagy minden-mutatott egy kis fekete kamerára, ami a kezében volt. És ekkor elindultunk haza..a nagy furgonnal. Csak kicsit támadtak le minket néhány piros lámpánál. Talán azért büntettek meg 3-szor is,mert áthajtottunk rajta, nehogy valaki megint üvöltözve betörje a mellettem lévő ablakot. Szánaloom.
-Megálljunk a Mc Donald's-ban?-kérdezte Sheila, hiszen ő volt sofőr.
-Mi? Még szép, hogy megállunk!-akadtam ki.
-Szóval pocak éhes.
-Pocak korog-húztam fel a felsőm, majd Logan megbökte a hasamat. Vetettem rá egy csúnya pillantást, válaszul pedig megpuszilta a homlokom.
-Te hova mész?-kérdezte Sheila.
-Nem akarod látni, ahogy James megalázza magát az egész város előtt?-vontam kérdőre a barátnőmet.
-Hova megyünk? Big Stage Hotel tetőrész, esetleg valami lakóépület?-állt fel ő is.
-Egy hegyre. Egy kialakított Bungee Jumping helyre-bólogatott össze-vissza.
-Hozom a pelenkát!-ugrott fel Carlos.
-Kipostolom Twitterre!-vette elő a telefonját Kendall.
-Megyek a kameráért!-inalt el Logan.
-Én meg beindítom a kocsit..jobb dolgom nincs-indultam ki az ajtón a lányokkal. Csak Sheila és James maradtak bent.
-Öhm..aha, oké-hintázott a lábán Sheila.
-Én szeretlek-mondta James. Sheila csak ránézett, és megcsókolta. Hogy honann tudom? Van nekünk is olyan lyuk az ajtón, amin ki-be lehet lesni. Szóval James Halstonnal jár, de Lalát szereti? Fhuu Jamesy fiú..Miután ezt az incidenst másodpercenként váltva néztük végig, elindultunk a Moorange Jumper központba. Jamesre ráaggattuk azt a jó nagy Sumo pelenkát. A kis bajnokunk végig nézett a körülbelül 500 fős tömegen, majd magára erősítette a karabínert, és zuhant. Nem volt nagy mutatvány. De közben énekelte az Elevate-t.
-Akkor most jártok?-súgtam oda a barátnőmnek.
-Te leskelődtél?-hunyorgott rám.
-Meg hallgatóztam is. Megbeszéltétek?
-A hülye menedzserek miatt kell Halstonnal járnia. De ő nem akar-tálalt ki a dolgokról, miközben lementünk libegővel a rétre, hogy megnézzük: ÉL MÉG JAMES?
Hát nem. Ott feküdt a földön, és röhögött. Mint egy pszichopata veréb.
-James, jó vagy?-ült le mellé Carlos.
-Nem hiszem-váltotta komolyra a szót.
-Éhes vagyok-mondtam.
-Szinte gondoltam-puszilt meg Logan.
-Te hogy tudsz ennyit enni? Carlos se szokott ilyen éhes lenni-Kendöll drága közbeszól.
-Pofa be-vágtam fapofát. Kendall felemelte a kezét: ártatlan! Amúgy nem.
-Ugye felvetteeed?-állt fel a földről Jamesy.
-Itt vagy minden-mutatott egy kis fekete kamerára, ami a kezében volt. És ekkor elindultunk haza..a nagy furgonnal. Csak kicsit támadtak le minket néhány piros lámpánál. Talán azért büntettek meg 3-szor is,mert áthajtottunk rajta, nehogy valaki megint üvöltözve betörje a mellettem lévő ablakot. Szánaloom.
-Megálljunk a Mc Donald's-ban?-kérdezte Sheila, hiszen ő volt sofőr.
-Mi? Még szép, hogy megállunk!-akadtam ki.
-Szóval pocak éhes.
-Pocak korog-húztam fel a felsőm, majd Logan megbökte a hasamat. Vetettem rá egy csúnya pillantást, válaszul pedig megpuszilta a homlokom.
2013. december 1., vasárnap
Chapter 17.
Lassacskán elengedtünk egymást, ezalatt teljesen vérig pirultam.
-Te vagy a világ legjobb barátnője-vigyorgott Logan.
-Nekem mikor akartad elmondani, hogy járunk?-nevetgéltem.
-Már régóta. Csak nem volt rá tökéletes alkalom-fogta meg a kezeimet, majd megcsókolt. Újra és újra. Majd elindultunk a limuzinhoz, és hazaindultunk. Beestem a szoba ajtaján és eldőltem az ágyon.
-Úgy tudtam az az én szobám-simította végig a kezét a hátamon.
-Most már közös-mondtam egy párnába vésve a fejem. Majd fogta magát és mellém feküdt, majd átkarolt. Így aludtuk végig az estét.
-Jó reggelt-mosolygott az arcomba Loggie.
-Jó reggelt-bújtam hozzá, miközben a hajamat simogatta.
-Mit hozzak enni?
-Semmit.
-Nem vagy éhes?-lepődött meg. Nem válaszoltam semmit, csak ölelgettem.
-Talán. Kicsit-szólaltam meg.
-Akkor lemenjünk?
-Áhh, ahhoz túl lusta vagyok-feküdtem ki. Logan pedig elkezdett csikizni. Majd megfulladtam a nevetéstől. Mikor elengedett, gyorsan felpattantam, de elég gyorsan zuhantam is a földre.
-Jól vagy?-kérdezte ijedt hangon Logan.
-Fránya abba a kibaszott lábamba!
-Ezt jól megaszontad'-mondta, miközben felsegített. És felvettem a lábamat. Vicces kis kifejezés. Kézen fogva mentünk le a konyhába, ahol nem volt senki. Ettünk, és kimentünk a nappaliba. Szörnyű volt otthagyni a tojásos bacon-t.
-Hello, Hello!-támasztotta a fejét Sheila a kanapén.
-Mi az?-nevettem.
-Én megmondtam!-mutatott ránk Kendall, majd lenéztem a kezemre. Leesett. Majd elmosolyodtam, és megpusziltam Logant.
-Sokáig!-szóltak egyszerre a lányok, majd kánomban mondták utána a fiúk is. Tiszta drámai jelenet volt. Azért megköszöntük, és leültünk csatlakozni a TV-zéshez. Miután megnéztük az "Egy apró bökkenő"-t, James felpattant a helyéről:
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Hova?-kérdeztem vissza.
-Khm..James és Carlos fogadott, hogyha jövőhét keddig, azaz két hét alatt összejöttök, akkor James egy szál pelenkában fog bungee jumpingolni. Ha pedig nem jöttetek volna össze..akkor Carlos is ugyanezt csinálta volna-világosított fel minket Kendall.
A Logan és az én reakcióm:
-Te vagy a világ legjobb barátnője-vigyorgott Logan.
-Nekem mikor akartad elmondani, hogy járunk?-nevetgéltem.
-Már régóta. Csak nem volt rá tökéletes alkalom-fogta meg a kezeimet, majd megcsókolt. Újra és újra. Majd elindultunk a limuzinhoz, és hazaindultunk. Beestem a szoba ajtaján és eldőltem az ágyon.-Úgy tudtam az az én szobám-simította végig a kezét a hátamon.
-Most már közös-mondtam egy párnába vésve a fejem. Majd fogta magát és mellém feküdt, majd átkarolt. Így aludtuk végig az estét.
-Jó reggelt-mosolygott az arcomba Loggie.
-Jó reggelt-bújtam hozzá, miközben a hajamat simogatta.
-Mit hozzak enni?
-Semmit.
-Nem vagy éhes?-lepődött meg. Nem válaszoltam semmit, csak ölelgettem.
-Talán. Kicsit-szólaltam meg.
-Akkor lemenjünk?
-Áhh, ahhoz túl lusta vagyok-feküdtem ki. Logan pedig elkezdett csikizni. Majd megfulladtam a nevetéstől. Mikor elengedett, gyorsan felpattantam, de elég gyorsan zuhantam is a földre.
-Jól vagy?-kérdezte ijedt hangon Logan.
-Fránya abba a kibaszott lábamba!
-Ezt jól megaszontad'-mondta, miközben felsegített. És felvettem a lábamat. Vicces kis kifejezés. Kézen fogva mentünk le a konyhába, ahol nem volt senki. Ettünk, és kimentünk a nappaliba. Szörnyű volt otthagyni a tojásos bacon-t.
-Hello, Hello!-támasztotta a fejét Sheila a kanapén.
-Mi az?-nevettem.
-Én megmondtam!-mutatott ránk Kendall, majd lenéztem a kezemre. Leesett. Majd elmosolyodtam, és megpusziltam Logant.
-Sokáig!-szóltak egyszerre a lányok, majd kánomban mondták utána a fiúk is. Tiszta drámai jelenet volt. Azért megköszöntük, és leültünk csatlakozni a TV-zéshez. Miután megnéztük az "Egy apró bökkenő"-t, James felpattant a helyéről:
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Hova?-kérdeztem vissza.
-Khm..James és Carlos fogadott, hogyha jövőhét keddig, azaz két hét alatt összejöttök, akkor James egy szál pelenkában fog bungee jumpingolni. Ha pedig nem jöttetek volna össze..akkor Carlos is ugyanezt csinálta volna-világosított fel minket Kendall.
A Logan és az én reakcióm:
2013. november 24., vasárnap
Chapter 16.
Szóval a bátyám hajlandó volt meglátogatni. Budapestről egyenesen Los Angelesbe, hogy csak láthasson.
-Srácok, ő a bátyám Patocska Olivér!-mutattam be ByTheWay urat.
-Sziasztok!-köszönt jóízűen.
-Szia-mondták egyszerre a fiúk. Ez még mindig kísérteties.
-Ha tesók vagytok hogy-hogy nem egyezik a nevetek?-kérdezte James.
-Hosszú sztori.
-Van időnk.
-Ha tesók vagytok hogy-hogy nem egyezik a nevetek?-kérdezte James.
-Hosszú sztori.
-Van időnk.
-Skacok...lassan indulnunk kellene! Jack azt mondta, hogy vett jegyeket Chicago-ba-jött le a lépcsőn Logan.
-Nem itt lesz a koncert?-kérdeztem.
-Már nem...-mérte végig Olivért.
-O..ké..Amúgy Logan, bemutatom a testvéremet, Patocska Olivért. Mielőtt még kipukkadnak az erek a homlokodon-böktem meg, majd mutattam a bátyám felé.
-Szia-mondta, majd kezet fogtak.
-Akkor indulunk?-néztem körbe.
-Cece, nekem mennem kell. Amúgy itt forgatjuk a városban az új videóklippet...de remélem nem felejted el, hogy a hétvégén lesz a döntés..hogy ki nyer-fordult felém Oli.
-Nem felejtem, majd elmegyek-nyomtam egy puszit az arcára, majd elment. És meg felbattyogtam az emeletre. Kerek egy óra múlva el is indultunk a reptérre, hogy aznap estére odaérjünk Chicago-ba. Ugyanis a koncert este 9-kor lesz, mi meg 2-kor szálltunk fel. A repülőn első osztályon utaztunk. Paris Hiltonnal és Selena Gomezzel együtt. Eléggé szokatlan. Én ültem együtt Logannel, Tina Kendallel, Carlos Alexával, és James-t meg Sheilát összeeresztettük dumálni.
-Kérsz bacon-t?-vettem ki a zacskót a táskámból.
-Ugye tudod, hogy ide nem lehet felhozni semmit?-akadt ki Logan.
-Úgyis elfogy. Kell vagy nem?-az utastársam vállat vont, és elvett 2 szálat.
-Kérjük kedves utasainkat, hogy kapcsolják be öveiket, mert hamarosan leszállunk. Kellemes időtöltést Chicago városában!-szólalt meg egy hang. Remélem nem a fülem cseng, hanem a bemondónő volt. Leszálltunk. Húztuk magunk után a bőröndjeinket, és miután találtunk egy tökéletes szállást elindultunk Jackhez a stúdióba.
-Srácok! Végre..mikrofonhoz, próbáljunk!-úgy látszik ez a Jack nem olyan ahogy elképzeltem. Kicsivel kedvesebb. Másfél óra BTR dal hallgatás után elindultunk a hotel felé, és elosztottuk ki hol alszik..vagy mondjuk úgy, hogy mindenki úgy alszik ahogy a repülőn..fene állna fele azokba a franciaágyakba. Talán Sheila ezért alszik a kanapén. Tehát este 9-kor befejeztünk mindent. Ezek után mindenki az útjára ment. Csak nekem és Alexa-nak kellett vacsorát főzni. A többiek meg elmerültek a Call Of Duty 4-ben. Cool! Sheila meg elment valami csajjal vásárolni akivel megismerkedtek a repülőn...kész ünnepség. Ettünk, ittunk, lefeküdtünk aludni.Én még hallottam, ahogy Sheila hazaér.
-Keljetek fel!-ordibált James. De hogy miért?
-Mi az már?-bújtam a takaró alá.
-Ezt nézzétek!-lebegtetett valami papírt a feje fölött.
-Az mi?-lépdelt oda a kíváncsi Alexa.
-Egy levél. Kicsit véres-nézegette James a borítékot.
-Hj...! Mutii!-rohantam oda. Mindenki csak nézett, hogy mi bajom.
-Én nem merem kinyitni-jött oda Kendall is.
-Akkor majd én!-vette a kezébe Logan az ügyet. Kibontotta, majd elolvasta. Csak nézte a papírt, teljesen lefagyott arccal.
-Mi az? Mi van benne?- jött oda Tina is Sheilával együtt. Majd utánuk Carlos is.
-Nem sok jó. Felolvasom: "A halloween a legszebb napja az évnek. És végre visszaszerzem ami az enyém! u.i.: Igen...ez vér. A ti véretek!"
-Mit akar már Jack?-nevettem.
-Honnan veszed, hogy ő írta?-kérdezte Logan.
-Igen..ez vér. A ti véretek! Nem Jack a menedzseretek? Mivel nem vagytok testvérek, így csak ez az egyetlen logikus magyarázat.
-Van azok írták, akik felfedeztek titeket..-vetette fel az ötletet Tina.
-Vagy a kiadónk..-mondta Carlos.
-Hát akkor ennyi erővel a busz is írhatta, mert az is közös-röhögtem.
-Jó...inkább menjünk el egyet sétálni..-szólalt meg Kendall.
-Én inkább maradok-ült le Sheila.
-Társulok!-mondta James.
-Akkor sem fogok neked válaszolni-nevetett gúnyosan Lala. Mi pedig elindultunk sétálni. Amilyen gyorsan kiléptünk az ajtón, olyan gyorsan rohantunk vissza a házba. Tele volt az udvar sírkövekkel,szellemekkel és pókhálókkal.
-Ki a franc díszítette fel az udvart és nem szólt?-sipítozott bent Tina.
-Én nem!-mondta egyszerre mindenki. Én már remegtem. Viszont ugyanúgy élveztem az egészet, amennyire féltem. Egész nap bent gubbasztottunk a kanapén és spongyabobot néztünk. Utálom a halloween-t. Azonban este el kellett, hogy induljunk, mert kezdődött a koncert...csak kicsit félt mindenki. Sosem gondoltam volna, hogy Carlos a fejemre nyomja a sisakot, amit kaptam tőle, és azt mondja a többieknek:
-Ne haragudjatok, hogy nektek nem vettem...de mi biztonságban vagyunk!-mondta hármunkra mutatva. Hiszen Alexának már régóta van pinkben. A koncert pedig elkezdődött, és még élve odaértünk.
