Chapter 27 - Epilógus

Reggel fél hatkor a repülőgép felszállt. Könnyek gördültek ki a szememből. Nem tudtam jóra gondolni, csak ott ültem és bámultam ki a lehúzhatatlan ablakon, mikor zsebem rezegni kezdett.
" Pofa be és a legközelebbi reptéren szállj le. James xx" - kaptam egy SMS-t.
" Már most hiányoztok ♥ Találkozunk a közeljövőben:) XO, Leticia" - írtam vissza, majd kikapcsoltam a telefonom.

*James szemszöge*
- HEEY LOGAN! KENDALL! CARLOS! COME HERE NOW! - ordított James.
- Hey, wassup? Why you shoutin'? - csörtetett le a lépcsőn Logan.
- Ezt nézd - mondta idegesen James a telefonjára bökve, mialatt a többiek is leértek, Alexával együtt.
- Mivan? - kérdezte egyszerre Carlos és Alexa, majd velük együtt a többiek is megnézték az SMS-t. Logan dühöngve az ajtó felé vette az irányt, Kendall lerogyott, és a kanapénak dőlt, Alexa pedig pityergett. Egyedül Carlos állt lefagyott fejjel, majd mire feleszmélt, kérdezett.
- Leticia? Ez most komoly?... - majd ő is Logan után ment. Kocsikulcsot felkapva, telefont a kezébe véve.

*Carlos szemszöge*
- Halló? Igen. A NASA-tól telefonálok. Azonnal vissza kell fordulniuk, nagy gond közeleg. Igen, köszönöm. Viszhall - mondta a telefonba eltorzított hangon. A repülő L.A felé tartott - megint. Carlos hasított a kocsival, csak úgy forrósodott alatta a betonút, a kerekek szinte beleolvadtak. Tudta, Logan hova tart.

* Kendall szemszöge*
Felborítottam a kanapét, és kimentem üvöltözni. Ennyire fáj, ha valaki hiányzik az életemből. Ennyire?! Ennyire. Vagy százszor hívtam, nem volt elérhető. Dühöngtem odakint a tengerparton, hiszen mérgemben addig sétálgattam, hogy idáig jutottam el. Eddig a tengerpartig, ahol sokszor ruccantunk ki így együtt, heten. A három lány és mi. Álruhában, hogy élvezhessük is.

*Logan szemszöge*
Ezer lépés futás közben, száz futólépésben, csak tíz séta közben, de csak egy és az életed véget érhet.

* Alexa szemszöge*
- Itt hagyott minket - suttogtam, majd felálltam, és a fürdőszoba felé vettem az irányt.

" - Figyelj, én megígérek neked valamit - fogta meg a kezem Skyler. Először beszéltünk, mióta elment és visszajött. - Ha még egyszer elmegyek...
- Akkor levágom a hajam, hogy tudd, mennyire hiányzol - vágtam a szavába.  
- Vagy te az enyémet - nevetett, mint egy idióta és a karjaimba zuhant." - emlékeztem vissza ígéreteinkre. Majd a tükör előtt állva, kontyba fogott hajjal már csak az olló nyisszanását hallottam.

* Skyler szemszöge *
A repülőgép mosdókagylóját támasztottam két kezemmel. Egyikben egy kést, melyet egy szendvicshez kaptam - lusta pincérek. Nagy levegőt vettem, és megtettem. Lila hajam összefogva, pusztán a kezemmel. Majd fölötte a kést végiglendítve a padlóra hullott mind az. Betartottam ígéretem.

Ezúttal szeretném megköszönni minden kedves olvasómnak a sok-sok kommentet, a gratulációkat, a temérdek mosolyt, amit az arcomra csaltatok. Köszönöm azt a csekély 26 feliratkozót (mivel máshol szokott lenni 200-300 is). Az a lényeg, hogy mikor megkérdeztem, hogy folytassam-e, ti kiálltatok magatokért, és sorban írtatok, hogy Letíciát nem hagyjátok elmenni. :) Köszönöm a 8,350 látogatót (ami pont most van.) Amikor olvastam azokat a kommenteket, ahol írtátok, hogy majd' meghaltatok a nevetéstől, én csak mosolyogtam, hiszen valakinek boldog perceket okozhattam. Akármennyire szerettek egy bandatagot, addig utáltátok, amíg a történetben valami jót nem tett. Ha komisz és sekélyes volt, akkor ellene szegültetek. Sheila akármilyen gonosz is volt, mikor majdnem zokogva öntötte ki a lelkét Skylernek - és nem kért bocsánatot, mert tudta milyen nagy súlya van annak, amit tett - ti sajnáltátok, és az ő pártjára álltatok. Pontosan 2013. 11. 02.-én raktam ki az első részt, így még alig- alig három hónapot üzemelhetett a blog, de én büszke vagyok rá, mert akármilyen ocsmányul írtam, rosszul, tájakat nem leírva, és csak úgy hébe-hóba, mert ez az egyetlen történetem, inkább sorozatom, amit befejeztem. KÖSZÖNÖM NEKTEK!<3 
Az örökké való, és halhatatlan "Eckert Leticia, alias Skyler"

Chapter 26.

