Chapter 12.

*Logan szemszöge*
-Szia..vagy akkor ne köszönj-engedtem ki az ajtón Rebecca-t.
-Haver, még mindig rád van mászva?-állt mellém Los.
-Már kiábrándítottam.
-Részvétem-tette a kezét a vállamra.
-Carlos, nem érdekel Becca-lépdeltem a kanapé felé.
-Akkor meg mit vagy úgy lehangolva?
-Ezt úgy sem érted.
-Akkor tolunk egy meccset?-vette fel a konzolokat a kávézóasztalról.
-Úgyis te nyersz-ültem le.
-Ez mondjuk igaz-tette vissza őket.
-Inkább menjünk el valamit enni, ennem kell.. Éhes vagyok.
-Van kaja a hűtőben-furcsán néztem rá, és megértett. Tehát elindultunk a kávézó felé.

*Skyler szemszöge*
Néztem a twilight-ot és pityeregtem. Ott punnyadtam a besüllyedt ágyban. 

"-Felkelni gerlepár!-tapsikolt Sheila másnap reggel.
-Mi?-nyitottam ki a szemem. Amikor megláttam, hogy hogy aludtunk gyorsan felültem- Te kis sunyi-nevettem Loganre nézve.
-Nem kell semmit tettetni, cukik vagytok-nyomiskodott Los. Majd kirohantak.
-Héj! De mi nem járunk...-ordítottam utánuk, majd morogtam egyet hátradőlve az ágyon.
-Korán reggel minek kiabálni?-szólalt meg Logan.
-Semminek..aludj nyugodtan, kinézek. Megint megálltunk?
-Nem..olyan gyorsan megy a busz, hogy meg sem mozdul-adott választ Logan a költői kérdésemre. Én megfordultam, és elmosolyodtam. Logan felült, és meg odafutottam és letámadtam. Ott feküdtem az ágyon, és Logan-en.
-Hülye...-nevettem."

"-Hhh...-"együtt érzősködött" Logan csurom vizesen. Egy szúrós pillantást vetve rá, elindult ki a medencéből, de pillanatok alatt utolértem. Ráugrottam a hátára és innentől kezdve nem volt menekvés a számára. Mikor lemásztam a hátáról, akkor rám nézett, hogy megtudja, miért is hisztiztem ekkorát. Majd gondolataim szerint megpillantotta a sebhelyem a szemem alatt.
-Nagyon csúnya?-kaptam oda. Elég picike volt, szinte jelentéktelen.Mégis szemmel látható volt, és sok rossz emléket őriz.
-Héj!-vette le a kezemet az arcomról- Így is te vagy a legszebb.!-ilyet még sosem mondtak nekem. Megnyugtató volt, ahogy az is, mikor magához húzott és megölelt.
-Éhes vagyok-szóltam, mikor még a karjai közt hevertem. Elengedett, és úgy válaszolt."

"Be akartam rohanni az ajtón, eldobva a mankót. Eszembe sem jutott, hogy soha többé nem járhatok. Logan ágyára érkeztem. Elkezdtem zokogni. A gép még mindig sípolt. A hátam mögé került a szemben lévő szobából Tina és Kendall. Ők fogták meg a karjaimat, és kihúztak az ajtón. A folyosón ültem, és Tina karjaiban sírtam. Valami olyat éreztem, amit még sosem. Elvesztettem valakit. "

Én nem vagyok az, aki feladná egy-két kudarc miatt. Én is csak egy lány vagyok, a sok közül. Annyi a különbség, hogy én úgy tartom, nem különbözök senkitől, mert van humorom és szép vagyok. Biztos nem úgy, mint annak a lánynak. Valaki szerint csúnya vagyok és negatív. Ezekkel az emberekkel nem foglalkozok. Nem ismer engem senki sem! Legalább is úgy, ahogy én önmagam. Miért gyötröm magam ennyire? Minek itt sírni? Nem old meg semmit. Fél óra pisiszünet után kirohantam egy tányér sütiért, majd visszasompolyogtam a szobámba és kulcsra zártam az ajtót. Miután már a újhold felénél jártam, valaki be akart nyitni az ajtón, de nem sikerült neki, hiszen bezártam az ajtót.
-Skyler, beengedsz?-hallottam Logan hangján, hogy még mosolyog.
-Ki volt az a lány?-szóltam ki egy fél perces fáziskéséssel.
-Miért, féltékeny vagy?
-Nem..csak érdekel.
-Most esett le neki, hogy két hónappal ezelőtt szakítottunk-nevetett. Feltápászkodtam, és az ajtóhoz álltam. Majd kinyitottam a zárat, és utána az ajtót is. Ott álltunk egymással szemben, én az egyik szememnél elfolyt szempillaspirállal.
-Idióta-jelentettem ki gorombám a,mit gondolok.
-Te miért sírsz?-értetlenkedett Mr.Henderson. Én csak vettem egy levegőt,kifújtam és oldalra biccentettem. Ekkor esett le neki. Lerohamozott, és letepert az ágyon...-Én téged szeretlek.
-El ne piruljak..-mondtam már kicsit könnyedebb hangon.
-Azt senki sem szeretné-mosolygott,miközben a szemembe nézett. Egyre közelebb...éreztem, ahogy veszi a levegőt, és ahogy ver a szíve. Az orrunk egymást közelítette, mikor egyszer csak...