-Kérjük kedves utasainkat, hogy kapcsolják be öveiket, mert hamarosan leszállunk. Kellemes időtöltést Chicago városában!-szólalt meg egy hang. Remélem nem a fülem cseng, hanem a bemondónő volt. Leszálltunk. Húztuk magunk után a bőröndjeinket, és miután találtunk egy tökéletes szállást elindultunk Jackhez a stúdióba.
-Srácok! Végre..mikrofonhoz, próbáljunk!-úgy látszik ez a Jack nem olyan ahogy elképzeltem. Kicsivel kedvesebb. Másfél óra BTR dal hallgatás után elindultunk a hotel felé, és elosztottuk ki hol alszik..vagy mondjuk úgy, hogy mindenki úgy alszik ahogy a repülőn..fene állna fele azokba a franciaágyakba. Talán Sheila ezért alszik a kanapén. Tehát este 9-kor befejeztünk mindent. Ezek után mindenki az útjára ment. Csak nekem és Alexa-nak kellett vacsorát főzni. A többiek meg elmerültek a Call Of Duty 4-ben. Cool! Sheila meg elment valami csajjal vásárolni akivel megismerkedtek a repülőn...kész ünnepség. Ettünk, ittunk, lefeküdtünk aludni.Én még hallottam, ahogy Sheila hazaér.
-Keljetek fel!-ordibált James. De hogy miért?
-Mi az már?-bújtam a takaró alá.
-Ezt nézzétek!-lebegtetett valami papírt a feje fölött.
-Az mi?-lépdelt oda a kíváncsi Alexa.
-Egy levél. Kicsit véres-nézegette James a borítékot.
-Hj...! Mutii!-rohantam oda. Mindenki csak nézett, hogy mi bajom.
-Én nem merem kinyitni-jött oda Kendall is.
-Akkor majd én!-vette a kezébe Logan az ügyet. Kibontotta, majd elolvasta. Csak nézte a papírt, teljesen lefagyott arccal.
-Mi az? Mi van benne?- jött oda Tina is Sheilával együtt. Majd utánuk Carlos is.
-Nem sok jó. Felolvasom: "A halloween a legszebb napja az évnek. És végre visszaszerzem ami az enyém! u.i.: Igen...ez vér. A ti véretek!"
-Mit akar már Jack?-nevettem.
-Honnan veszed, hogy ő írta?-kérdezte Logan.
-Igen..ez vér. A ti véretek! Nem Jack a menedzseretek? Mivel nem vagytok testvérek, így csak ez az egyetlen logikus magyarázat.
-Van azok írták, akik felfedeztek titeket..-vetette fel az ötletet Tina.
-Vagy a kiadónk..-mondta Carlos.
-Hát akkor ennyi erővel a busz is írhatta, mert az is közös-röhögtem.
-Jó...inkább menjünk el egyet sétálni..-szólalt meg Kendall.
-Én inkább maradok-ült le Sheila.
-Társulok!-mondta James.
-Akkor sem fogok neked válaszolni-nevetett gúnyosan Lala. Mi pedig elindultunk sétálni. Amilyen gyorsan kiléptünk az ajtón, olyan gyorsan rohantunk vissza a házba. Tele volt az udvar sírkövekkel,szellemekkel és pókhálókkal.
-Ki a franc díszítette fel az udvart és nem szólt?-sipítozott bent Tina.
-Én nem!-mondta egyszerre mindenki. Én már remegtem. Viszont ugyanúgy élveztem az egészet, amennyire féltem. Egész nap bent gubbasztottunk a kanapén és spongyabobot néztünk. Utálom a halloween-t. Azonban este el kellett, hogy induljunk, mert kezdődött a koncert...csak kicsit félt mindenki. Sosem gondoltam volna, hogy Carlos a fejemre nyomja a sisakot, amit kaptam tőle, és azt mondja a többieknek:
-Ne haragudjatok, hogy nektek nem vettem...de mi biztonságban vagyunk!-mondta hármunkra mutatva. Hiszen Alexának már régóta van pinkben. A koncert pedig elkezdődött, és még élve odaértünk.
A buli pedig véget is ért. Logan éppen az öltözőből jött ki, mikor ott ácsorogtam egyedül a folyosón. A lányok elmentek fagyizni. Ősszel. Nekem oké.
-Na...hogy tetszett koncert?-dőlt neki a falnak Loggie.
-Elment.
-Khm..-vigyorgott.
-Fhuu,bocsánat...Fantasztikus volt! Imádom a zenéteket! Minden hódolatom!-irónia szint..kilencven kilenc!
-Ezt már szeretem!-mosolygott továbbra is. Majd közelebb hajolt felém...túl közel.
-Nem jöttök? Indulunk!-hallottuk távolról James hangját, és magát az énekest. Majd ellépdelt a többiekhez.
-Menjünk?-mondta Logan a szemembe nézve.
-Nem-válaszoltam vigyorogva. Majd belemarkoltam a pulcsijába és megcsókoltam.
2013. november 18., hétfő
Chapter 15.
Először is, köszönöm a 21 feliratkozót. :) Mostantól a facebook csoportban jelölhettek November 25-ig tehetséges írókat és fantasztikus Bloggereket/Bloggerinákat. BLOGOT JELÖLJ! SAJÁT MAGAD NEM JELÖLHETED! ☺ LÉCCI A FACE CSOPIBAN JELÖLJETEK :)
-Skacok, megjöttünk!- lépdeltek be a többiek az ajtón, Carlos elöl, ő üvöltött nekünk.
-A legjobbkor!-ordított vissza Logan. Én csak őt néztem én vigyorogtam-Mi az?-nézett rám, miközben ő is nevetett.
-Semmi. Igazán semmi...-mutogattam össze-vissza azzal az orbitális őrült arckifejezésemmel.
-Egyetek valamit, mert nemsokára indulnunk kell!-ordított James.
-Bocs, én csak azt hallottam, hogy egyetek...milyen kaja van?-sétáltam oda az asztalhoz.
-Jé, te jársz-jelentette ki Sheila.
-Nem mondod?-mondtam vigyorogva, miközben kibontottam egy üveg üdítőt.
-Ki kér Bacon-t? Már csak 5 szál van...-kérdezte Kendall, miközben kivette őket a hűtőből. Midnenki odarohant hozzá. Kinek ne kellenének?
-Khm...-köszörültem meg a torkomat jó hangosan.
-Vagy inkább legyen Lettié...-mondta egérhangon Tina.
-Most mér'?-parasztoskodott Carlos.
-Nem te laktál vele együtt 15 évig. Bármire képes a baconért...tulajdonképpen olyan mint egy ősember. Ha más szerzi meg a kaját, leüt.
-Tina!..Drága Tina...én úgy szeretlek!-öleltem meg a nővérem. De már szerencsétlen kezdett félni.
-Ne...ne szoríts...légyszi engedj el...kérlek-persze az utolsó szót már megint cincogva bökte ki.
-Csak nem fog megfojtani-csörtetett be Alexa a konyhába. De hogy ezalatt Logan hova tűnt, azt senki sem tudja.
-Négy évig birkózott a sulicsapatban,és öt évet pedig egy országos egyesületnél-mondta Tina, miután hajlandó voltam elengedni.
-Csak 18 arany és 9 aranyérmet nyert....-mondta Sheila, miközben az uborkát aprította.
-Meg egy bronzot. Az a kis...-mutattam fel a mutatóujjam.
-Szóval ha szítotok Logannel hívjuk a 911-et?-harapott bele a szendvicsébe James.
-Először hívjon el randizni...-mondtam a hajam mögé bújva, miközben a kenyeret kentem vajjal. Szándékomban állt megenni.
-Bocsi, hogy megszakítom a bájcsevejt, de másfél óra múlva főpróba-mondta Alexa a karórájára nézve. Ezek után Carlos persze a száján fújta ki az innivalót.
-Nem 8-ra kell menni?-kérdezte.
-Nem...hatra-válaszolt Lexy. Ezek után mindenki elkezdett enni.
-Gabonapelyhes bacon? Ez komoly?-vont kérdőre James, amiért a tejjel ehető gabonapehelyhez bacont ettem. Viszont nem tudtam válaszolni, mert csöngettek.
-Kinyitom-mondtam halál nyugodalommal, majd az ajtóhoz battyogtam.
-Oli!-ugrottam a nyakába az új jövevénynek.
-Szia Cece!-pörgetett meg a levegőben.
-Hogy-hogy itt vagy?-másztam ki a karjai közül.
-Miért..nem örülsz?-vigyorgott.
-De...nagyon is!-öleltem meg megint.
-Egyébként anya mondta, hogy idejöttél mialatt mi a Corvin-on lézengtünk-vágta zsebre a kezeit.
-Ja..öhm, gyere be. Sheila meg Tina is itt van-álltam odébb az ajtóból.
- Legjobb bloggerina: CRYSTAL
- Legjobb bloggerina: ELIE
- Fanatikus design blog: R and A critics
- Hiperszuper történet: BELLA SUNSHINE
Eddig ennyi :) Jelölgessetek :33
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
-Skacok, megjöttünk!- lépdeltek be a többiek az ajtón, Carlos elöl, ő üvöltött nekünk.
-A legjobbkor!-ordított vissza Logan. Én csak őt néztem én vigyorogtam-Mi az?-nézett rám, miközben ő is nevetett.
-Semmi. Igazán semmi...-mutogattam össze-vissza azzal az orbitális őrült arckifejezésemmel.
-Egyetek valamit, mert nemsokára indulnunk kell!-ordított James.
-Bocs, én csak azt hallottam, hogy egyetek...milyen kaja van?-sétáltam oda az asztalhoz.
-Jé, te jársz-jelentette ki Sheila.
-Nem mondod?-mondtam vigyorogva, miközben kibontottam egy üveg üdítőt.
-Ki kér Bacon-t? Már csak 5 szál van...-kérdezte Kendall, miközben kivette őket a hűtőből. Midnenki odarohant hozzá. Kinek ne kellenének?
-Khm...-köszörültem meg a torkomat jó hangosan.
-Vagy inkább legyen Lettié...-mondta egérhangon Tina.
-Most mér'?-parasztoskodott Carlos.
-Nem te laktál vele együtt 15 évig. Bármire képes a baconért...tulajdonképpen olyan mint egy ősember. Ha más szerzi meg a kaját, leüt.
-Tina!..Drága Tina...én úgy szeretlek!-öleltem meg a nővérem. De már szerencsétlen kezdett félni.
-Ne...ne szoríts...légyszi engedj el...kérlek-persze az utolsó szót már megint cincogva bökte ki.
-Csak nem fog megfojtani-csörtetett be Alexa a konyhába. De hogy ezalatt Logan hova tűnt, azt senki sem tudja.
-Négy évig birkózott a sulicsapatban,és öt évet pedig egy országos egyesületnél-mondta Tina, miután hajlandó voltam elengedni.
-Csak 18 arany és 9 aranyérmet nyert....-mondta Sheila, miközben az uborkát aprította.
-Meg egy bronzot. Az a kis...-mutattam fel a mutatóujjam.
-Szóval ha szítotok Logannel hívjuk a 911-et?-harapott bele a szendvicsébe James.
-Először hívjon el randizni...-mondtam a hajam mögé bújva, miközben a kenyeret kentem vajjal. Szándékomban állt megenni.
-Bocsi, hogy megszakítom a bájcsevejt, de másfél óra múlva főpróba-mondta Alexa a karórájára nézve. Ezek után Carlos persze a száján fújta ki az innivalót.
-Nem 8-ra kell menni?-kérdezte.
-Nem...hatra-válaszolt Lexy. Ezek után mindenki elkezdett enni.
-Gabonapelyhes bacon? Ez komoly?-vont kérdőre James, amiért a tejjel ehető gabonapehelyhez bacont ettem. Viszont nem tudtam válaszolni, mert csöngettek.
-Kinyitom-mondtam halál nyugodalommal, majd az ajtóhoz battyogtam.
-Oli!-ugrottam a nyakába az új jövevénynek.
-Szia Cece!-pörgetett meg a levegőben.
-Hogy-hogy itt vagy?-másztam ki a karjai közül.
-Miért..nem örülsz?-vigyorgott.
-De...nagyon is!-öleltem meg megint.
-Egyébként anya mondta, hogy idejöttél mialatt mi a Corvin-on lézengtünk-vágta zsebre a kezeit.
-Ja..öhm, gyere be. Sheila meg Tina is itt van-álltam odébb az ajtóból.
2013. november 16., szombat
Chapter 14.
Reggel hamarabb keltem fel, mint Logan. Felemeltem a fejem, majd visszaeresztettem a mellkasára. Azon gondolkoztam, hogy hogyan fogok kimászni a Mrs.Henderson szerepből, hogy egyáltalán a főiskolát is elkezdjem-e. Az agyalásomat drága alvótársam hangja zavarta meg.
-Átjöttél?
-Le se feküdtem az én ágyamba.
-Gondolom éhes vagy.
-Rendelünk gyrost?-néztem rá.
-Várj, először hadd ébredjek fel...
-Nem ma este lesz a Viva la vida koncert?
-Milyen koncert?
-A srácok azt mondták ma felléptek-ültem fel az ágyon.
-Ez tök ugyanolyan, mint amikor az egész család hawaii-ra utazott, nekem meg nem szóltak-nevetett.
-Itt hagytak?-kuncogtam.
-Ja. Úgyhogy mire hazaértek "véletlenül" kifestettem a házat...csokipudinggal-ült ő is mellém.
-Kárba vészett milliónyi puding..
-De megérte-mosolygott.
-Miért?
-Mert végig nézhettem ahogy Carlos a falat nyalogatja.
-Öhm..oké-nevettem-Tényleg nem szóltak a koncerttel kapcsolatban?
-Szóltak, csak elfelejtettem.
-Hogy lehet egy koncertet elfelejteni, ráadásul azt, amin fellépsz?-nevettem.
-Ha a közelemben az egy ilyen gyönyörű lány, mint te, még azt is elfelejteném hogy hívnak-ölelt meg.
-Olyan aranyos vagy..-suttogtam egy nagy mosoly kíséretében.
-Reggelizünk?-engedett el.
-Csak ha tényleg rendelsz nekem gyrost-nevettem.
-Akkor megyek, tárcsázom a futárszolgálatot-állt fel.
-És velem mi lesz?-mondtam, miközben odajött hozzám.
-Téged meg lecipellek-vigyorgott, majd felkapott és letett a konyhában egy székre.
-Ha majd elkezdődik ez a mozgássérült torna remélem megtanítják hogy kell behajlítani a térdem-nevettem.
-Szívesen pakolászlak egész életedben-ült le velem szembe.
-Egy idő után úgyis megunnád-mosolyogtam rá.
-Azt kötve hiszem..Kérlek ne üss meg, de azt mondták elfogyott a Gyros. Attól még elmehetünk villásreggelizni!
-Az a kedvencem...-néztem le az asztalra.
-Tudom-mosolygott.
-Honnan?-néztem a szemébe.
-Mehetünk?
-Nem válaszoltál a kérdésemre! Te kémkedsz utánam?
-Csak legyűjtöttem pár anyagot Sheila-tól-nevetett.
-A kis némber...
-Akkor megyünk enni, vagy hagyod, hogy éhen haljak?-nézett rám kiskutya pofival.
-Menjünk-álltam fel.
-Vigyázz!-fogott meg.
-Most nem állt szándékomban elesni-kuncogtam.
-Nembaj, kiviszlek a kocsiig.
-De a kerekesszéket ugye nem visszük el?