Sziasztok!:) Először is megváltozott a bloggernevem Zorka Blac-ra Cassie Wilmer helyett. Másodszor pedig van egy másik történetem, aminek örülnék ,ha komiznátok, és olvasnátok :)

Csak feküdtem az ágyon és vártam a csodára, hogy majd betoppan valaki, aki elvisz innen és happyben élünk tovább. De nem így lett. Hanem inkább lekoslattam a konyhába pár szál ropiért. A többiek a nappaliban ültek, amin én csak végigsuhantam, és a ropit a kezembe véve visszamentem a szobámba. Egyszer csak halk kopogást hallottam az ajtón: megint.
- Ki az?
- Bejöhetek? - a hangja ismerős volt, hirtelen alig tudtam felfogni, hogy ki az.
- Sheila.. - suttogtam halkan. - MENJ EL! MENJ INNEN! Minek jöttél vissza?
- Csak szerettem volna elmondani, hogy nagyon sajnálom és többé nem is fogsz rólam hallani!
- Rendben. Akkor szia - ekkor már szemtől szemben beszéltünk.
- Szia - mondta halkan, és máris indult.
- Várj! - szóltam utána, mire ő hátra nézett. Elkezdtem sírni, és megöleltem. Nem hagyhatom, hogy örökké bűntudatban éljen. - Haragszom. Igenis haragszom! De mindketten tudjuk hogy nem akartál volna megbántani. Részeg voltál. Az nem mindegy - mondtam a háta mögé beszélve.
- Kibékültetek? - kérdezte Logan mellénk osonva.
- Nem - mondta Sheila. - Nem fog nekem megbocsájtani, de legalább elmondtam neki, amit akartam. Sziasztok - mondta egy hatalmas mosollyal az arcán, miközben a könnyeit törölgette. Majd elment. Talán örökké.
- És velem mi lesz? - kérdezte Logan.
- Utállak - mondtam nevetve, majd megcsókoltam. - Én viszont tényleg elköltözöm. Muszáj - mondtam mosolyogva.
- De.. miért?! - kérdezte értetlenül.
- Mert csak - mondtam, majd lementem a nappaliba.

TO BE CONTINUED......

Chapter 25.

- Skyler, légyszives kimennél egy percre? - kérte Logan nyálas hangon.
- Ez az én szobám...tudtommal.
- Most akkor kimész vagy mi lesz?!
- Hagyjál már!
- Felőlem okés - állt fel, és behúzott egy akkorát Kendallnek, hogy kiserkent a vér a száján, majd Logan kiviharzott a szobából. Utána mentem egy fél óra után, mert addig rendbe tettem Kendall maradék arccsontját.
- Te sírsz? - kérdeztem, miután benyitottam a szobájába.
- Nem, kecskét fejek - jött a válasz.
- Most mi bajod van?
- Szerinted?!?!
- Ja, felőlem.
- Miért nem bírod megérteni, hogy....
- szeretsz?
- Igen, azt.
- Hmmm...lássuk csak...mert...
- Nem is tudtam róla!
- Tudom, hogy nem a te hibád.
- WTF?!
- De akárhányszor csak rád nézek, eszembe jut...
- Lépj tovább rajta.
- Könnyű azt mondani.
- Tina legalább majd jól kioszt, és eszedbe sem fog jutni Kendallhoz érni.
- Te is tudod, hogy nem jártak.
- Egy próbát azért megért - mondta, majd ki is mentem a szobából, és magamra zártam az ajtót az enyémben.

*

Eltelt 4 nap. Mind a 96 órát a szobámban töltöttem. Írtam a szerény kis blogomat, és rendeltem kaját is, amit az ablakon kimászva vettem át a futártól. Egyszer Alexa el is kapott, de gyorsan visszamásztam és berántottam magam után az üveget. 

- Skyler! Gyere már ki! - dörömbölt Alexa a szobám ajtaján.

- Azt várhatoood!

- Végre megszólalt - hallottam Carlos hangját.

- Akkor beengedsz?

- Ha csak te jössz.

- Ne mááár - hallottam Carlos elkeseredett hangját.

- Elmegyek veled tolókocsi-rallyzni.

- Fél óra múlva legyél kééész!! - rohant le a lépcsőn.

- Kinyitod? 

- Nyitva van. 

- Ja, okés - jött be a szobába.

- Semmi.

- Nem is kérdeztem még meg.

- Ismerlek...

- Ki vele.

- Logan itt szenved, hogy imád engem, nélkülem meghal meg minden...de közben Kendall meg nem csal meg, hanem szeret.

- Jártok?

- FOGALMAM SINCS.

- Logan tényleg szeret téged- ült le mellém.

- Ja, persze. Téged Carlos nem csalt meg.

- DEHOGYNEM!

- Hogy mi?!?!

- Egyik BTR srác sem bírja az alkoholt, kivéve Mr.Maslow-ot. Ő nem tudom hogy csinálja. Vagy 2-3 éve voltunk diszkóban és drága Los jól leitta magát. Még alig járhattunk 5-6 hónapja....szakítottam vele, Halston elmesélte a történetet, hogy ezek nem bírják a piát de mégis isznak, Carlos naponta több tucat rózsát küldött nekem és megbocsájtottam neki, hiszen nem tehet róla.

- ÉN IS BE VOLTAM RÚGVA.

- Akkor én is. 

- Fogadjunk hogy lesmároltál valakit - nevettem.

- El ne mondd neki! - mondta nevetve, majd elment.

Amíg tart ez a herce-hurca...

addig olvassátok a másik blogomat: YOU'VE GOT THE DEAL!!:)

Köszönöm mindenkinek!♥

Kedves Once upon a time...Big Time Rush! olvasók,
Szörnyen hálás vagyok minden egyes kommentelőmnek és feliratkozómnak azért, mert alapítottunk egy nagy családot: egy közösséget. Innentől kezdve a blog véget érne, ha úgy alakul. Azonban fojtathatom is a második évaddal :) Szóval ide kommentbe írjatok nekem bátran! Szeretném megtudni, hogy nektek mi tetszett a történetben, vagy hogy melyik volt a kedvenc részetek. Kit tudnátok Skyler mellett elképzelni, vagy esetleg ötleteket a második évadra. Vagy akármit! Az a lényeg, ha elég sokan nézik a blogomat ahhoz, hogy 10-15 komment össze jöjjön (ami a 23 feliratkozóhoz képest semmi) akkor folytathatom is, ha úgy adja. :)
Boldog blogos éveket és szeretettel teli napokat, vagy ahogy Skyler mondaná: Egyetek sokat és ne törődjetek semmivel!

xoxo, Hope Frost

Chapter 24.

- Szeretlek - suttogta a fülembe reggel James.

- Mennyit ittál?

- Teljesen józan vagyok - mondta, miközben én felültem az ágyon.

- Oooké.....

- Mit vagy ennyire meglepődve? 

- Van egy lábam, lila a hajam és mindenben ügyetlen vagyok. Logant még megértem, de te? - nevettem a szemébe. 

- Hülye - mondta, miközben nevetett, majd megölelt, és megpuszilta a fejem. 

- Akkor ez esetben hülye enni kér.

- Pocak megint megszólalt?

- Egyfolytában csak duzzog - böktem meg a hasam.

- Akkor hercegnő, ideje reggelizni - vett fel az ölébe, majd leszaladt velem a lépcsőn.

- Tegyél leee - nevettem, miközben megpörgetett a levegőben. Reggel kilenc óra volt, még mindenki aludt, csak mi vihorásztunk a nappali kellős közepén.

- Azt várhatod - mondta, majd feldobott a vállára, és a konyhába lépdelve leültetett a pultra, amíg előkészült a reggelihez.

- Mit kapok? - nézegettem, ahogy előszedi a hűtőből a tojásokat és a bacont. 

- Szerinted? 

- Szeretem a bacon-t.

- Főleg tojással - mosolygott. Majd két személyre terített, én pedig elindultam a kajámhoz - á-á - rakta ki elém a kezét - Mit kell mondani? - nyomtam az arcára egy puszit és rohantam az asztalhoz.

- Ez is megteszi - lepődött meg Mr. Imádomakutyám Maslow. Majd nagy beszélgetések közepette elfogyasztottuk a mennyei tojásokat. A bacon-t azt csak én ettem. Amíg James töltött inni, az övét is megettem. Hoppáré...Délutánra Vegával terveztük a shoppingolást. Miután a szobámban töltöttem az elkövetkezendő órákat, hogy megemésszem a reggelimet, kiakartam menni a friss levegőre, de mikor kinyitottam a szobaajtót megpillantottam egy hatalmas rózsacsokrot az ajtóm előtt.

"Tudom, hogy még mindig szeretsz. Kendall és James csak kihasználnak. ♥"

- Az a köcsög.... - dobtam el a papírocskát ami a kezemben volt, majd berontottam Logan szobájába - Te szemét! Ne foglalkozz azzal, hogy mit csinálok vagy nem! ÉRTETTED?! Szállj már ki az életemből!! - ordítoztam, hagy keljen csak fel.

- Most mivan? - emelte fel a fejét a nagy hős...erre Alexa és Kendall is odaértek az üvöltöző énemhez. 

- Jól tudod te mivan! - Csak hagyj békén. 

- Sky! - fogott le hátulról Kendall, majd Alexa becsapta Logan szobájának az ajtaját. 

- Mi a baj? - kérdezte Alexa.

- Tudom, hogy még mindig szeretsz. Kendall és James csak kihasználnak - utánoztam annak a förmedvénynek a hangját.

- De egy f... - mondott volna valamit Kendall drága, ha Alexa be nem fogja a száját. 

- Kendall! - mondta közben Lexi.

- Miért nem hagytad szóhoz jutnii? - nyűgtem, miután K-Dog elengedett.

- Inkább menjünk vásárolni. MOST - mondta Alexa, majd megragadta a csuklóm és elrángatott a bejárati ajtóig, ott felöltöztünk, majd elindultunk a kávézóba.

- Azt mondtad, hogy vásárolunk. 

- Majd később - mondta, miközben leült egy asztalhoz, majd vele szembe én is és rendeltünk - Hallgatlak, mesélj - mosolygott: VÉGRE MÁR!

- Szóval...először is ugye Logan és Sheila...undorító. Na mindegy. Kendall tegnap megcsókolt...este véletlenül elaludtam Jamessel és ma reggel azt mondta, hogy szeret, reggeli előtt meg egy puszival köszöntem meg neki a reggelit, olyan délután egy körül meg az ajtó előtt egy bazinagy rózsacsokor volt, amit Logan rakott oda.

- Még jó, hogy Carlos foglalt. Ugye fogtad? - hajolt közelebb hozzám.

- Fogtam - hajoltam én is közelebb.

- Megnyugodtam! - nevetett.

- De most ahj isteneeeeem

- Van egy ötletem, bébi - vetett egy olyan "hülye vagy, Alexa vagyok és van egy ötletem" pillantást.

- Nem értettem sose, azt ha ilyet fejet vágsz, de hallgatlak.

- Először is.. - kezdett bele, majd másfél órán keresztül erről beszéltünk, majd beugrottunk az üzletbe pár felsőért, hogy úgy látsszon: tényleg vásároltunk. Majd hazamentünk, TV-ztünk meg minden..este fél tízkor két dobozzal mentem be Jameshez, mert ő nem volt velünk.

- Akarsz játszani? - tettem le a padlóra a dobozokat.

- Micsodát?

- A címe vedelsz vagy felejtesz - mosolyogtam.

- Igzi - nevetett.

- Ne vicces - grimaszoltam - Na. Szóval... - mondtam, miközben a dobozokat nyitogattam - Vannak feladatok a táblán, bábuval kell lépkedni, dobni kell...ha úgy adja a dolog, iszol. Ha rosszat lépsz, akkor valamit teljesítened kell - tapsikáltam.