-Még egy napszemüveget is felveszek, nehogy megint letámadjanak-mosolygott, majd beültetett az anyósülésre, mint valami 6 évest. ezek után végre elindultunk reggelizni, és Logan tényleg felvett egy napszemüveget a kapucnija mellé, majd befordult a parkolóba.
-Nyugi, ismerem a srácot, akié ez a hely..kiteszi a szűrét minden paparazzinak-húzta be a kéziféket, majd leállította a motort.
-Remélem is-húztam fel a szemöldököm, majd elmosolyodtam. Logan kiszállt, és én is. Lépdeltem párat, már kicsit biztosabban, de Logan megfogta a kezem, hogy ne essek el...megint. Ettünk, ittunk, hazaindultunk, és nem támadt le senki. Így lehet normálisan villásreggelizni egy sztárral. Médiások és kontárkodás nélkül. 40 perc kaja és utazás után hazaértünk, de a többiek nem voltak sehol. Biztos hangpróbára mentek. Vagy paintballozni. Erre sok lehetőség van.
-Figyelj...mondj mindenre igent!-ült mellém Logan, miközben a kanapén néztem a TV-t.
-Okés-fordultam felé.
-Szereted a sajtot?
-Igen.
-38-as a lábad?
-Igen-bólogattam.
-Utálsz?
-Mi? Dehogy is! Én szeretlek!-hoppá.
-Úgy tudtam!-mondta, majd megpuszilt.
-Átjöttél?
-Le se feküdtem az én ágyamba.
-Gondolom éhes vagy.-Rendelünk gyrost?-néztem rá.
-Várj, először hadd ébredjek fel...
-Nem ma este lesz a Viva la vida koncert?
-Milyen koncert?
-A srácok azt mondták ma felléptek-ültem fel az ágyon.
-Ez tök ugyanolyan, mint amikor az egész család hawaii-ra utazott, nekem meg nem szóltak-nevetett.
-Itt hagytak?-kuncogtam.
-Ja. Úgyhogy mire hazaértek "véletlenül" kifestettem a házat...csokipudinggal-ült ő is mellém.
-Kárba vészett milliónyi puding..
-De megérte-mosolygott.
-Miért?
-Mert végig nézhettem ahogy Carlos a falat nyalogatja.
-Öhm..oké-nevettem-Tényleg nem szóltak a koncerttel kapcsolatban?
-Szóltak, csak elfelejtettem.
-Hogy lehet egy koncertet elfelejteni, ráadásul azt, amin fellépsz?-nevettem.
-Ha a közelemben az egy ilyen gyönyörű lány, mint te, még azt is elfelejteném hogy hívnak-ölelt meg.
-Olyan aranyos vagy..-suttogtam egy nagy mosoly kíséretében.
-Reggelizünk?-engedett el.
-Csak ha tényleg rendelsz nekem gyrost-nevettem.
-Akkor megyek, tárcsázom a futárszolgálatot-állt fel.
-És velem mi lesz?-mondtam, miközben odajött hozzám.
-Téged meg lecipellek-vigyorgott, majd felkapott és letett a konyhában egy székre.-Ha majd elkezdődik ez a mozgássérült torna remélem megtanítják hogy kell behajlítani a térdem-nevettem.
-Szívesen pakolászlak egész életedben-ült le velem szembe.
-Egy idő után úgyis megunnád-mosolyogtam rá.
-Azt kötve hiszem..Kérlek ne üss meg, de azt mondták elfogyott a Gyros. Attól még elmehetünk villásreggelizni!
-Az a kedvencem...-néztem le az asztalra.
-Tudom-mosolygott.
-Honnan?-néztem a szemébe.
-Mehetünk?
-Nem válaszoltál a kérdésemre! Te kémkedsz utánam?
-Csak legyűjtöttem pár anyagot Sheila-tól-nevetett.
-A kis némber...
-Akkor megyünk enni, vagy hagyod, hogy éhen haljak?-nézett rám kiskutya pofival.
-Menjünk-álltam fel.
-Vigyázz!-fogott meg.
-Most nem állt szándékomban elesni-kuncogtam.
-Nembaj, kiviszlek a kocsiig.
-De a kerekesszéket ugye nem visszük el?
-Még egy napszemüveget is felveszek, nehogy megint letámadjanak-mosolygott, majd beültetett az anyósülésre, mint valami 6 évest. ezek után végre elindultunk reggelizni, és Logan tényleg felvett egy napszemüveget a kapucnija mellé, majd befordult a parkolóba.
-Nyugi, ismerem a srácot, akié ez a hely..kiteszi a szűrét minden paparazzinak-húzta be a kéziféket, majd leállította a motort.
-Remélem is-húztam fel a szemöldököm, majd elmosolyodtam. Logan kiszállt, és én is. Lépdeltem párat, már kicsit biztosabban, de Logan megfogta a kezem, hogy ne essek el...megint. Ettünk, ittunk, hazaindultunk, és nem támadt le senki. Így lehet normálisan villásreggelizni egy sztárral. Médiások és kontárkodás nélkül. 40 perc kaja és utazás után hazaértünk, de a többiek nem voltak sehol. Biztos hangpróbára mentek. Vagy paintballozni. Erre sok lehetőség van.
-Figyelj...mondj mindenre igent!-ült mellém Logan, miközben a kanapén néztem a TV-t.
-Okés-fordultam felé.
-Szereted a sajtot?
-Igen.
-38-as a lábad?
-Igen-bólogattam.
-Utálsz?
-Mi? Dehogy is! Én szeretlek!-hoppá.
Chapter 13.
Az orrunk egymást közelítette, mikor egyszer csak Alexa jött be az ajtón.
-Bocs,ha megzavartam valamit de Carlos feje beszorult a korlátba, és a teknősét is leejtette az erkélyről-vágott lehangolt fejet, miközben az ujjait tördelte.
-Carlosnak van egy teknőse?-még mindig Logan alatt voltam, és kezdett hülyén hangzani, a helyzet, de nem érdekelt.
-Mhm-bólogatott Alexa-Légyszi majd gyertek le, mert Los tiszta depibe esett-azzal fogta magát, és kiment az ajtón. Logan-nel még szemeztünk pár pillanatig, miközben ő csak perverzen mosolygott.
-Akkor lemegyünk?-szólalt meg.
-Menjünk-mosolyogtam rá vissza. Majd odavitt a többiekhez. Carlost próbálták kiamputálni az erkély korlátjából.
-Mit csináltál már?-mondtam, miközben letett Logan. Állni még tudok.
-Leesett Mr.Páncélos-műsírás vette kezdetét. Ekkor lépdelt oda hozzánk Sheila és lenyomta Carlos fejét, így a nagyobb lyukon ki is jött és a kezébe nyomta a teknőst.
-Még él-mondta Lala.
-Juj! Köszönöm!-mondta Carlos, majd rátette a sisakját Mr.Páncélosra.
-Ez most komoly?-mondtam egy poker face kíséretében. Carlos csak gorombán nézett rám-oké, befogtam-tettem fel a két kezem.
-Mit kérsz enni?-szólalt meg Logan hozzám szólva.
-Olyan itthon nincs. Elmegyünk hambizni?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Hozom a kulcsokat!-indult meg Tina-Mi az? Kiveri a hisztit, ha nem ehet, és most nincs hozzá kedvem.
-Igaz-mondta egyszerre mindenki. Én csak vállat vontam, és elindultam. Persze rögtön megbotlottam, Logan úgy kapta el a derekamat hátulról.
-A végén még egyszer megint eltaknyolsz-nevetett.
-A végén még egyszer megint....jó,erre nincs ötletem. Vigyél le!-nyújtottam ki a két kezem, mint valami öleléshiányos.
-Igenis, hercegnő-mondta Loggie egy nagy mosollyal az arcán, és felkapott. Elindultunk a fekete furgonunkkal a belvárosba. Kétszer 10 perc után meg is érkeztünk álmaim kajáldájába. Itt más, mint otthon. A Miskolci az kisebb.
-Egy kéthúsos hamburgert kérek, extra ketchuppal,majonézzel,salátával, és hússal. Ja, és egy nagy adag üdítőt-nézegettem az "étlapot" a McDonald's ban.
-Hölgyem, akkor négy hússal lesz?-nézett rám furcsán a fickó.
-Felőlem lehet az öt is-legyintettem. A csávó majdnem kidőlt, de nem a nevetéstől. Bizony, de betoltam..két ilyen hamburgert is.
-Nem félsz, hogy egyszer tényleg kilukad a gyomrod?-nézett rám Kendall.
-Miért félnék?-nevettem.
-Mert degeszre etted magad-mondta Carlos.
-El fogsz hízni-bólogatott Alexa.
-Ne mondjatok semmit,mert belázad-ivott bele a kólájába James.
-Ne bántsátok már szegényt, genetikailag nem tud hízni-mondta Sheila.
-Mit csináltam?-gerjedtem haragra,mint az a boszorkány a hófehérkében.
-Túl sokat ettél-nevetett Logan.
-Fulladj meg-mondtam kissé egy 4 éves hangját utánozva, hogy ne hallatszódjon szemtelenségnek. James ekkor elkezdett köhögni...-Nem te!-böktem oldalba, hiszen mellettem ült. Ekkor mindenki nevetett, James pedig megpróbált életben maradni.
-Délután elmegyünk mozizni?-törölte meg a száját Sheila.
-Örülök, hogy ide is kijutottunk támadások nélkül-mondta Kendall.
-Majd meggondolod magad-nevetett Lala.
-Akkor megyünk haza?-vette fel a kabátját Alexa.
-Aha-mondta Tina, majd elindultunk ki a parkolóba. Ekkor kellett volna leütnöm Kendall-t,mert odarohantak hozzánk a médiások és vagy 15 mikrofont a képünkbe nyomtak.
-Igaz, hogy eljegyezték egymást?-Logan rám nézett és csak nevetett.
-Mi történt a lábával?
-Mióta vannak együtt?-kérdezték Kendall-éktől.
-Miss.Eckert, valóban Logan Henderson jegyese?
-Négy szót mondok: Ezekhez senkinek semmi köze-vigyorogtam a kamerákba, majd nehézkesen beültem az anyósülésre. A "kommandósok" szomorkásan nézték végig ,ahogy becsapom az ajtót, és James lefuvaroz minket haza.
-Na erről beszéltem!-mutatott ki az ablakon K-Dog.
-Az a film most nem megy, szerintem nézzük meg a Csontváros-t...-támasztotta a fejét Sheila a kezével, amit a kocsiajtó belsején rögzített. Megkönnyebbülésünkre szerencsésen hazaértünk, és mindenki kidőlt. A srácok a kanapén, én a fotelben, Sheila az asztalra feküdt, Alexa és Tina pedig egyenesen a földön kúsztak. Este a csajokkal Alexa szobájában "buliztunk". Vallattuk egymást, üvegeztünk és a legjobb: párna csatáztunk.
-Akkor ti most együtt vagytok Jamessel?-kérdezte Alexa Lalát.
-Nem hinném-harapott bele egy chips darabba.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert tegnap Halstonnal randiztak.
-A kis köcsög-mondta Tina.
-És Kendall?-nézett a nővéremre Sheila.
-Él és virul. Jól megvagyunk-mosolygott.
-Sky, délután mi volt az a kis édes-kettes jelenet Logan-nel?-vigyorgott Alexa rám,mint a tejbetök.
-Amikor benyitottál?-kérdeztem vissza.
-Ahha.
-Majdnem megcsókolt...
-És miért csak majdnem?-kérdezte Lexy.
-Ó, de aranyos!-ült vissza törökülésbe Sheila.
-Hogy jutottatok el idáig?-Tina mindent tudni akar.
-Hát kezdjük ott, hogy valami csaj jött, és lesmárolta Logant..Én felrohantam a szobámba sírni, Logan meg azt mondta nekem, hogy ő engem szeret... éééés jött Alexa-nevettem.
-Ezer bocs-hajtotta le a fejét.
-Nem gond-mosolyogtam-Majd visszakapod...-nevettem.
-Lányook...én álmos vagyok-dörzsölte meg a szemét Sheila.
-Ja, kicsit én is. Mennyi az idő?-mondta Tina.
-Majdnem éjfél...-nézett az órára Alexa, majd mindenki kiment a folyosóra, Lexx pedig beállt az ajtóba, és megvárta, amíg mindenki bemegy a szobájába.
-Skyler, az nem a te szobád...-jegyezte meg Sheila.
-Tudom-mondtam mosolyogva, és bedőltem az ágyba Logan mellé.
-Bocs,ha megzavartam valamit de Carlos feje beszorult a korlátba, és a teknősét is leejtette az erkélyről-vágott lehangolt fejet, miközben az ujjait tördelte.
-Carlosnak van egy teknőse?-még mindig Logan alatt voltam, és kezdett hülyén hangzani, a helyzet, de nem érdekelt.
-Mhm-bólogatott Alexa-Légyszi majd gyertek le, mert Los tiszta depibe esett-azzal fogta magát, és kiment az ajtón. Logan-nel még szemeztünk pár pillanatig, miközben ő csak perverzen mosolygott. -Akkor lemegyünk?-szólalt meg.
-Menjünk-mosolyogtam rá vissza. Majd odavitt a többiekhez. Carlost próbálták kiamputálni az erkély korlátjából.
-Mit csináltál már?-mondtam, miközben letett Logan. Állni még tudok.
-Leesett Mr.Páncélos-műsírás vette kezdetét. Ekkor lépdelt oda hozzánk Sheila és lenyomta Carlos fejét, így a nagyobb lyukon ki is jött és a kezébe nyomta a teknőst.
-Még él-mondta Lala.
-Juj! Köszönöm!-mondta Carlos, majd rátette a sisakját Mr.Páncélosra.
-Ez most komoly?-mondtam egy poker face kíséretében. Carlos csak gorombán nézett rám-oké, befogtam-tettem fel a két kezem.
-Mit kérsz enni?-szólalt meg Logan hozzám szólva.
-Olyan itthon nincs. Elmegyünk hambizni?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Hozom a kulcsokat!-indult meg Tina-Mi az? Kiveri a hisztit, ha nem ehet, és most nincs hozzá kedvem.
-Igaz-mondta egyszerre mindenki. Én csak vállat vontam, és elindultam. Persze rögtön megbotlottam, Logan úgy kapta el a derekamat hátulról.
-A végén még egyszer megint eltaknyolsz-nevetett.
-A végén még egyszer megint....jó,erre nincs ötletem. Vigyél le!-nyújtottam ki a két kezem, mint valami öleléshiányos.
-Igenis, hercegnő-mondta Loggie egy nagy mosollyal az arcán, és felkapott. Elindultunk a fekete furgonunkkal a belvárosba. Kétszer 10 perc után meg is érkeztünk álmaim kajáldájába. Itt más, mint otthon. A Miskolci az kisebb.
-Egy kéthúsos hamburgert kérek, extra ketchuppal,majonézzel,salátával, és hússal. Ja, és egy nagy adag üdítőt-nézegettem az "étlapot" a McDonald's ban.
-Hölgyem, akkor négy hússal lesz?-nézett rám furcsán a fickó.
-Felőlem lehet az öt is-legyintettem. A csávó majdnem kidőlt, de nem a nevetéstől. Bizony, de betoltam..két ilyen hamburgert is.
-Nem félsz, hogy egyszer tényleg kilukad a gyomrod?-nézett rám Kendall.-Miért félnék?-nevettem.
-Mert degeszre etted magad-mondta Carlos.
-El fogsz hízni-bólogatott Alexa.
-Ne mondjatok semmit,mert belázad-ivott bele a kólájába James.
-Ne bántsátok már szegényt, genetikailag nem tud hízni-mondta Sheila.