- Csúcs! - ült le elém törökülésbe, én pedig elosztottam 24 üveg sört közöttünk.

- GYŐZZÖN A JOBBIK! - mondtam cserfesen.

- Akkor máris nyertél - mosolygott.

- Nem hinném - nevettem. Majd elkezdünk játszani. James 8 üveget ivott ki fél óra alatt, én pedig 6-ot. James már a játék végére hulla részeg volt, de nem fejeztünk be....

- Most tudod mihez lenne kedvem?

- Még be se fejeztünk - mosolygott.

- Nem gond - gomboltam ki a felsőjét, majd...innentől már lehet következtetni.

*

- Jó reggelt - mondtam Jamesre nézve, persze rajta volt egy alsónadrág, rajtam meg egy takaró. 

- Mi történt? Szörnyen fáj a fejem - fogta a homlokát. 

- Semmi különös - vigyorogtam kajánul.

- Hogy mi?

- Megyek felöltözni - keltem ki az ágyból. 

- Uram atyám, Logan ki fog csinálni - törölte végig James az arcát. Azonban a nap további része videójátékkal telt el és a szokásos dolgokkal. Délután négy körül a srácokat behívtam a szobámba. Ők leültek az ágyamra, és pedig velük szembe a falhoz.

- Miért hívattál minket? - nevetett Logan.

- Terhes vagyok - kezdtem el sírni. 

- Na én aztán nem leszek a gyereked apja, már megbocsáss - mondta James, majd kiiszkolt az ajtón. Logan csak a semmibe bámulva ült az ágyon, Kendall pedig odarohant hozzám, majd megölelt.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj...

- Szeretlek - mondtam a szemébe nézve.

- Én is.

- Azért itt megállhatnátok!! - mondta Logan felemelt hangon.

- Húzz innen - mosolyogtam a pofájába.

- Te nem is sírsz!

- És nem is vagyok terhes, drágám. Na mehetsz is - ezt James persze hallotta, és megkönnyebbülve rohant vissza.

- Biztos?

- Teljesen - nevettem. 

- De ami tegnap este..

- Ittál, leöltöztél, és én is és aludtunk. Direkt volt. Ne hari - vágtam cukipofát. 

- Felőlem - ment el nevetve.

- Nem értek semmit - mondta Kendall.

- Tegnapelőtt este véletlenül elaludtam Jamesnél, Logan megint vissza akart szerezni, előtte meg jöttél te, és nem tudtam mit tenni, és utána jött Alexa és életébe az egyetlen jó ötlete. És most itt vagyunk - mosolyogtam - Szóval ilyenkor lehet látni, hogy ki szeret igazán - csókoltam meg. 

- Szóval az én vagyok?

- Nem, a mikulás - nevettem.

Chapter 23.

Logan hangja zavart meg minket:

- Sky, bejöhetek? Hallom, hogy fent vagy.

- Lássuk csak...NEM!

- Mondtam már, hogy nem is emlékszem arra, hogy mit tettem!

- Mégis megtetted, nem? - kérdeztem vissza.

- Ne idegesítsd fel magad rajta - mondta Kendall, majd megpuszilta az arcom. 

- Tudom, hogy igazából nem is jártatok Tinával - néztem rá.

- Van veled valaki? - kérdezte Loggie.

- Csak Kendall.

- Nyisd ki az ajtót - mondta határozottan. 

- Honnan a francból tudtad? - suttogta K-Dog. 

- Szerinted nem ismerem a testvérem? - kuncogtam.

- Skyler! - hallottam Logan hangját az ajtó mögül.

- Te még mindig itt vagy?! - horkantam fel. 

- Nem is fogok elmenni. 

- Nem szeretlek.

- De én igen.....!

- Az viszont nem érdekel - mondtam Kendall ölében ülve, miközben a hajamat simogatta.

- Nyugi, na... - mondta Kendall. 

- Jó, csak.... - dünnyögtem, mielőtt megcsókolt. 

- Nincs is bezárva az ajtó.... - nyitott be Logan, és pedig felpattantam, és egy pofont leadva Logannek kiparancsoltam. 

- Adj egy ötöst! - nyújtotta fel a kezét Kendall, amibe belecsaptam. 

- Skyler, jönnél egy pillanatra?! - hallottam James hangját. Mit akar este fél tizenegykor? A szobája felé vettem az irányt, majd bekopogtam. - Gyere! - hallottam újból a hangját. 

- Figyelj, öhm...hát a srácok lestoppolták, hogy nem szólnak neked, mert szeretnének még élni. Szóval...Jövőhéten nem leszünk itthon, szóval nem gond, ha Alexával maradtok itthon ketten?

- Miért lenne? - mosolyogtam.

- Akkor okés - mondta elég nyomottan.

- Héj, James! Jól érzed magad? 

- Igazából? Nem. 

- Még mindig fáj?

- Hülye ri...

- Ne idegesítsd fel magad rajta - vágtam közbe. Majd órákon át beszélgettünk, mire mindketten elaludtunk...de nem külön ágyban....

Chapter 22.

Miután Logan ezt elmondta a szemében elmerengve csodálkoztam azon, amit kibökött, majd lesütöttem a szemem.
- Azt lesheted - mondtam, majd az ablakon bámultam kifele, hogy még csak véletlenül se kelljen ránéznem.
- Skyler, ne csináld már ezt.
- 5 óra hossza..majd kihúzom valahogy - suttogtam magam elé, de elég hallhatóan. Ekkor csörrent emg a telefonom.
- Halló? Skyler! Tina...kórházban van...azonnal vissza kell jönnöd! - hallottam a vonal másik végéről Alexa kétségbeesett hangját.
- Hogy mi? Mihelyst leszálltunk megyek - majd letettük - Tina kórházban van - mondtam Logannek - mikor szállunk le?
- Még három és fél óra hossza.
- Azt nem fogok kibírni...
- Muszáj lesz - és tényleg muszáj volt. Mikor leszálltunk hagytam, hogy Logan hozza a csomagjaimat, amíg én szereztem egy autót a kölcsönzőből. Így 7 óra hossza után végre visszaértünk!
- Tina, neked nem kórházban kéne lenned? - kérdeztem, mikor beléptem a ház ajtaján.
- Nem akartuk, hogy elmenj - mondta Kendall.
- Csak szerettem volna elköszönni, mert visszamegyek Texasba. Úgyhogy szia, és ne haragudj.... - mosolygott. Nem kérdeztem meg miért megy vissza, csak elejtettem én is egy sziát, és felmentem a szobámba. Ekkor valaki kopogott.
- Kidobott? - kérdeztem, mikor Kendall lépdelt be a szobába.
- Ki.
- Sajnálom.
- Téged Logan megcsalt. Ez ahhoz képes semmiség.
- Tényleg nem akartátok, hogy elmenjek?
- Nem. De ne aggódj, Sheila...hát...ő már nincs itt. Visszament magyarországra.
- Éljen.
- Nem vártam nagyobb reakciót.
- Logan..azt mondta hogy nem szeret..hanem imád..és hogy azt akarja, hogy megbocsássak...de én nem tudok megbocsátani - kezdtem el pityeregni.
- Na, ne sírj - ölelt magához Kendall.
- De nem tudom mit tegyek...
- Csak hagyd abba a sírást. Nem érdemli meg, hogy sírj - és 10 perc múlva már abba is hagytam, és beszélgettünk. Felálltam, hogy lemegyek, de Kendall megfogta a derekamat, és az ölébe rántott.
- Ne menj el!!
- És miért? - kérdeztem nevetve. Válaszul csak megcsókolt.
- Öhm....én - mondta, mikor elengedt...csak mosolyogtam egyet, és megint megcsókoltam.

Chapter 21.

Miután befejeztük egymás bámulását az ismeretlen idegen megszólalt:
- Most csak ugratsz, ugye? - nevetett.
- Hát azt én is kérdezhetném - mondtam, miközben leült.
- De te úgy nézel ki mint én!
- Nem mondod?
- Jó, bocs.
- Ne haragudj, csak nem rég csalt meg a barátom, ezért költözöm...
- Jaj, szegény...ne mesélj. Ki volt az a görény?
- Logan Henderson?
- A BTR Henderson? -ordított.
- Kicsit lehetnél halkabb is.
- Bocsi...de most komolyan?
- Igen, komolyan.
- Az komoly.
- Na mindegy. Most azt magyarázd el nekem, hogy miért van belőlem kettő?
- Láttam ilyet a filmekben! Hogy hívnak?
- Eckert Leticiának, de Skylernek szólítanak.
- Szuper. Becses nevem Skyler Hudson. Hány éves vagy?
- Tizennyolc.
- Két hete volt a szülinapom.
- Az enyém is...
- Te is tizennyolc vagy?
- Ja. Ez elég furcsa....
- Akkor biztos te vagy a "cuki vagyok és imádom a fényt" csajszi én meg a "fuss vagy megöllek a sötétben" fél.
- Miért mondasz ilyet? Birkóztam, karatéztam, hajnalban fekszem le és délután kelek, te meg mindig korán fekszel, korán kelsz.
- Ezt honnan tudod? - nézett rám értetlenül.
- Fogalmam sincs, és arról se, hogy a derekadon miért van egy Henna tetoválás.
- Combig érő pulcsi van rajtam....lézer szemed van? -kérdezte ijedten.
- Fogalmam sincs - cincogtam egér hangon.
- Ez kész - nevetett.
- Azta...
- Ja, én is elképedtem...
- Nem az! Ott jön Logan! Fellopódzott a gépre, vagy mi? - keseredtem el, miközben kinéztem az ablakon és meghúztam magam, hogy ne lásson meg.
- Ne feledd, maradj önmagad! - mondta Skyler, miközben valamit a zsebembe dugott.
- Szia. Kivel beszélgetsz?- ült le mellém Henderson.
- Mi a? Hol van Sky?
- Te buta...te vagy Sykler.
- Ne nevettess már...hova lett? Ez előbb még itt ült.
- Beverted a fejed?
- Örülj, hogy nem nyúzlak meg - estem neki.
- Kicsit halkabban is lehetne - de ja vu!....
- Takarodj innen!
- De én SZERETLEK, értsd már meg!
- Én meg UTÁLLAK, értsd már meg!
- Hát jó. Találkozunk Londonban - mosolygott.
- Honnan veszed, hogy oda költözöm? - fedtem az igazságot.
- Onnan, hogy ismerlek. Los Angelesen kívül melyik a kedvenc városod? Las Vegas. És az a Londoni gép.
- Beugrom egy barátnőmhöz - ekkor a gép elkezdte a leszállást. Volt, aki átszállhatott egy másik gépre, de nekem maradnom kellett volna.
- Bocsi, ezen kívül van még egy átszállásom - mosolyogtam egyet, majd leszálltam, és átszálltam. Egyedül ültem, és hallgattam az azt a nyomorult két zeneszámomat...az a teletabik főcímdala volt, amit az unokahúgom miatt töltöttem le. Az volt a legjobb, amikor a lufi hangja szétcsikarta a dobhártyám. A másik pedig az a szám, amit még...én énekeltem fel. Ez az egyetlen egy zeneszámom, még a saját dalomat éneklem rajta...de nem lényeges, oltári rémes hangom van.
- Ez a kedvenc számom - mondta...Logan? Miközben éppen az a szám ment, amit említettem.
- Basszus, te mindenütt ott vagy? - vettem ki a fülemből a fülhallgatót.
- Ez van - vigyorgott.
- 4 órát kell veled kibírnom?
- 5-öt. Késik a gép - mosolygott.
- Hallgatlak - csúsztam le az ülésen.
- Miről?
- A bocsánatkérésedet, és hogy miért és mennyire szeretsz.Kezdheted!
- Nem szeretlek és nem is szeretnék bocsánatot kérni.
- Akkor mi a francért követtél? - akadtam ki.
- Nem szeretlek, hanem imádlak. És nem szeretnék bocsánatot kérni, mert bocsánatot is kérek és azt akarom, hogy megbocsáss.