-Mit csináltam?-gerjedtem haragra,mint az a boszorkány a hófehérkében.
-Túl sokat ettél-nevetett Logan.
-Fulladj meg-mondtam kissé egy 4 éves hangját utánozva, hogy ne hallatszódjon szemtelenségnek. James ekkor elkezdett köhögni...-Nem te!-böktem oldalba, hiszen mellettem ült. Ekkor mindenki nevetett, James pedig megpróbált életben maradni.
-Délután elmegyünk mozizni?-törölte meg a száját Sheila.
-Örülök, hogy ide is kijutottunk támadások nélkül-mondta Kendall.
-Majd meggondolod magad-nevetett Lala.
-Akkor megyünk haza?-vette fel a kabátját Alexa.
-Aha-mondta Tina, majd elindultunk ki a parkolóba. Ekkor kellett volna leütnöm Kendall-t,mert odarohantak hozzánk a médiások és vagy 15 mikrofont a képünkbe nyomtak.
-Igaz, hogy eljegyezték egymást?-Logan rám nézett és csak nevetett.
-Mi történt a lábával?
-Mióta vannak együtt?-kérdezték Kendall-éktől.
-Miss.Eckert, valóban Logan Henderson jegyese?
-Négy szót mondok: Ezekhez senkinek semmi köze-vigyorogtam a kamerákba, majd nehézkesen beültem az anyósülésre. A "kommandósok" szomorkásan nézték végig ,ahogy becsapom az ajtót, és James lefuvaroz minket haza.
-Na erről beszéltem!-mutatott ki az ablakon K-Dog.
-Az a film most nem megy, szerintem nézzük meg a Csontváros-t...-támasztotta a fejét Sheila a kezével, amit a kocsiajtó belsején rögzített. Megkönnyebbülésünkre szerencsésen hazaértünk, és mindenki kidőlt. A srácok a kanapén, én a fotelben, Sheila az asztalra feküdt, Alexa és Tina pedig egyenesen a földön kúsztak. Este a csajokkal Alexa szobájában "buliztunk". Vallattuk egymást, üvegeztünk és a legjobb: párna csatáztunk.-Akkor ti most együtt vagytok Jamessel?-kérdezte Alexa Lalát.
-Nem hinném-harapott bele egy chips darabba.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert tegnap Halstonnal randiztak.
-A kis köcsög-mondta Tina.
-És Kendall?-nézett a nővéremre Sheila.
-Él és virul. Jól megvagyunk-mosolygott.
-Sky, délután mi volt az a kis édes-kettes jelenet Logan-nel?-vigyorgott Alexa rám,mint a tejbetök.
-Amikor benyitottál?-kérdeztem vissza.
-Ahha.
-Majdnem megcsókolt...
-És miért csak majdnem?-kérdezte Lexy.
-Ó, de aranyos!-ült vissza törökülésbe Sheila.
-Hogy jutottatok el idáig?-Tina mindent tudni akar.
-Hát kezdjük ott, hogy valami csaj jött, és lesmárolta Logant..Én felrohantam a szobámba sírni, Logan meg azt mondta nekem, hogy ő engem szeret... éééés jött Alexa-nevettem.
-Ezer bocs-hajtotta le a fejét.
-Nem gond-mosolyogtam-Majd visszakapod...-nevettem.
-Lányook...én álmos vagyok-dörzsölte meg a szemét Sheila.
-Ja, kicsit én is. Mennyi az idő?-mondta Tina.
-Majdnem éjfél...-nézett az órára Alexa, majd mindenki kiment a folyosóra, Lexx pedig beállt az ajtóba, és megvárta, amíg mindenki bemegy a szobájába.
-Skyler, az nem a te szobád...-jegyezte meg Sheila.
-Tudom-mondtam mosolyogva, és bedőltem az ágyba Logan mellé.
2013. november 15., péntek
Chapter 12.
*Logan szemszöge*
-Szia..vagy akkor ne köszönj-engedtem ki az ajtón Rebecca-t.
-Haver, még mindig rád van mászva?-állt mellém Los.
-Már kiábrándítottam.
-Részvétem-tette a kezét a vállamra.
-Carlos, nem érdekel Becca-lépdeltem a kanapé felé.
-Akkor meg mit vagy úgy lehangolva?
-Ezt úgy sem érted.
-Akkor tolunk egy meccset?-vette fel a konzolokat a kávézóasztalról.
-Úgyis te nyersz-ültem le.
-Ez mondjuk igaz-tette vissza őket.
-Inkább menjünk el valamit enni, ennem kell.. Éhes vagyok.
-Van kaja a hűtőben-furcsán néztem rá, és megértett. Tehát elindultunk a kávézó felé.
*Skyler szemszöge*
Néztem a twilight-ot és pityeregtem. Ott punnyadtam a besüllyedt ágyban.
"-Felkelni gerlepár!-tapsikolt Sheila másnap reggel.
-Mi?-nyitottam ki a szemem. Amikor megláttam, hogy hogy aludtunk gyorsan felültem- Te kis sunyi-nevettem Loganre nézve.
-Nem kell semmit tettetni, cukik vagytok-nyomiskodott Los. Majd kirohantak.
-Héj! De mi nem járunk...-ordítottam utánuk, majd morogtam egyet hátradőlve az ágyon.
-Korán reggel minek kiabálni?-szólalt meg Logan.
-Semminek..aludj nyugodtan, kinézek. Megint megálltunk?
-Nem..olyan gyorsan megy a busz, hogy meg sem mozdul-adott választ Logan a költői kérdésemre. Én megfordultam, és elmosolyodtam. Logan felült, és meg odafutottam és letámadtam. Ott feküdtem az ágyon, és Logan-en.
-Hülye...-nevettem."
"-Hhh...-"együtt érzősködött" Logan csurom vizesen. Egy szúrós pillantást vetve rá, elindult ki a medencéből, de pillanatok alatt utolértem. Ráugrottam a hátára és innentől kezdve nem volt menekvés a számára. Mikor lemásztam a hátáról, akkor rám nézett, hogy megtudja, miért is hisztiztem ekkorát. Majd gondolataim szerint megpillantotta a sebhelyem a szemem alatt.
-Nagyon csúnya?-kaptam oda. Elég picike volt, szinte jelentéktelen.Mégis szemmel látható volt, és sok rossz emléket őriz.
-Héj!-vette le a kezemet az arcomról- Így is te vagy a legszebb.!-ilyet még sosem mondtak nekem. Megnyugtató volt, ahogy az is, mikor magához húzott és megölelt.
-Éhes vagyok-szóltam, mikor még a karjai közt hevertem. Elengedett, és úgy válaszolt."
"Be akartam rohanni az ajtón, eldobva a mankót. Eszembe sem jutott, hogy soha többé nem járhatok. Logan ágyára érkeztem. Elkezdtem zokogni. A gép még mindig sípolt. A hátam mögé került a szemben lévő szobából Tina és Kendall. Ők fogták meg a karjaimat, és kihúztak az ajtón. A folyosón ültem, és Tina karjaiban sírtam. Valami olyat éreztem, amit még sosem. Elvesztettem valakit. "
-Szia..vagy akkor ne köszönj-engedtem ki az ajtón Rebecca-t.
-Haver, még mindig rád van mászva?-állt mellém Los.
-Már kiábrándítottam.
-Részvétem-tette a kezét a vállamra.-Carlos, nem érdekel Becca-lépdeltem a kanapé felé.
-Akkor meg mit vagy úgy lehangolva?
-Ezt úgy sem érted.
-Akkor tolunk egy meccset?-vette fel a konzolokat a kávézóasztalról.
-Úgyis te nyersz-ültem le.
-Ez mondjuk igaz-tette vissza őket.
-Inkább menjünk el valamit enni, ennem kell.. Éhes vagyok.
-Van kaja a hűtőben-furcsán néztem rá, és megértett. Tehát elindultunk a kávézó felé.
*Skyler szemszöge*
Néztem a twilight-ot és pityeregtem. Ott punnyadtam a besüllyedt ágyban.
"-Felkelni gerlepár!-tapsikolt Sheila másnap reggel.
-Mi?-nyitottam ki a szemem. Amikor megláttam, hogy hogy aludtunk gyorsan felültem- Te kis sunyi-nevettem Loganre nézve.
-Nem kell semmit tettetni, cukik vagytok-nyomiskodott Los. Majd kirohantak.
-Héj! De mi nem járunk...-ordítottam utánuk, majd morogtam egyet hátradőlve az ágyon.
-Korán reggel minek kiabálni?-szólalt meg Logan.
-Semminek..aludj nyugodtan, kinézek. Megint megálltunk?
-Nem..olyan gyorsan megy a busz, hogy meg sem mozdul-adott választ Logan a költői kérdésemre. Én megfordultam, és elmosolyodtam. Logan felült, és meg odafutottam és letámadtam. Ott feküdtem az ágyon, és Logan-en.
-Hülye...-nevettem."
"-Hhh...-"együtt érzősködött" Logan csurom vizesen. Egy szúrós pillantást vetve rá, elindult ki a medencéből, de pillanatok alatt utolértem. Ráugrottam a hátára és innentől kezdve nem volt menekvés a számára. Mikor lemásztam a hátáról, akkor rám nézett, hogy megtudja, miért is hisztiztem ekkorát. Majd gondolataim szerint megpillantotta a sebhelyem a szemem alatt.
-Nagyon csúnya?-kaptam oda. Elég picike volt, szinte jelentéktelen.Mégis szemmel látható volt, és sok rossz emléket őriz.
-Héj!-vette le a kezemet az arcomról- Így is te vagy a legszebb.!-ilyet még sosem mondtak nekem. Megnyugtató volt, ahogy az is, mikor magához húzott és megölelt.
-Éhes vagyok-szóltam, mikor még a karjai közt hevertem. Elengedett, és úgy válaszolt."
"Be akartam rohanni az ajtón, eldobva a mankót. Eszembe sem jutott, hogy soha többé nem járhatok. Logan ágyára érkeztem. Elkezdtem zokogni. A gép még mindig sípolt. A hátam mögé került a szemben lévő szobából Tina és Kendall. Ők fogták meg a karjaimat, és kihúztak az ajtón. A folyosón ültem, és Tina karjaiban sírtam. Valami olyat éreztem, amit még sosem. Elvesztettem valakit. "
Én nem vagyok az,
aki feladná egy-két kudarc miatt. Én is csak egy lány vagyok, a sok közül. Annyi a
különbség, hogy én úgy tartom, nem különbözök senkitől, mert van humorom és szép
vagyok. Biztos nem úgy, mint annak a lánynak. Valaki szerint csúnya vagyok és negatív. Ezekkel az emberekkel nem
foglalkozok. Nem ismer engem senki sem! Legalább is úgy, ahogy én önmagam. Miért gyötröm magam ennyire? Minek itt sírni? Nem old meg semmit. Fél óra pisiszünet után kirohantam egy tányér sütiért, majd visszasompolyogtam a szobámba és kulcsra zártam az ajtót. Miután már a újhold felénél jártam, valaki be akart nyitni az ajtón, de nem sikerült neki, hiszen bezártam az ajtót.
-Skyler, beengedsz?-hallottam Logan hangján, hogy még mosolyog.
-Ki volt az a lány?-szóltam ki egy fél perces fáziskéséssel.
-Miért, féltékeny vagy?
-Nem..csak érdekel.
-Most esett le neki, hogy két hónappal ezelőtt szakítottunk-nevetett. Feltápászkodtam, és az ajtóhoz álltam. Majd kinyitottam a zárat, és utána az ajtót is. Ott álltunk egymással szemben, én az egyik szememnél elfolyt szempillaspirállal.
-Idióta-jelentettem ki gorombám a,mit gondolok.
-Te miért sírsz?-értetlenkedett Mr.Henderson. Én csak vettem egy levegőt,kifújtam és oldalra biccentettem. Ekkor esett le neki. Lerohamozott, és letepert az ágyon...-Én téged szeretlek.
-El ne piruljak..-mondtam már kicsit könnyedebb hangon.
-Azt senki sem szeretné-mosolygott,miközben a szemembe nézett. Egyre közelebb...éreztem, ahogy veszi a levegőt, és ahogy ver a szíve. Az orrunk egymást közelítette, mikor egyszer csak...
Chapter 11.
Mindenkiben hangos nevetés tört ki. Vicces vagyok?! Az már valami. Végül mikor nagy csend lett a nagy fehér asztal körül, sikerült megszólalnom.
-Akkor mehetünk shoppingolni?-hiszen tegnap délelőtt a "kulisszák" mögött a csajokkal beterveztünk egy ilyet is.
-Sky..-szólalt meg Sheila.
.jpg)
-Letti, biztos jó ötlet ez?-nézett rám furcsa tekintettel a nővérem. Alexa pedig csak öhm-özött.
-Nem lesz belőle semmi-álltam fel-Hozom a táskám-majd elindultam. Léptem vagy kettőt, és ultraciki helyzetben szépen hasra estem. A fejem a két kezem közé raktam, és úgy motyogtam a padló fele-Nem hiszem el!-Logan odajött hozzám és felhúzott.
-Gyere már, állj fel!-rángatott. Úgy néztem ki, mint egy rágó, amit nem lehet felkaparni a földről.
-De ezzel az izével nem is tudok rendesen menni!-kitört a hisztiroham. Vigyázat, területet kiüríteni. Logan végre felkanalazott kislapáttal a földről, majd a hátam mögé állt. Megemelt, és felrakta a a lábaimat az övéire. Így cipelt fel az emeletre. Majd összepakoltam, és levitt az ölében.
-Mehetünk?-állt fel Alexa az asztaltól.
-Felőlem..-egyezett bele Sheila.
-Menjünk-vette fel a csizmáját Tina is, majd elindultunk a városba. Kis híján 4 óra hosszát vásároltunk,ezalatt az idő alatt csak egy órát sétálhattam a lábaimon, azt is 15 perces blokkokban. A többit a kerekesszékemben töltöttem. Megalázó volt, de vásárolhattam, úgyhogy nem érdekelt. Vettem egy bajuszos pulóvert, két nyakláncot, három pár cipőt, egy szájharmonikát és egy sapkát, mert "csak" 6 lesifotóst szúrtunk ki, és 4 sajtós jött oda az esküvőről kérdezni, és a lábamról. Estére már a címlapon leszek. Tehát, miután kivásároltuk magunkat, elmentünk enni. Óh, drága kicsi kávézó, úgy szeretlek. Vadat és halat, s mi jó falat, Skyler-nek ingere, megtalálni itt tacot, levest és mindent, amit enni lehet. Szóval ettünk, rövidebben megfogalmazva.
-Én egy tányér húslevest kérnék.
-Én pulykaszószt, mellé pedig salátát. Vegetáriánus lettem..
-Nekem jó lesz pár csirkecomb-a lányok kikérték az ennivalójukat. Most én jövök!!
-Én kérnék 3 hamburgert, négy szelet pizzát és egy..nem! Két adag sültkrumplit tripla extra ketchuppal-mosolyogtam a pincérre. Remélem leírta.
-Terhes vagy?-nevetett Alexa.