Chapter 20.

Pörögtek az órák, az éjszakák, és így telt el két nap. "Szegény" Logan úgy leitta magát, hogy csak a harmadik nap reggelére lett józan. Hát nem tudom milyen ember az, aki fél óra alatt ennyit alkoholizál, de felőlem bele is halhat. Már nem érdekel.
- Hé, mizu cica? - ölelt át hátulról Logan, miközben csomagoltam.
- Eressz már el! - könyököltem a gyomrába.
- Mi bajod van? Egyáltalán minek csomagolsz?
- Hello bébi - lépdelt oda Sheila és lesmárolta Logan-t, aki csak ellökte magától, és értetlenkedett.
- Jé, megjött a kur.... - mondtam volna valamit, ha Carlos be nem fogja a szám.
- Ki a rosszat, be a jót.
- Öld meg a tekinteteddel ezt a lotyót! - legyintett egyet James, akinek csak mutattam egy szívet a kezemmel.
- Hé, ez rímelt - okoskodott Los.
- Ember, az lett volna a lényeg - nézett nagyot Jamesy.
- Te még mit keresel itt? Alig leszek már itt csak kerek egy óra hosszát, és még ezalatt is a te képedet bámuljam? Legalább az a ne mondjam már mi elhúzott - néztem Loganre, miközben becipzároztam a bőröndömet.
- De most neked mi bajod van?! - akadt ki.
- "Hé, Bébi!" kérdezd meg a csajodat - vigyorogtam a képébe eléggé ironikusan.
- Komolyan nem emlékszel? Épp hogy összejöttünk - harapott bele James egy...rúd kolbászba?
- Miért, most...mi? Hol? ki? - kezdett idegesíteni, hogy úgy tett, mintha nem tudna semmiről.
- Logan - lépdeltem elé még mindig idegesen - Ha ennyire nem emlékszel, elmondom...de csak egyszer, mert undorodom a képedtől. Édesem, te megcsaltál engem a drágalátos Sheila-val.



Logan reakciója után Carlos kitessékelte a hátsó kertbe, "mert úgy jobb mindenkinek"- de legalább Loggie pofikájának.
- Szemét ribanc - suttogtam, miközben Sheila lecsoszogott a lépcsőn, és Logan után koslatott.
- Skyler, csak higgadtan - húzta hátra a kezemet Tina, megfogva a csuklóm.
- Hagyd már - mondta teli szájjal James.
- Te könnyen mondod, nem bánnád, ha szétszedné - szólalt meg Alexa.
- Én mondtam anyának, hogy ne engedje karatézni - puffogott Tina.
- És birkózni - tettem hozzá.
- Meg azt.
- Na, puszika mindenkinek, inkább várok a reptéren. Szeretek mindenkit, a címemet Tina talááááááán tudja. Csók mindenkinek - mondtam fapofával az utolsó szavakat, majd felkaptam a cuccaimat és elindultam a kocsim felé - Bazdmeg...Na jól van, pusztuljatok meg! - mivel a kocsimat a 18.szülinapomra titokban kaptam Logantől, bedobtam a kulcsot a szobája ablakán. Majd fogtam egy taxit és kivitettem magam a reptérre. Sírva nézegettem ki a taxi ablakán, de nem tehettem mást. Már éppen a csomagjaimat pakoltam fel a szalagra, amikor......
- Skyler! Skyler, várj már! - futott felém Logan.
- Egy kicsit siethetnénk? - kérdeztem idegesen.
- Kisasszony, csak nincs gond? - kérdezte a nyakamba lihegve Logan.
- De van gond. Méghozzá te.
- Kérlek bocsáss meg! 3 napig magamnál sem voltam! - próbált mentegetőzni.
- Én is lerészegedtem. De még csak meg sem csókoltam valakit, nem hogy....undorító vagy.
- Skyler! - kapta el a csuklómat, miután el akartam menni onnan, de én lendületből megszaltóztattam, majd persze a földön kötött ki. Csak az egész reptér nézett minket, se többen, se kevesebben.
- Indul a gépem - nyögtem ki egy utolsó mondatot neki, majd miközben az összes várakozó ember engem bámult (még a levegő is megdermedt, sőt alig beszéltek néhányan) elsétáltam a gép irányába, amire természetesen fel is szálltam. Miután leültem a telefonomat böngészgettem. Éppen beraktam a fülembe a fülest, hogy 9 óra hosszán keresztül két számot hallgassak, mivel a többi Big Time Rush. Ekkor szólt hozzám egy másik lány:
- Mmm..bocsi! Leülhetek? - mikor ránéztem, köpni-nyelni nem tudtam. Ugyan úgy nézett ki, mint én!

Chapter 19.