-Csak éhes-nevettem én is. Majd elfogyasztottuk isteni eledeleinket, és kegyesen felálltunk ülőhelyünkből. Persze én nem, mert ki lett cserélve a székem a tolókocsira. Kedves népség, nem vagyok én rokkant, csak lábatlan. Favicc. Ezek után hazaindultunk. Vagyis én gurultam. Tina tolt, de megmondtam neki, hogy kezem még van, majd hajtom. Úgyhogy hazacsúsztam az izzadós felsőmben. Begurítottam a nappaliba a széket az ajtóból, és felmentem a szobámba felpróbálni az új cuccaimat. Mikor vége lett a ruhapróbának, elfáradtam. Megerőltető ennyi mindent végig nézni. *meggyötört hang*
-Hé, nem láttátok a...-rohantam le a lépcsőn. De pityeregve visszarohantam bezárkózni a szobámba. Amikor lementem, éppen Logan az ajtóhoz ment. Ajtót nyitott egy lánynak, az pedig a nyakába ugrott, és megcsókolta. Nem voltam szerelmes Logan-be se akkor, és sosem. Mindig tagadtam. Akkor miért rohantam el sírva?
-Akkor mehetünk shoppingolni?-hiszen tegnap délelőtt a "kulisszák" mögött a csajokkal beterveztünk egy ilyet is.
-Sky..-szólalt meg Sheila.
-Letti, biztos jó ötlet ez?-nézett rám furcsa tekintettel a nővérem. Alexa pedig csak öhm-özött.-Nem lesz belőle semmi-álltam fel-Hozom a táskám-majd elindultam. Léptem vagy kettőt, és ultraciki helyzetben szépen hasra estem. A fejem a két kezem közé raktam, és úgy motyogtam a padló fele-Nem hiszem el!-Logan odajött hozzám és felhúzott.
-Gyere már, állj fel!-rángatott. Úgy néztem ki, mint egy rágó, amit nem lehet felkaparni a földről.
-De ezzel az izével nem is tudok rendesen menni!-kitört a hisztiroham. Vigyázat, területet kiüríteni. Logan végre felkanalazott kislapáttal a földről, majd a hátam mögé állt. Megemelt, és felrakta a a lábaimat az övéire. Így cipelt fel az emeletre. Majd összepakoltam, és levitt az ölében.
-Mehetünk?-állt fel Alexa az asztaltól.
-Felőlem..-egyezett bele Sheila.
-Menjünk-vette fel a csizmáját Tina is, majd elindultunk a városba. Kis híján 4 óra hosszát vásároltunk,ezalatt az idő alatt csak egy órát sétálhattam a lábaimon, azt is 15 perces blokkokban. A többit a kerekesszékemben töltöttem. Megalázó volt, de vásárolhattam, úgyhogy nem érdekelt. Vettem egy bajuszos pulóvert, két nyakláncot, három pár cipőt, egy szájharmonikát és egy sapkát, mert "csak" 6 lesifotóst szúrtunk ki, és 4 sajtós jött oda az esküvőről kérdezni, és a lábamról. Estére már a címlapon leszek. Tehát, miután kivásároltuk magunkat, elmentünk enni. Óh, drága kicsi kávézó, úgy szeretlek. Vadat és halat, s mi jó falat, Skyler-nek ingere, megtalálni itt tacot, levest és mindent, amit enni lehet. Szóval ettünk, rövidebben megfogalmazva.
-Én egy tányér húslevest kérnék.
-Én pulykaszószt, mellé pedig salátát. Vegetáriánus lettem..
-Nekem jó lesz pár csirkecomb-a lányok kikérték az ennivalójukat. Most én jövök!!
-Én kérnék 3 hamburgert, négy szelet pizzát és egy..nem! Két adag sültkrumplit tripla extra ketchuppal-mosolyogtam a pincérre. Remélem leírta.-Terhes vagy?-nevetett Alexa.
-Csak éhes-nevettem én is. Majd elfogyasztottuk isteni eledeleinket, és kegyesen felálltunk ülőhelyünkből. Persze én nem, mert ki lett cserélve a székem a tolókocsira. Kedves népség, nem vagyok én rokkant, csak lábatlan. Favicc. Ezek után hazaindultunk. Vagyis én gurultam. Tina tolt, de megmondtam neki, hogy kezem még van, majd hajtom. Úgyhogy hazacsúsztam az izzadós felsőmben. Begurítottam a nappaliba a széket az ajtóból, és felmentem a szobámba felpróbálni az új cuccaimat. Mikor vége lett a ruhapróbának, elfáradtam. Megerőltető ennyi mindent végig nézni. *meggyötört hang*
-Hé, nem láttátok a...-rohantam le a lépcsőn. De pityeregve visszarohantam bezárkózni a szobámba. Amikor lementem, éppen Logan az ajtóhoz ment. Ajtót nyitott egy lánynak, az pedig a nyakába ugrott, és megcsókolta. Nem voltam szerelmes Logan-be se akkor, és sosem. Mindig tagadtam. Akkor miért rohantam el sírva?
2013. november 14., csütörtök
Chapter 10.
Tehát az új lábam neve már kiegészíthető egy "-vészi" toldalékkal. Nyomorék lettem, de nem mondhatom ki, mert anya megint leordít. Mikor hazaértünk, nehézkesen, de már két lábon elindultam a szobám felé. Akkor pillantottam be Logan szobájába, aminek az ajtaja résnyire nyitva volt. Beálltam az ajtóba, és onnan néztem körül. Bementem, én leültem az ágyra. Elhullajtottam egy-egy könnycseppet, majd a hátamra feküdtem. Valaki bekopogott az ajtón, és megszólalt:-Hé, nem jössz ebédelni?-vigyorgott rám az illető. Majd egy nagy sikítás után reagáltam.
-Logaaan!-ordítoztam, és a nyakába ugrottam. Nem kérdeztem, hogy került ide, nem jelentettem ki, hogy meghalt. Csak örültem. Annak, hogy visszajött. Ezalatt a kiabálás alatt a többiek oda özönlettek és a lépcső végéből figyelték, ahogy fogadom az elvileg meghalt haveromat. Mindenki a fejét a másik vállára hajtotta, és összeborulva nézték végig a jelenetet, csak én nem láttam ki a könnyek közül. Ott álltunk, egymás karjaiban, és nem törődtünk azzal, hogy mi történik. Az idő lelassult, és egyre éhesebb lettem. Logan lassan elengedett, és elakadt a szava.
-Ne is kérdezd-emeltem meg a műlábam, majd visszatettem.
-Jól vagy?-ölelt meg megint.
-Nem nagyon, de majd megszokom-másztam ki a karjai közül, hogy lássam az arcát. Ezalatt a többiek gyorsan elhúzták a csíkot, hogy nehogy meglássuk őket.
-Firkakirálynő...-nevetett Logan a lábamat nézve.
-Tudom milyen megalázó volt egy gyerek játszóházban várni addig, amíg nem készültek el a papírok?-estem neki a már élő Logannek. Ő csak mosolygott. Örül, hogy lát, vagy elkentem a sminkemet?-Nem akartam szóba hozni, de...ott álltam melletted, mikor meghaltál. Szó szerint bezuhantam az ajtón-nézegettem a padlót.
-Defiblirátor-egyenes válasz: pipa.
-Logikus-mosolyodtam el.
-Kihűl a kaja, megyünk enni?-nézegetett a konyha irányába Logan.
-Loggie maci az erdőben szed málnát?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Öhm...nem tudom?-ő pedig hülye fejjel.
-Vigyél le-nyújtottam felé a kezeimet-Nem tudok lépcsőzni-nevettem.
-Hölgyem?-mondta, majd felkapott, és egészen a székemig vitt, majd arra tett le.-Hhhh...Sajt!-nyitottam ki egy dobozt-Melyik vooolt?-mondtam kicsit hangosabban és mérgesebben, mikor a sajtos doboz üres volt. Mindenki Carlosra mutatott, ő meg csak tátogatta a száját..-Szerencséd, hogy még nem tudok ezzel az izével menni. Különben már most halott lennél-a mostra persze tettem egy kiadós hangsúlyt. Persze nem maradhatott el a goromba nézés sem. Ezek után elkezdtem enni két kézzel egy-egy csirkecombot.
-Öhm...-mondogatta mindenki, miközben rám néztek.
-Mivan? A kórházban nekem nem is adtak enni!-másztam ki a dolog alól. Ekkor mindenkiben egy olyan hangos röhögés tört ki, hogy nem is hallottam a csámcsogásomat. És csak egy hülye vigyort legyintettem feléjük, és folytattam a Walesi lakomát. Mikor végeztem, lenyomtam 3 pohár narancslevet, és befejeztem.
-Nem gondoltam, hogy fogod hordani a gyűrűt-mondta Logan mosolyogva,mikor letettem a kezem az asztalra.
-Nekem tetszik-húztam ki magam.
-Ja, főleg,hogy a kedvenc színed a smaragdzöld szereted, ha rád költenek-mondta Sheila.
-Hogy szeretem ha rám költenek? Kikérem magamnak. Imádom!-csúsztam lentebb a székemben.
2013. november 13., szerda
Chapter 9.
Még halkan hallottam, ahogy kiáltoznak. Hívjátok a mentőket! Vigyázat!....Másnap reggel kivételesen nem Logan mellett keltem. Hanem egy kórházi ágyon. Bezárva egy fehér falú szobába, melyben ellep a fehér takaró és párna. Nyakig betakartak. A fejem bekötve. Még mindenig sajog az egész testem. Nem volt mellettem senki. A többiek vajon hol lehetnek? Lassan felültem az ágyon. Az egyik lábam kihúztam a takaró alól. Azonban, mikor a másikról próbáltam leaprikálni a ráragadt takarót, az anyukám és a főorvos az én hangos, halálsikolyomra rohant be a szobába.
-Kislányom!-rohant hozzám anya, majd megölelt. Én ekkor már zokogtam.
-Mi történt?-nyögtem ki nagy nehezen, majd kinéztem a könnyeim mögül.
-Karamboloztatok. Azok az emberek mind be voltak drogozva. Olyan 20-30-as éveiket járó emberekkel teli lehetett a terepjáró, ami nektek ment. Kisiklott a sávból, és szembeütköztetek.
-És a lábam? Az hova lett?
-Kicsim! Nyugodj meg. Sajnos ripityára történtek magatokat, ezért kellett levágni a lábadat...
-És a többiek? Jól vannak?-meg sem vártam anyu válaszát, felkaptam az ágyam mellett parkoló két mankót és kiugrándoztam az osztályról, és lementem megkérdezni, hogy hol találom őket. Tina és Kendall külön kocsival jöttek, nekik semmi bajuk nincs. Sheila, James és Carlos aludt. Mikor elmentem megnézni, hogy hol van az utolsó bandatag...meghallottam egy ajtó mögül a sípoló gép hangját. Elhaladtam előtte, és a szemem sarkából láttam...láttam ki volt ott. Be akartam rohanni az ajtón, eldobva a mankót. Eszembe sem jutott, hogy soha többé nem járhatok. Logan ágyára érkeztem. Elkezdtem zokogni. A gép még mindig sípolt. A hátam mögé került a szemben lévő szobából Tina és Kendall. Ők fogták meg a karjaimat, és kihúztak az ajtón. A folyosón ültem, és Tina karjaiban sírtam. Valami olyat éreztem, amit még sosem. Elvesztettem valakit. Tina is sírt. Kendall ott ült az egyik széken, és pityergett. A nagy K-Dog sírt. Itt már nem egy elromlott orvosi eszközről volt szó. Logan..szíve már nem...dobog. Meghalt. Egy karambol miatt. Életem legrosszabb szülinapja. Bár azelőtti nap volt..nem érdekelt. Az sem, hogy levágták a lábam. Logan már nincs. Kész, vége. Lassan muszáj volt hazaindulni. Beleültettek a kerekesszékbe, és hazamentünk, gyalog. Nem mertem kocsiba ülni. A többiek már rég otthon voltak, mikor odaértem. Mindenki kint ült a nappaliban. Sheila és James a kanapén, Carlos a fotelben, összekucorodva. Rájuk néztem, és felálltam... egy lábra.
-Letti,kicsim! Ülj vissza!-parancsolt rám anya. De nem engedelmeskedtem. Felugráltam egy lábon az emeletre, mint Tigris. Bedőltem Logan ágyába, és ott feküdtem. Órákig. Átgondoltam, hogy ez alatt a hét alatt mennyire összekovácsolódtunk. Két napja vagyunk még csak itt, és máris felborult az egész életem. Tudtam, hogy minden meg fog változni. De nem így! Este fél kilenckor még mindig ugyanott feküdtem, és a plafont bámultam. Majd elaludtam. Másnap reggel 8 órakor keltem fel. Anya nálunk aludt.
-Leticia, öltözz fel, be kell mennünk a kórházba!-kiáltott fel anya az emeletre hozzám.
-Minek?-teljesen megijedtem. Hogy miért? Én sem tudom.
-Ma vesznek...mintát a..műlábadhoz-hallottam anya halk hangját, ami a mondat végére elcsuklott.
-Aha..szóval akkor már hivatalosan is nyomi vagyok?
-Letti, ne mondj ilyet!-üvöltött anya. Hallottam a hangján, hogy sír.
-Ne haragudj-borultam a nyakába a lépcsőről, hiszen csak a felsőmet kellett átvennem, nem vettem fel pizsamát előző este. Az egyensúlyomat is elvesztettem az utolsó lépcsőfokoknál, így sikerült a drámai ölelés.
-Semmi baj...mindkettőnknek nehéz-engedett el anya, de még fogott, hogy ne essek el.
-Akkor..mehetünk-néztem a kerekesszékre.
-Menjünk..-tolta oda hozzám anya a tolószéket.
-Kipattoghatok a kocsiig?-fintorogtam.
-Nem kényelmesebb, ha kiszolgállak?
-Hm..nekem megfelel-zuhantam a segédeszközbe. 35 perc múlva beértünk a kórházba. Levették a mintát, és azt mondták várjunk, mert azonnal elkészítik. A gyerek-játszóházban kellett várni, frappáns kis hely.
-Parancsoljon kisasszony!-az én, saját kezembe adta az orvos az új lábamat. Méghozzá egy biztató mosollyal az arcán. Mostantól türkizkék, műanyag lábam lesz. Vicces dolog. Még el kellett intézni valamilyen papírokat, tehát alkottam egy kicsit az 5 éveseknek előállított filctollakkal.
-Kislányom!-rohant hozzám anya, majd megölelt. Én ekkor már zokogtam.
-Mi történt?-nyögtem ki nagy nehezen, majd kinéztem a könnyeim mögül.
-Karamboloztatok. Azok az emberek mind be voltak drogozva. Olyan 20-30-as éveiket járó emberekkel teli lehetett a terepjáró, ami nektek ment. Kisiklott a sávból, és szembeütköztetek.
-És a lábam? Az hova lett?-Kicsim! Nyugodj meg. Sajnos ripityára történtek magatokat, ezért kellett levágni a lábadat...
-És a többiek? Jól vannak?-meg sem vártam anyu válaszát, felkaptam az ágyam mellett parkoló két mankót és kiugrándoztam az osztályról, és lementem megkérdezni, hogy hol találom őket. Tina és Kendall külön kocsival jöttek, nekik semmi bajuk nincs. Sheila, James és Carlos aludt. Mikor elmentem megnézni, hogy hol van az utolsó bandatag...meghallottam egy ajtó mögül a sípoló gép hangját. Elhaladtam előtte, és a szemem sarkából láttam...láttam ki volt ott. Be akartam rohanni az ajtón, eldobva a mankót. Eszembe sem jutott, hogy soha többé nem járhatok. Logan ágyára érkeztem. Elkezdtem zokogni. A gép még mindig sípolt. A hátam mögé került a szemben lévő szobából Tina és Kendall. Ők fogták meg a karjaimat, és kihúztak az ajtón. A folyosón ültem, és Tina karjaiban sírtam. Valami olyat éreztem, amit még sosem. Elvesztettem valakit. Tina is sírt. Kendall ott ült az egyik széken, és pityergett. A nagy K-Dog sírt. Itt már nem egy elromlott orvosi eszközről volt szó. Logan..szíve már nem...dobog. Meghalt. Egy karambol miatt. Életem legrosszabb szülinapja. Bár azelőtti nap volt..nem érdekelt. Az sem, hogy levágták a lábam. Logan már nincs. Kész, vége. Lassan muszáj volt hazaindulni. Beleültettek a kerekesszékbe, és hazamentünk, gyalog. Nem mertem kocsiba ülni. A többiek már rég otthon voltak, mikor odaértem. Mindenki kint ült a nappaliban. Sheila és James a kanapén, Carlos a fotelben, összekucorodva. Rájuk néztem, és felálltam... egy lábra.
-Letti,kicsim! Ülj vissza!-parancsolt rám anya. De nem engedelmeskedtem. Felugráltam egy lábon az emeletre, mint Tigris. Bedőltem Logan ágyába, és ott feküdtem. Órákig. Átgondoltam, hogy ez alatt a hét alatt mennyire összekovácsolódtunk. Két napja vagyunk még csak itt, és máris felborult az egész életem. Tudtam, hogy minden meg fog változni. De nem így! Este fél kilenckor még mindig ugyanott feküdtem, és a plafont bámultam. Majd elaludtam. Másnap reggel 8 órakor keltem fel. Anya nálunk aludt.
-Leticia, öltözz fel, be kell mennünk a kórházba!-kiáltott fel anya az emeletre hozzám.
-Minek?-teljesen megijedtem. Hogy miért? Én sem tudom.
-Ma vesznek...mintát a..műlábadhoz-hallottam anya halk hangját, ami a mondat végére elcsuklott.
-Aha..szóval akkor már hivatalosan is nyomi vagyok?
-Letti, ne mondj ilyet!-üvöltött anya. Hallottam a hangján, hogy sír.
-Ne haragudj-borultam a nyakába a lépcsőről, hiszen csak a felsőmet kellett átvennem, nem vettem fel pizsamát előző este. Az egyensúlyomat is elvesztettem az utolsó lépcsőfokoknál, így sikerült a drámai ölelés.
-Semmi baj...mindkettőnknek nehéz-engedett el anya, de még fogott, hogy ne essek el.
-Akkor..mehetünk-néztem a kerekesszékre.
-Menjünk..-tolta oda hozzám anya a tolószéket.
-Kipattoghatok a kocsiig?-fintorogtam.
-Nem kényelmesebb, ha kiszolgállak?
-Hm..nekem megfelel-zuhantam a segédeszközbe. 35 perc múlva beértünk a kórházba. Levették a mintát, és azt mondták várjunk, mert azonnal elkészítik. A gyerek-játszóházban kellett várni, frappáns kis hely.
-Parancsoljon kisasszony!-az én, saját kezembe adta az orvos az új lábamat. Méghozzá egy biztató mosollyal az arcán. Mostantól türkizkék, műanyag lábam lesz. Vicces dolog. Még el kellett intézni valamilyen papírokat, tehát alkottam egy kicsit az 5 éveseknek előállított filctollakkal.
2013. november 12., kedd
Chapter 8.
Nem tudtam, hogy sírjak a cikk miatt, vagy nevessek, mert nem igaz. Megöleltem hátulról Logan-t, és a fülébe súgtam:
-Amíg nem kapok gyűrűt nem szerzünk időpontot-nevettem.
-Milyet szeretnél? Gyémánt,arany, vagy esetleg 12 karátos?- állt fel.
-Hmm...olyan 40 karátos smaragzöldet-táncikáltam a padlón.
-Akkor öltözz át-mondta, miután megnézte a telefonját.
-Minek?-értetlenkedtem.
-Az meglepetés. Csak...légy még csinosabb és restaurált a sminkedet-adta ki a feladataim. Én csak kinyújtottam rá a nyelvem és elindultam fel a szobámba.
Felkaptam a lehető legszebb ruhámat, kifestettem a körmeim, táska,cipő,fülbevaló..fél óra alatt kész is lettem. Rekord!
-Kész vagyok..na milyen?-pördültem meg a nappaliban.
-Nem jutok szóhoz...mehetünk?-nyújtotta a kezét.
-De hovaa?-gyerekeskedtem. Csak beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
-Ide!-szállt ki a kocsiból, majd utána én is. Bementünk a szemben lévő kávézóba,ahol egy villany sem volt feloltva. Lehetett vagy este 6 óra körül, sötétedik, és semmi fény. 5 pont a griffendélnek! Feloltottam a villanyt, és megpillantottam a kávézó teljes belső világát. Piros kanapé-székek mindenhol és asztalok, mint a mekiben, és egy táncparkett. Azt hittem kisebb helyre megyünk. És egyszer csak...
-Meglepetés!- ugrott elő nagy tömeg.
-Mm...Wááá!-mikor leesett,hogy ma van a szülinapom megörültem, hogy szerveztek nekem egy bulit-Köszönöm!-majd egy csoportos ölelésben nyilvánítottam ki az örömömet a srácoknak,Sheila-nak és Tina-nak. Mert persze amint látható ideértek. Kereken 3 óra hosszát buliztunk, miután Sheila elkiáltotta magát:
-Ajándék osztás!-majd mindenki egy-egy dobozt nyomott a kezembe. Sheilától megkaptam a még otthon beígért cuccokat...az a 3 felső és az az egy karkötő már az én birtokomban van. James-től egy "tudom, hogy rusher vagy" feliratú bögrét. Jellemző. Carlos megáldott egy lila sisakkal. Swag! Tinától egy gitárt kaptam. Nem sajnálja a pénzt? Mindegy. Most már gitár úr az enyém! Végül Logan-től pedig pechemre megkaptam az említett 12 karátos smaragzöld gyűrűt.
-Ez nagyon szép!-mondtam, miközben a vállára hajtottam a fejem és a gyűrűt néztem-De még mindig nem megyek hozzád, mert az internet azt mondta- nevettem. Csak adott egy olyan "várok rád hülye gyerek" puszit a fejemre és ezzel le is lett tudva az ajándékozás. A bulit még kitartottuk hajnali kettőig. Csak kicsit ittunk..olyan 5-6 üveget fejenként. De nem rúgtam be. Rám nem hat az alkohol, nem úgy,mint a többiekre. Egyedül Sheila nem ivott, mert...miért nem ivott? Szóval ő fuvarozott minket haza. Az út feléig. Egyszer csak egy autó közeledett velünk szemben. Minden elsötétült, a kelleténél jobban.
-Amíg nem kapok gyűrűt nem szerzünk időpontot-nevettem.
-Milyet szeretnél? Gyémánt,arany, vagy esetleg 12 karátos?- állt fel.
-Hmm...olyan 40 karátos smaragzöldet-táncikáltam a padlón.
-Akkor öltözz át-mondta, miután megnézte a telefonját.
-Minek?-értetlenkedtem.
-Az meglepetés. Csak...légy még csinosabb és restaurált a sminkedet-adta ki a feladataim. Én csak kinyújtottam rá a nyelvem és elindultam fel a szobámba.
Felkaptam a lehető legszebb ruhámat, kifestettem a körmeim, táska,cipő,fülbevaló..fél óra alatt kész is lettem. Rekord!
-Kész vagyok..na milyen?-pördültem meg a nappaliban.
-Nem jutok szóhoz...mehetünk?-nyújtotta a kezét.
-De hovaa?-gyerekeskedtem. Csak beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
-Ide!-szállt ki a kocsiból, majd utána én is. Bementünk a szemben lévő kávézóba,ahol egy villany sem volt feloltva. Lehetett vagy este 6 óra körül, sötétedik, és semmi fény. 5 pont a griffendélnek! Feloltottam a villanyt, és megpillantottam a kávézó teljes belső világát. Piros kanapé-székek mindenhol és asztalok, mint a mekiben, és egy táncparkett. Azt hittem kisebb helyre megyünk. És egyszer csak...
-Meglepetés!- ugrott elő nagy tömeg.
-Mm...Wááá!-mikor leesett,hogy ma van a szülinapom megörültem, hogy szerveztek nekem egy bulit-Köszönöm!-majd egy csoportos ölelésben nyilvánítottam ki az örömömet a srácoknak,Sheila-nak és Tina-nak. Mert persze amint látható ideértek. Kereken 3 óra hosszát buliztunk, miután Sheila elkiáltotta magát:
-Ajándék osztás!-majd mindenki egy-egy dobozt nyomott a kezembe. Sheilától megkaptam a még otthon beígért cuccokat...az a 3 felső és az az egy karkötő már az én birtokomban van. James-től egy "tudom, hogy rusher vagy" feliratú bögrét. Jellemző. Carlos megáldott egy lila sisakkal. Swag! Tinától egy gitárt kaptam. Nem sajnálja a pénzt? Mindegy. Most már gitár úr az enyém! Végül Logan-től pedig pechemre megkaptam az említett 12 karátos smaragzöld gyűrűt.
-Ez nagyon szép!-mondtam, miközben a vállára hajtottam a fejem és a gyűrűt néztem-De még mindig nem megyek hozzád, mert az internet azt mondta- nevettem. Csak adott egy olyan "várok rád hülye gyerek" puszit a fejemre és ezzel le is lett tudva az ajándékozás. A bulit még kitartottuk hajnali kettőig. Csak kicsit ittunk..olyan 5-6 üveget fejenként. De nem rúgtam be. Rám nem hat az alkohol, nem úgy,mint a többiekre. Egyedül Sheila nem ivott, mert...miért nem ivott? Szóval ő fuvarozott minket haza. Az út feléig. Egyszer csak egy autó közeledett velünk szemben. Minden elsötétült, a kelleténél jobban.
2013. november 11., hétfő
Chapter 7.
Megérkeztünk! Minden olyan szép volt..az egész város kivilágítva,mi pedig egy emelkedő tetején. Mikor
Sheila szólt,hátranéztem. Megpillantottam egy házat mögöttünk.
-Ez csodaszèp!-szóltam el magam. Még mindig nem hittem el,hogy pont velem történik mindez...csak egy álom lenne amiből felkelek egyszer? A gondolkodásomat Logan zavarta meg.
-Ez csodaszèp!-szóltam el magam. Még mindig nem hittem el,hogy pont velem történik mindez...csak egy álom lenne amiből felkelek egyszer? A gondolkodásomat Logan zavarta meg.
-Várj,amíg meglátod belülről-mondta,miközben egy nagy mosollyal a száján lebegtette előttem a kulcsokat.
-Itt laktok?-mondtam kicsit hangosabban.
-Lakunk,cica...-karolt át Logan,majd bementünk körülnézni. Tinának és Kendallnek egy szoba,hogy
Carlosnak és Alexának. James és Sheila olyan se veled se nélküled kapcsolatban vannak.
-Ez..tökre mint a soriban...-mutattam egy hütőre,ami le volt lakatolva.
-Te nézted a BTR sorozatot!-mutogatott rám James azzal a furcsa arcával,amikor talál egy pontot arra,hogy
Rusher vagyok.
-Láttam...pár részt-játszadoztam a nyakláncommal. Pár óra pudingevő verseny,és 150 kivégezett
pudingosdoboz után 11-et ütött az óra, holnap pedig nekem is meg kell ismerkednem az új környékkel.
Tehát lefeküdtünk aludni.Hajnal fél egykor még mindig nem aludtam...úgyhogy átcsoszogtam egy másik
szobába és odafeküdtem Loganhez. Reggel eléggé meglepődött, de nem bánta. Mikor felébredtem, ő éppen az ajtón jött be.
-Jó reggelt!-mondta egy nagy mosollyal az arcán, miközben a kezében lévő tálcát odaadta nekem.
-'Reggelt...köszi-nézegettem a két tojást és az 5 szál bacon-t.
-Jól aludtál?-ült le mellém.
-Puha az ágyad...-játszottam a villával a kezemben-Öhm...nem tudtam aludni-próbáltam kihúzni magam az egészből.
-Vagy tényleg ellenállhatatlan vagyok- szerencsére gyorsan befaltam a kaját, és mikor Logan megszólalt már javában nem ettem. Így is nehéz volt visszatartani, hogy ne hányjak.
-Meg undorító-vágtam hozzá egy párnát. Majd elkezdtem nevetni. Logan csak komolykodva nézett rám, de rögtön leesett a tantusz. Én háttal lassan közeledtem az ajtó felé, ő pedig követett. Majd egy hirtelen mozdulattal sikítozva rohantam le a lépcsőn, az egyik BTR tag elől menekülve. Hiszen aki meg akar csikizni az maga a sátán küldöttje.
-Ó,milyen cukik!-hallottam Sheila hangját a háttérből. De nem törődtem vele, inkább mentettem az irhám. Egyenesen ki a kertbe, ami valami gyönyörű volt. Most láttam először világosban, de nem volt időm csodálni. Logan a medence mellett elkapott és magával együtt berántott a vízbe. Sikítottam, mint valami elmebeteg...
-Ajj,te hülye! Elfolyt a sminkeem!-nevettem a műsírásom alatt, ami nem is látszott, mert tiszta víz lettem.
-Hhh...-"együtt érzősködött" Logan csurom vizesen. Egy szúrós pillantást vetve rá, elindult ki a medencéből, de pillanatok alatt utolértem. Ráugrottam a hátára és innentől kezdve nem volt menekvés a számára. Mikor lemásztam a hátáról, akkor rám nézett, hogy megtudja, miért is hisztiztem ekkorát. Majd gondolataim szerint megpillantotta a sebhelyem a szemem alatt.
-Nagyon csúnya?-kaptam oda. Elég picike volt, szinte jelentéktelen.Mégis szemmel látható volt, és sok rossz emléket őriz.
-Héj!-vette le a kezemet az arcomról- Így is te vagy a legszebb.!-ilyet még sosem mondtak nekem. Megnyugtató volt, ahogy az is, mikor magához húzott és megölelt.
-Éhes vagyok-szóltam, mikor még a karjai közt hevertem. Elengedett, és úgy válaszolt.
-Az előbb reggeliztél...-nevetett Logan.
-Az az előbb volt!-jelentettem ki, majd elindultam csurom vizesen, ki a szárazföldre. Majd miután átöltöztünk mindketten, lementünk enni: megint. Ezt már Tv nézés közben végeztük. Egyszer Loganből akkora nevetés tört ki, hogy az már a füleimnek is rossz volt. Éppen a neten szörfözött. Odafordultam hozzá, és feltettem egy kérdést.
-Mi is o...lyan...vicces?-először normálisan kezdtem, de mikor belepillantottam a cikkbe, akkor egészen lassan, de kinyögtem, amit akartam. Majd ránéztem a kezemre.
-Télen vagy tavasszal legyen az esküvőnk?-nézett felém Logan. Persze vigyorral az arcán.
-Ezek sík hülyék...Az énekes Logan Henderson alig pár napja ismeri újdonsült barátnőjét, ám máris eljegyezték egymást. Úgy látszik hirtelen, de örök szerelem támadt a sztárok és a normális emberek között-olvastam fel a cikk két mondatát. Persze ezek mind képekkel "bizonyítva". Szánalmas a média világa.
-Vagy tényleg ellenállhatatlan vagyok- szerencsére gyorsan befaltam a kaját, és mikor Logan megszólalt már javában nem ettem. Így is nehéz volt visszatartani, hogy ne hányjak.