Hosszas órák után elindultunk haza az étteremből. Kinyúltam, de már kezdtem készülődni, hiszen kaja közben megbeszéltük: irány bulizni!
-Jöttök?-kérdezte Alexa.
-Máris!-csörtetett le a lépcsőn Sheila és Tina, mögöttük nem messze pedig a srácok, majd őket követtem én is. Majd elindultunk a 2-es klubba, a város legnagyobb szórakozóhelyére. A srácok rögtön berobbantak a táncparkettre, és leitták magukat kerek fél óra alatt, amíg én és Alexa csak beszélgettünk a bárpult mellett addig Tina és Sheila csatlakoztak a fiúkhoz. Hajnali kettőkor Logan és Sheila hazaindultak taxival...soha nem láttam olyan részegnek őket. Én lenyomtam 2 felest meg egy üveg sört és kifújt. Mi még a táncparketten nyomultunk, de már fél négy körül hazaindultunk, mert mindenki ki volt dőlve.
Miután hazaértünk, gondoltam, hogy mint minden este, odafekszem Logan mellé, hogy együtt aludhassunk, azonban más kép fogadott, amire számítottam.
-Skyler!-köpte ki hirtelen Logan a nevem. Én a számhoz kaptam, és sírni kezdtem. Elrohantam, csakhogy a nappaliban nekimentem Carlosnak.
-Hé..mi a baj?-kérdezte. Felnéztem, majd a fejemet a mellkasába túrva tovább zokogtam. Közben Alexa és megölelt, Tina is, és a többiek is, így kialakítva egy nagy, közös családi ölelést.
-Elmondod mi történt, vagy találjuk ki?-engedett el mindenki, majd James megszólalt.
-James!-intette le a szószékről Mr.Maslow-ot.
-Logan...meg Sheila- kapkodtam a levegőt.
-Mivan velük?-kérdezte Alexa.
-Az ágyban "játszadoznak"- nyuszi füleztem az ujjaimmal - És nem videojátékot.....-rogytam le a földre,és nekidőlve a kanapénak újból zokogni kezdtem. Megcsaltak....
-Az a szemét- indult el Tina a szobám felé. Hagyták, hadd menjen, úgyis megérdemlik. Már Logan felöltözve kinyitotta az ajtót, hogy jöhessen magyarázkodni. Drága egyetlen nővérem pedig olyan pofont leadott neki, hogy Logan egy ideig emlékezni fog rá.
-Tina!-ordítottam fel-Hagyd.
-Egész biztosan? - kérdezett vissza. Felálltam, majd elindultam feléjük. Sheila is oda vánszorgott Logan mellé. Logan nyúlt felém, én pedig megragadtam a karját és felvetettem a földre. Sheila-nak megragadtam a haját, ő pedig aranyoskám nyivákolt egyet mint egy újszülött kismacska. Nekilegyintettem az ajtófélfának a fejét, és elájult. Imádom a birkózó tanáromat.
-Sky!-rántott hátra Alexa.
-Miért nem hagytad, hadd végezze ki?-károgott Carlos.
-Khm.
-Szeretlek-vágott kutyapofit az erőszakos pop sztár.

Chapter 18.

Miután Tina,Alexa és Sheila abba hagyták az őrült vihorászást, én lemásztam Carlos hátáról és Logan is befejezte a prédikációt. Mindenki hallgatott. Felálltam, és a kabátomért nyúltam. Cipzár fel!
-Te hova mész?-kérdezte Sheila.
-Nem akarod látni, ahogy James megalázza magát az egész város előtt?-vontam kérdőre a barátnőmet.
-Hova megyünk? Big Stage Hotel tetőrész, esetleg valami lakóépület?-állt fel ő is.
-Egy hegyre. Egy kialakított Bungee Jumping helyre-bólogatott össze-vissza.
-Hozom a pelenkát!-ugrott fel Carlos.
-Kipostolom Twitterre!-vette elő a telefonját Kendall.
-Megyek a kameráért!-inalt el Logan.
-Én meg beindítom a kocsit..jobb dolgom nincs-indultam ki az ajtón a lányokkal. Csak Sheila és James maradtak bent.
-Öhm..aha, oké-hintázott a lábán Sheila.
-Én szeretlek-mondta James. Sheila csak ránézett, és megcsókolta. Hogy honann tudom? Van nekünk is olyan lyuk az ajtón, amin ki-be lehet lesni. Szóval James Halstonnal jár, de Lalát szereti? Fhuu Jamesy fiú..Miután ezt az incidenst másodpercenként váltva néztük végig, elindultunk a Moorange Jumper központba. Jamesre ráaggattuk azt a jó nagy Sumo pelenkát. A kis bajnokunk végig nézett a körülbelül 500 fős tömegen, majd magára erősítette a karabínert, és zuhant. Nem volt nagy mutatvány. De közben énekelte az Elevate-t.
-Akkor most jártok?-súgtam oda  a barátnőmnek.
-Te leskelődtél?-hunyorgott rám.
-Meg hallgatóztam is. Megbeszéltétek?
-A hülye menedzserek miatt kell Halstonnal járnia. De ő nem akar-tálalt ki a dolgokról, miközben lementünk libegővel a rétre, hogy megnézzük: ÉL MÉG JAMES?
Hát nem. Ott feküdt a földön, és röhögött. Mint egy pszichopata veréb.
-James, jó vagy?-ült le mellé Carlos.
-Nem hiszem-váltotta komolyra a szót.
-Éhes vagyok-mondtam.
-Szinte gondoltam-puszilt meg Logan.
-Te hogy tudsz ennyit enni? Carlos se szokott ilyen éhes lenni-Kendöll drága közbeszól.
-Pofa be-vágtam fapofát. Kendall felemelte a kezét: ártatlan! Amúgy nem.
-Ugye felvetteeed?-állt fel a földről Jamesy.
-Itt vagy minden-mutatott egy kis fekete kamerára, ami a kezében volt. És ekkor elindultunk haza..a nagy furgonnal. Csak kicsit támadtak le minket néhány piros lámpánál. Talán azért büntettek meg 3-szor is,mert áthajtottunk rajta, nehogy valaki megint üvöltözve betörje a mellettem lévő ablakot. Szánaloom.
-Megálljunk a Mc Donald's-ban?-kérdezte Sheila, hiszen ő volt sofőr.
-Mi? Még szép, hogy megállunk!-akadtam ki.
-Szóval pocak éhes.
-Pocak korog-húztam fel a felsőm, majd Logan megbökte a hasamat. Vetettem rá egy csúnya pillantást, válaszul pedig megpuszilta a homlokom.