-Meg undorító-vágtam hozzá egy párnát. Majd elkezdtem nevetni. Logan csak komolykodva nézett rám, de rögtön leesett a tantusz. Én háttal lassan közeledtem az ajtó felé, ő pedig követett. Majd egy hirtelen mozdulattal sikítozva rohantam le a lépcsőn, az egyik BTR tag elől menekülve. Hiszen aki meg akar csikizni az maga a sátán küldöttje.
-Ó,milyen cukik!-hallottam Sheila hangját a háttérből. De nem törődtem vele, inkább mentettem az irhám. Egyenesen ki a kertbe, ami valami gyönyörű volt. Most láttam először világosban, de nem volt időm csodálni. Logan a medence mellett elkapott és magával együtt berántott a vízbe. Sikítottam, mint valami elmebeteg...
-Ajj,te hülye! Elfolyt a sminkeem!-nevettem a műsírásom alatt, ami nem is látszott, mert tiszta víz lettem.
-Hhh...-"együtt érzősködött" Logan csurom vizesen. Egy szúrós pillantást vetve rá, elindult ki a medencéből, de pillanatok alatt utolértem. Ráugrottam a hátára és innentől kezdve nem volt menekvés a számára. Mikor lemásztam a hátáról, akkor rám nézett, hogy megtudja, miért is hisztiztem ekkorát. Majd gondolataim szerint megpillantotta a sebhelyem a szemem alatt.-Nagyon csúnya?-kaptam oda. Elég picike volt, szinte jelentéktelen.Mégis szemmel látható volt, és sok rossz emléket őriz.
-Héj!-vette le a kezemet az arcomról- Így is te vagy a legszebb.!-ilyet még sosem mondtak nekem. Megnyugtató volt, ahogy az is, mikor magához húzott és megölelt.
-Éhes vagyok-szóltam, mikor még a karjai közt hevertem. Elengedett, és úgy válaszolt.
-Az előbb reggeliztél...-nevetett Logan.
-Az az előbb volt!-jelentettem ki, majd elindultam csurom vizesen, ki a szárazföldre. Majd miután átöltöztünk mindketten, lementünk enni: megint. Ezt már Tv nézés közben végeztük. Egyszer Loganből akkora nevetés tört ki, hogy az már a füleimnek is rossz volt. Éppen a neten szörfözött. Odafordultam hozzá, és feltettem egy kérdést.
-Mi is o...lyan...vicces?-először normálisan kezdtem, de mikor belepillantottam a cikkbe, akkor egészen lassan, de kinyögtem, amit akartam. Majd ránéztem a kezemre.
-Télen vagy tavasszal legyen az esküvőnk?-nézett felém Logan. Persze vigyorral az arcán.
-Ezek sík hülyék...Az énekes Logan Henderson alig pár napja ismeri újdonsült barátnőjét, ám máris eljegyezték egymást. Úgy látszik hirtelen, de örök szerelem támadt a sztárok és a normális emberek között-olvastam fel a cikk két mondatát. Persze ezek mind képekkel "bizonyítva". Szánalmas a média világa.
2013. november 10., vasárnap
Chapter 6.
@superbro= Az van :D De most komolyan...van egy kis gond..visszajönnétek? superbro alias Kendall ...és nem vagyok beléd szerelmes ne ijedj meg :)
@me.letix9= A frászt hoztad rám te köcsögxd Megyünk várjatok a busznál :p
-Logan,Kendall most írt egy elég bizarr üzenetet...szóval mennünk kéne-majd itt a nővéremre néztem- Velünk jössz? Ha nem is L.A-ig, megismerheted a fiúkat!-örvendeztem. Viszont Logan és Tina csak összenéztek és egymásra néztek, furcsa tekintettel.
-Felőlem mehetünk-állt fel Logan. Majd Tina is, és egy táskát felkapva,miután kimentünk, bekulcsolta az ajtót. Elindultunk újra a szürke úton, vissza a buszhoz. Mikor visszaértünk, mindenki kint volt és vártak valami csodára.
-Tinaa...!-rohant oda hozzánk Kendall. Majd felkapta, és megcsókolta a nővéremet.
-Miről maradtam én itt le?-akadtam ki. Tina csak lenézett a földre, és megköszörülte a torkát.
-Ti ismeritek egymást?-mosolygott Kendall.
-Tulajdonképpen ugyanott születtünk....ugye?-néztem fel. Ekkor Kendall rájött, hogy tényleg hasonlítunk. Annyira mint az ikrek. Csak mi külsőleg különbözünk.
-Indulunk, vagy akkor mi lesz?-szólt ki a buszsofőr,Sam.
-Figyelj..Kendall..Hát...Letti a húgom-játszadozott az ujjaival.
-Annál jobb-mosolygott K-Dog-Légyszi, mondd, hogy velünk jössz!-fogta meg Tina kezét.
-Öhm...
-Akkor majd mi holnap utánatok megyünk!-szólt oda Sam-nek Kendall. Majd felkapta Tinát, és visszasétáltak a házához.
-Komolyan...itt csak én nem értek semmit?-nevettem.
-Hehe-kuncogott Logan-Kendall-el rokonok lesztek-mondta. Majd a füvetlen területeket, és a szép, kaktuszos tájat otthagyva elindultunk a busszal Los Angeles felé, megint.
-Halló?-2-3 órával az indulás után csörgött a telefonom.
-Letti!
-Apa?-lepődtem meg.
-Ho..hogy vagy?
-Jé, tudod a telefonszámom?
-Miért ne tudnám?
-És..mi késztetett arra, hogy felhívj?
-Az, hogy a lányom vagy...
-6 év után szerintem elkéstél azzal, hogy mindent helyrehozz-majd lecsaptam a telefont, és levetettem magam a kanapéra. Ekkor már mindenki engem nézett, hiszen felfigyeltek arra, hogy üvöltözöm valakivel.
-Héj, jól vagy?-ült le mellém Logan.
-Persze- mosolyogtam a padlót nézve.
-Nem úgy tűnik- dőlt neki a falnak Sheila.
-Nem felejtettem el, hogy anya vett helyette karácsonyi ajándékot, hogy azt higgyük, hogy foglalkozik velünk...hogy elfelejtette minden szülinapomat...ha egy évben 3x telefonált, sokat mondok...
-Sky..Daniel felhívott.
-Kérlek..most engedték ki.
-Miről van szó?- kapta fel a fejét Carlos. Majd Alexával együtt leültek meghallgatni a történetet.
-Apámat 6 éve ezelőtt lecsukták üzleti csalások miatt..innentől már könnyű összerakni..ki kér sütit?-vettem ki a sütőből a finomságot elterelve a témát. Ezek után szó sem esett erről. Csak ültünk a lila és fekete buszban. Az egymás végében lévő két emeletes ágyat mindenki befoglalta. Én és Logan a kanapén ültünk és videójátékoztunk. Miután negyedszerre is legyőztem feladta a küzdelmes és magába tömte az összes kaját amit csak talált. Este nyolckor viszont megállt a busz, de nem pihenni.
-Srácok, megérkeztünk!-ordított hátra Sam. Én ki sem vittem a cuccaimat, úgy másztam ki a buszból. Mikor körülnéztem akaratlanul is mosoly fagyott az arcomra. Minden olyan gyönyörű volt!
-A csomagodat én hozzam le?-nevetett Sheila, a kezében a bőröndömmel és a táskámmal.
@me.letix9= A frászt hoztad rám te köcsögxd Megyünk várjatok a busznál :p
-Logan,Kendall most írt egy elég bizarr üzenetet...szóval mennünk kéne-majd itt a nővéremre néztem- Velünk jössz? Ha nem is L.A-ig, megismerheted a fiúkat!-örvendeztem. Viszont Logan és Tina csak összenéztek és egymásra néztek, furcsa tekintettel.
-Felőlem mehetünk-állt fel Logan. Majd Tina is, és egy táskát felkapva,miután kimentünk, bekulcsolta az ajtót. Elindultunk újra a szürke úton, vissza a buszhoz. Mikor visszaértünk, mindenki kint volt és vártak valami csodára.
-Tinaa...!-rohant oda hozzánk Kendall. Majd felkapta, és megcsókolta a nővéremet.
-Miről maradtam én itt le?-akadtam ki. Tina csak lenézett a földre, és megköszörülte a torkát.
-Ti ismeritek egymást?-mosolygott Kendall.
-Tulajdonképpen ugyanott születtünk....ugye?-néztem fel. Ekkor Kendall rájött, hogy tényleg hasonlítunk. Annyira mint az ikrek. Csak mi külsőleg különbözünk.
-Indulunk, vagy akkor mi lesz?-szólt ki a buszsofőr,Sam.-Figyelj..Kendall..Hát...Letti a húgom-játszadozott az ujjaival.
-Annál jobb-mosolygott K-Dog-Légyszi, mondd, hogy velünk jössz!-fogta meg Tina kezét.
-Öhm...
-Akkor majd mi holnap utánatok megyünk!-szólt oda Sam-nek Kendall. Majd felkapta Tinát, és visszasétáltak a házához.
-Komolyan...itt csak én nem értek semmit?-nevettem.
-Hehe-kuncogott Logan-Kendall-el rokonok lesztek-mondta. Majd a füvetlen területeket, és a szép, kaktuszos tájat otthagyva elindultunk a busszal Los Angeles felé, megint.
-Halló?-2-3 órával az indulás után csörgött a telefonom.
-Letti!
-Apa?-lepődtem meg.
-Ho..hogy vagy?
-Jé, tudod a telefonszámom?
-Miért ne tudnám?
-És..mi késztetett arra, hogy felhívj?
-Az, hogy a lányom vagy...
-6 év után szerintem elkéstél azzal, hogy mindent helyrehozz-majd lecsaptam a telefont, és levetettem magam a kanapéra. Ekkor már mindenki engem nézett, hiszen felfigyeltek arra, hogy üvöltözöm valakivel.
-Héj, jól vagy?-ült le mellém Logan.
-Persze- mosolyogtam a padlót nézve.
-Nem úgy tűnik- dőlt neki a falnak Sheila.
-Nem felejtettem el, hogy anya vett helyette karácsonyi ajándékot, hogy azt higgyük, hogy foglalkozik velünk...hogy elfelejtette minden szülinapomat...ha egy évben 3x telefonált, sokat mondok...
-Sky..Daniel felhívott.
-Kérlek..most engedték ki.
-Miről van szó?- kapta fel a fejét Carlos. Majd Alexával együtt leültek meghallgatni a történetet.
-Apámat 6 éve ezelőtt lecsukták üzleti csalások miatt..innentől már könnyű összerakni..ki kér sütit?-vettem ki a sütőből a finomságot elterelve a témát. Ezek után szó sem esett erről. Csak ültünk a lila és fekete buszban. Az egymás végében lévő két emeletes ágyat mindenki befoglalta. Én és Logan a kanapén ültünk és videójátékoztunk. Miután negyedszerre is legyőztem feladta a küzdelmes és magába tömte az összes kaját amit csak talált. Este nyolckor viszont megállt a busz, de nem pihenni.
-Srácok, megérkeztünk!-ordított hátra Sam. Én ki sem vittem a cuccaimat, úgy másztam ki a buszból. Mikor körülnéztem akaratlanul is mosoly fagyott az arcomra. Minden olyan gyönyörű volt!
-A csomagodat én hozzam le?-nevetett Sheila, a kezében a bőröndömmel és a táskámmal.
2013. november 9., szombat
Chapter 5.
-Kérsz reggelit?-kérdeztem tőle.
-Mhm..-motyogott.,
-Akkor csinálj magadnak-nevettem. Fogta magát, és oldalra fordult. majd hozzányomott az ágyhoz, és elkezdett csikizni. Én önfeledten kacagtam, mint valami őrült. Mikor sikerült kiszabadulnom a kezei közül, kirohantam...a prérire? Minden olyan szép és otthonos volt...enyhén fújt a szél, sehol senki. Amikor rájöttem, hogy hol vagyunk megörültem. Ez Texas! Mikor Logan utánam rohant, a táj láttán ő is megtorpant.
-Gyere, hátha otthon van Tina!-fogtam meg a csuklóját, és magam után húztam.
-Kicsoda?-kérdezte, miközben sétáltunk az úticél felé.
-A nővérem! 3 éve itt lakik...vagyis ott!-mutattam egy nagy,kék házra. Három emeletes, 2-3 hektáron elterjedő telek...mindig várom a karácsonyt, azért is, mert mindig nála ünnepeljük.
-Nem mondtad, hogy van testvéred...
-Nem kérdezted-kuncogtam.
-Mondok még jobbat. Ikrek vagyunk- mosolyogtam- Csak az ő haja barna-nyitottam ki a kaput. Logan nem szólt semmit, mert megint megszólaltam-Nana, már megint epres tejet ittál?-néztem az asztalra, ami pontosan az egyik ablak alatt, a falnál volt. Az ajtón belépve egyenesen a nappaliba érkeztünk,onnan nyílik a konyha és két szoba. Van egy felvezető lépcső az első emeletre, azon rohant le sikítozva Tina.
-Letti!-kiabálta a nevem hosszú í-vel.
-Szia,Tin!-öleltük meg egymást. Logan csak ott állt és lélegzett. Meg mosolygott.
-Hogy-hogy itt vagy? Ú, mit keres itt Henderson?-nézett rá Logan-re. Mi magyarul beszéltünk, Logan épphogy csak a nevére kapta fel a fejét a padló bámulásából.
-Hosszú történet-nevettem.
-Van időm-nézett körül a légteren.
-Ohh, yes. Sorry...Logan, this is my sweetie sister Titanilla Eckert....she is a rusher. Yaaaaay!-hülyültem- Tin, neked nem kell bemutatni Logan-t- mosolyogtam. Kezet fogtak és Tina kikötötte, hogy üljünk le és meséljek el mindent..
-Hát, az először is úgy kezdődött,hogy...-kezdtem bele a történetbe. Majd végigmeséltem a koncert napjától egészen máig minden pillanatot.
"-Sheila, ez csak egy koncert!- járkáltam fel és alá idegesen.
-De most jöttek először Magyarországra...Légyszi! Gyere velem- nyűgött. Órák hosszán keresztül hallottam, hogy a Big Time Rush ilyen meg olyan jó banda...
-Jó, megyek, csak hagyd abba ezt a nyígást.
-Juhú! Szuper vagy!- ölelt meg felpattanva az ágyamról.
-És mikor lesz?- kérdeztem, majd ránézett az órájára.
-Pontosan, 6 óra hossza múlva. Vettem neked jegyeet!- lebegtette előttem a jegyeket.
-Gondolhattam volna- nevettem.
-Öltözz, gyorsan! Gyerünk!- hessegetett a szekrény felé.
-Miért? Te ebben jössz?
-Épp ezért. Átöltözöl, bepakolsz, átmegyünk nálunk és indulunk. Budapest messze van!- én átöltöztem, ő meg bepakolt nekem. Kísértetiesen tudja, mit akarok vinni. Elmagyaráztam anyának a dolgot, ő persze elengedett azzal a kijelentéssel, hogy én nem is szeretem őket. A válaszom csak az volt, hogy "annyira" meg egy vállvonás. Sheila húzott kifele az ajtón, mielőtt anya meggondolja magát. Átmentünk náluk, és ő is átöltözött/bepakolt. Egészen a vonatig be nem fogta a száját, de mikor felszálltunk, elhallgatott. Csak örülni tudott annak, hogy végre találkozhat a BTR-rel. Imádja őket, velem ellentétben. Én nem vagyok annyira oda értük, de 15 év barátságot emiatt a koncert miatt nem dobok a kukába."
-Te hülye vagy?!
-Úgyis beengednek. Gyere már!
-Mit meg nem teszek érted...- mondtam, majd követtem. A nagy bujkálások közepette, rohantunk előre, meg ne lássanak. Mikor mindketten hátranéztünk, hogy nem jön-e senki, lelassítottunk, és egyenesen nekimentünk mind a négy fiúnak.
-Oh, Hi guys!- törte meg a jeget jó gyorsan Sheila.
-Hi! You are the VIP visitors?- kérdezte az egyik. Talán ő lehet az a Carlos.
-Of course- helyeselte Sheila a fiúk kérdését. Én rátapostam a lábára, csak hogy tudassam vele, hülyeséget csinál. Tudniillik Sheila apja angol, tehát így én is kényszerültem arra, hogy jól vágjam az angolt így 12 év nyelvtanulás után. A fiúk körbevezettek minket az egész öltözőben, ami körülbelül akkora volt, mint a házunk.
-Lányok, van kedvetek velünk jönni Los Angelesbe?- kérdezte Kendall.
-Persze hogy van!- örvendezett Shei. Majd Carlos hívta, és odament.
-Öhm, figyeljetek srácok..A barátnőm túlságosan is nagy rajongótok, és hát..szóval nem mi vagyunk a VIP vendégek..
-Az tudjuk. Nincs is nálatok kártya- nevetett James.
-Csak a barátnőd megtetszett Jamesnek és megígértük neki, hogy felszedheti.- nevetett a kezébe Logan."
-Mhm..-motyogott.,
-Akkor csinálj magadnak-nevettem. Fogta magát, és oldalra fordult. majd hozzányomott az ágyhoz, és elkezdett csikizni. Én önfeledten kacagtam, mint valami őrült. Mikor sikerült kiszabadulnom a kezei közül, kirohantam...a prérire? Minden olyan szép és otthonos volt...enyhén fújt a szél, sehol senki. Amikor rájöttem, hogy hol vagyunk megörültem. Ez Texas! Mikor Logan utánam rohant, a táj láttán ő is megtorpant.
-Gyere, hátha otthon van Tina!-fogtam meg a csuklóját, és magam után húztam.
-Kicsoda?-kérdezte, miközben sétáltunk az úticél felé.
-A nővérem! 3 éve itt lakik...vagyis ott!-mutattam egy nagy,kék házra. Három emeletes, 2-3 hektáron elterjedő telek...mindig várom a karácsonyt, azért is, mert mindig nála ünnepeljük.
-Nem mondtad, hogy van testvéred...
-Nem kérdezted-kuncogtam.
-Mondok még jobbat. Ikrek vagyunk- mosolyogtam- Csak az ő haja barna-nyitottam ki a kaput. Logan nem szólt semmit, mert megint megszólaltam-Nana, már megint epres tejet ittál?-néztem az asztalra, ami pontosan az egyik ablak alatt, a falnál volt. Az ajtón belépve egyenesen a nappaliba érkeztünk,onnan nyílik a konyha és két szoba. Van egy felvezető lépcső az első emeletre, azon rohant le sikítozva Tina.
-Letti!-kiabálta a nevem hosszú í-vel.
-Szia,Tin!-öleltük meg egymást. Logan csak ott állt és lélegzett. Meg mosolygott.
-Hogy-hogy itt vagy? Ú, mit keres itt Henderson?-nézett rá Logan-re. Mi magyarul beszéltünk, Logan épphogy csak a nevére kapta fel a fejét a padló bámulásából.
-Hosszú történet-nevettem.
-Van időm-nézett körül a légteren.
-Ohh, yes. Sorry...Logan, this is my sweetie sister Titanilla Eckert....she is a rusher. Yaaaaay!-hülyültem- Tin, neked nem kell bemutatni Logan-t- mosolyogtam. Kezet fogtak és Tina kikötötte, hogy üljünk le és meséljek el mindent..
-Hát, az először is úgy kezdődött,hogy...-kezdtem bele a történetbe. Majd végigmeséltem a koncert napjától egészen máig minden pillanatot.
"-Sheila, ez csak egy koncert!- járkáltam fel és alá idegesen.
-De most jöttek először Magyarországra...Légyszi! Gyere velem- nyűgött. Órák hosszán keresztül hallottam, hogy a Big Time Rush ilyen meg olyan jó banda...
-Jó, megyek, csak hagyd abba ezt a nyígást.
-Juhú! Szuper vagy!- ölelt meg felpattanva az ágyamról.
-És mikor lesz?- kérdeztem, majd ránézett az órájára.
-Pontosan, 6 óra hossza múlva. Vettem neked jegyeet!- lebegtette előttem a jegyeket.
-Gondolhattam volna- nevettem.
-Öltözz, gyorsan! Gyerünk!- hessegetett a szekrény felé.
-Miért? Te ebben jössz?
-Épp ezért. Átöltözöl, bepakolsz, átmegyünk nálunk és indulunk. Budapest messze van!- én átöltöztem, ő meg bepakolt nekem. Kísértetiesen tudja, mit akarok vinni. Elmagyaráztam anyának a dolgot, ő persze elengedett azzal a kijelentéssel, hogy én nem is szeretem őket. A válaszom csak az volt, hogy "annyira" meg egy vállvonás. Sheila húzott kifele az ajtón, mielőtt anya meggondolja magát. Átmentünk náluk, és ő is átöltözött/bepakolt. Egészen a vonatig be nem fogta a száját, de mikor felszálltunk, elhallgatott. Csak örülni tudott annak, hogy végre találkozhat a BTR-rel. Imádja őket, velem ellentétben. Én nem vagyok annyira oda értük, de 15 év barátságot emiatt a koncert miatt nem dobok a kukába."
-Elrángatott a BTR koncertre?-nevetett.Tudja, hogy nem szeretem annyira őket. Mondjuk az régen volt.
-El, bizony-itt Loganre néztem-Majd beszökött a Backstage-be,velem együtt-nevettem.
"-Hova akarsz már menni?
-A backstage-ba.-Te hülye vagy?!
-Úgyis beengednek. Gyere már!
-Mit meg nem teszek érted...- mondtam, majd követtem. A nagy bujkálások közepette, rohantunk előre, meg ne lássanak. Mikor mindketten hátranéztünk, hogy nem jön-e senki, lelassítottunk, és egyenesen nekimentünk mind a négy fiúnak.
-Oh, Hi guys!- törte meg a jeget jó gyorsan Sheila.
-Hi! You are the VIP visitors?- kérdezte az egyik. Talán ő lehet az a Carlos.
-Of course- helyeselte Sheila a fiúk kérdését. Én rátapostam a lábára, csak hogy tudassam vele, hülyeséget csinál. Tudniillik Sheila apja angol, tehát így én is kényszerültem arra, hogy jól vágjam az angolt így 12 év nyelvtanulás után. A fiúk körbevezettek minket az egész öltözőben, ami körülbelül akkora volt, mint a házunk.
-Lányok, van kedvetek velünk jönni Los Angelesbe?- kérdezte Kendall.
-Persze hogy van!- örvendezett Shei. Majd Carlos hívta, és odament.
-Öhm, figyeljetek srácok..A barátnőm túlságosan is nagy rajongótok, és hát..szóval nem mi vagyunk a VIP vendégek..
-Az tudjuk. Nincs is nálatok kártya- nevetett James.
-Csak a barátnőd megtetszett Jamesnek és megígértük neki, hogy felszedheti.- nevetett a kezébe Logan."
-Hát ez kész...hülyék vagytok-mosolygott Tina. Ekkor kaptam egy twitter értesítést.
@Superbro= I <3 U
@me.letix9= I've got the power?
Chapter 4.
Carlossal pár másodpercig még szemeztünk, majd kirohant az első ajtón. Én utána a hátsón. Ráugrottam a hátára és elkezdtem ordibálni:
-Te perverz majom!
-Ez csak egy játék-nevetett.
-Mi csinált már az én perverz majmom?-Alexa megjött! Gyorsan lemásztam Carlos hátáról, nehogy azt higgye hogy van valami..
-Semmit-mentette magát Los.
-Ha veszel nekem csokit nem mondalak el-fenyegetőztem.
-3 táblát?
-Tizenötöt.
-Kilenc?
-Legyen kilenc, és egy üveg nutella-mentem bele az egyezkedésbe.
-Megegyeztünk!-mondta Los, majd visszaballagtam a buszhoz.
-Mivel te nem teljesítetted a feladatot, Logannek adtuk ki-szólalt meg Kendall,mikor beléptem. Mikor vettem egy nagy levegőt,hogy kiosztom Kendallt, Logan felállt, és adott a homlokomra egy puszit. Nem tudtam, hogy most mondjak valamit, vagy maradjak szótlan. Kendall megmentett:
-Ez így nem ér!-szomorodott el James.
-Nincs rá szabályzat-mosolygott Logan.
-James, szeretnél még élni,ugye?-kérdeztem tőle. Ő csak szaporán bólogatott és elhallgatott. A busz lassan kigurult a pihenőből, mi pedig elindultunk az utunkon. Az út felét végig beszélgettük és üvegeztük...majd egyszer csak a fiúk rászedtek arra,hogy énekeljünk már valamit,mert Lala elfecsegte,hogy tudjuk a cup song-ot. I've got the power?
-Hé...erre a poharas izére írhatnál egy új dalt...-világosodott meg a barátnőm.
-Sheila...tudod mi a titok fogalma?-akadtam ki..kicsikét.
-Légyszi énekeljetek valamit!-kutyapofizott Carlos, Alexa-val az oldalán.
-Én nem énekelek semmit, Skyler-nek van jó hangja,nem neked-nevetett Sheila.
-Hhhh.Add a gitárod-nyúltam James felé.
-Vigyázz Tracey-re!-nyújtotta neked a hangszert.
-Ó,majd kidobom az ablakon-ezen mindannyian nevettünk csak James nem. Ő tettette a megtört áldozatot.
-Sheila,játssz valami szépet-adtam oda neki Tracey-t. Én pedig elővettem egy műanyag poharat.
-I am lazy, but not stupid baby,
there's a rainfall
out the garden, in my heart,then
not afraid to smile.
Keep calm and change it,
There's a beautiful sight
what nobody knows about
Come with me if I call you
Why did you never heard me?
-Fel vagy véve!-mutatott rám Carlos.
-Mihez?-mosolyogtam.
-Dalszöveg,zeneszerző...
-Ez most komoly?!-örvendeztem.
-Nem, sajt!-mondták egyszerre a fiúk.
-Hhhh....az én népem!!
-Akkor elvállalod?
-Még szép,hogy!-vigyorogtam.
-DJ,Hawaii,pálmafák...aludhatnánk?-vájta a fejét James a párnájába.
-Aludjunk-nevetett Sheila.
-Jó éjszakát-mondta James majd lekapcsolta a villanyt és mindenki lefeküdt aludni.
-Felkelni gerlepár!-tapsikolt Sheila másnap reggel.
-Mi?-nyitottam ki a szemem. Amikor megláttam, hogy hogy aludtunk gyorsan felültem- Te kis sunyi-nevettem Loganre nézve.
-Nem kell semmit tettetni, cukik vagytok-nyomiskodott Los. Majd kirohantak.
-Héj! De mi nem járunk...-ordítottam utánuk, majd morogtam egyet hátradőlve az ágyon.
-Korán reggel minek kiabálni?-szólalt meg Logan.
-Semminek..aludj nyugodtan, kinézek. Megint megálltunk?
-Nem..olyan gyorsan megy a busz, hogy meg sem mozdul-adott választ Logan a költői kérdésemre. Én megfordultam, és elmosolyodtam. Logan felült, és meg odafutottam és letámadtam. Ott feküdtem az ágyon, és Logan-en.
-Hülye...-nevettem.
,
-Te perverz majom!
-Ez csak egy játék-nevetett.
-Mi csinált már az én perverz majmom?-Alexa megjött! Gyorsan lemásztam Carlos hátáról, nehogy azt higgye hogy van valami..-Semmit-mentette magát Los.
-Ha veszel nekem csokit nem mondalak el-fenyegetőztem.
-3 táblát?
-Tizenötöt.
-Kilenc?
-Legyen kilenc, és egy üveg nutella-mentem bele az egyezkedésbe.
-Megegyeztünk!-mondta Los, majd visszaballagtam a buszhoz.
-Mivel te nem teljesítetted a feladatot, Logannek adtuk ki-szólalt meg Kendall,mikor beléptem. Mikor vettem egy nagy levegőt,hogy kiosztom Kendallt, Logan felállt, és adott a homlokomra egy puszit. Nem tudtam, hogy most mondjak valamit, vagy maradjak szótlan. Kendall megmentett:
-Ez így nem ér!-szomorodott el James.
-Nincs rá szabályzat-mosolygott Logan.
-James, szeretnél még élni,ugye?-kérdeztem tőle. Ő csak szaporán bólogatott és elhallgatott. A busz lassan kigurult a pihenőből, mi pedig elindultunk az utunkon. Az út felét végig beszélgettük és üvegeztük...majd egyszer csak a fiúk rászedtek arra,hogy énekeljünk már valamit,mert Lala elfecsegte,hogy tudjuk a cup song-ot. I've got the power?
-Hé...erre a poharas izére írhatnál egy új dalt...-világosodott meg a barátnőm.
-Sheila...tudod mi a titok fogalma?-akadtam ki..kicsikét.
-Légyszi énekeljetek valamit!-kutyapofizott Carlos, Alexa-val az oldalán.
-Én nem énekelek semmit, Skyler-nek van jó hangja,nem neked-nevetett Sheila.
-Hhhh.Add a gitárod-nyúltam James felé.
-Vigyázz Tracey-re!-nyújtotta neked a hangszert.
-Ó,majd kidobom az ablakon-ezen mindannyian nevettünk csak James nem. Ő tettette a megtört áldozatot.
-Sheila,játssz valami szépet-adtam oda neki Tracey-t. Én pedig elővettem egy műanyag poharat.
-I am lazy, but not stupid baby,
there's a rainfall
out the garden, in my heart,then
not afraid to smile.
Keep calm and change it,
There's a beautiful sight
what nobody knows about
Come with me if I call you
Why did you never heard me?
-Fel vagy véve!-mutatott rám Carlos.
-Mihez?-mosolyogtam.
-Dalszöveg,zeneszerző...
-Ez most komoly?!-örvendeztem.
-Nem, sajt!-mondták egyszerre a fiúk.
-Hhhh....az én népem!!
-Akkor elvállalod?
-Még szép,hogy!-vigyorogtam.
-DJ,Hawaii,pálmafák...aludhatnánk?-vájta a fejét James a párnájába.
-Aludjunk-nevetett Sheila.
-Jó éjszakát-mondta James majd lekapcsolta a villanyt és mindenki lefeküdt aludni.
-Felkelni gerlepár!-tapsikolt Sheila másnap reggel.
-Mi?-nyitottam ki a szemem. Amikor megláttam, hogy hogy aludtunk gyorsan felültem- Te kis sunyi-nevettem Loganre nézve.
-Nem kell semmit tettetni, cukik vagytok-nyomiskodott Los. Majd kirohantak.
-Héj! De mi nem járunk...-ordítottam utánuk, majd morogtam egyet hátradőlve az ágyon.
-Korán reggel minek kiabálni?-szólalt meg Logan.
-Semminek..aludj nyugodtan, kinézek. Megint megálltunk?
-Nem..olyan gyorsan megy a busz, hogy meg sem mozdul-adott választ Logan a költői kérdésemre. Én megfordultam, és elmosolyodtam. Logan felült, és meg odafutottam és letámadtam. Ott feküdtem az ágyon, és Logan-en.
-Hülye...-nevettem.
,
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)