Chapter 17.

Lassacskán elengedtünk egymást, ezalatt teljesen vérig pirultam.
-Te vagy a világ legjobb barátnője-vigyorgott Logan.
-Nekem mikor akartad elmondani, hogy járunk?-nevetgéltem.
-Már régóta. Csak nem volt rá tökéletes alkalom-fogta meg a kezeimet, majd megcsókolt. Újra és újra. Majd elindultunk a limuzinhoz, és hazaindultunk. Beestem a szoba ajtaján és eldőltem az ágyon.
-Úgy tudtam az az én szobám-simította végig a kezét a hátamon.
-Most már közös-mondtam egy párnába vésve a fejem. Majd fogta magát és mellém feküdt, majd átkarolt. Így aludtuk végig az estét.
-Jó reggelt-mosolygott az arcomba Loggie.
-Jó reggelt-bújtam hozzá, miközben a hajamat simogatta.
-Mit hozzak enni?
-Semmit.
-Nem vagy éhes?-lepődött meg. Nem válaszoltam semmit, csak ölelgettem.
-Talán. Kicsit-szólaltam meg.
-Akkor lemenjünk?
-Áhh, ahhoz túl lusta vagyok-feküdtem ki. Logan pedig elkezdett csikizni. Majd megfulladtam a nevetéstől. Mikor elengedett, gyorsan felpattantam, de elég gyorsan zuhantam is a földre.
-Jól vagy?-kérdezte ijedt hangon Logan.
-Fránya abba a kibaszott lábamba!
-Ezt jól megaszontad'-mondta, miközben felsegített. És felvettem a lábamat. Vicces kis kifejezés. Kézen fogva mentünk le a konyhába, ahol nem volt senki. Ettünk, és kimentünk a nappaliba. Szörnyű volt otthagyni a tojásos bacon-t.
-Hello, Hello!-támasztotta a fejét Sheila a kanapén.
-Mi az?-nevettem.
-Én megmondtam!-mutatott ránk Kendall, majd lenéztem a kezemre. Leesett. Majd elmosolyodtam, és megpusziltam Logant.
-Sokáig!-szóltak egyszerre a lányok, majd kánomban mondták utána a fiúk is. Tiszta drámai jelenet volt. Azért megköszöntük, és leültünk csatlakozni a TV-zéshez. Miután megnéztük az "Egy apró bökkenő"-t, James felpattant a helyéről:
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Hova?-kérdeztem vissza.
-Khm..James és Carlos fogadott, hogyha jövőhét keddig, azaz két hét alatt összejöttök, akkor James egy szál pelenkában fog bungee jumpingolni. Ha pedig nem jöttetek volna össze..akkor Carlos is ugyanezt csinálta volna-világosított fel minket Kendall.
A Logan és az én reakcióm:
 

Chapter 16.

Szóval a bátyám hajlandó volt meglátogatni. Budapestről egyenesen Los Angelesbe, hogy csak láthasson.

-Srácok, ő a bátyám Patocska Olivér!-mutattam be ByTheWay urat.

-Sziasztok!-köszönt jóízűen.

-Szia-mondták egyszerre a fiúk. Ez még mindig kísérteties.
-Ha tesók vagytok hogy-hogy nem egyezik a nevetek?-kérdezte James.
-Hosszú sztori.
-Van időnk.

-Skacok...lassan indulnunk kellene! Jack azt mondta, hogy vett jegyeket Chicago-ba-jött le a lépcsőn Logan.

-Nem itt lesz a koncert?-kérdeztem.

-Már nem...-mérte végig Olivért.

-O..ké..Amúgy Logan, bemutatom a testvéremet, Patocska Olivért. Mielőtt még kipukkadnak az erek a homlokodon-böktem meg, majd mutattam a bátyám felé.

-Szia-mondta, majd kezet fogtak.

-Akkor indulunk?-néztem körbe.

-Cece, nekem mennem kell. Amúgy itt forgatjuk a városban az új videóklippet...de remélem nem felejted el, hogy a hétvégén lesz a döntés..hogy ki nyer-fordult felém Oli.

-Nem felejtem, majd elmegyek-nyomtam egy puszit az arcára, majd elment. És meg felbattyogtam az emeletre. Kerek egy óra múlva el is indultunk a reptérre, hogy aznap estére odaérjünk Chicago-ba. Ugyanis a koncert este 9-kor lesz, mi meg 2-kor szálltunk fel. A repülőn első osztályon utaztunk. Paris Hiltonnal és Selena Gomezzel együtt. Eléggé szokatlan. Én ültem együtt Logannel, Tina Kendallel, Carlos Alexával, és James-t meg Sheilát összeeresztettük dumálni.

-Kérsz bacon-t?-vettem ki a zacskót a táskámból.

-Ugye tudod, hogy ide nem lehet felhozni semmit?-akadt ki Logan.

-Úgyis elfogy. Kell vagy nem?-az utastársam vállat vont, és elvett 2 szálat.
-Kérjük kedves utasainkat, hogy kapcsolják be öveiket, mert hamarosan leszállunk. Kellemes időtöltést Chicago városában!-szólalt meg egy hang. Remélem nem a fülem cseng, hanem a bemondónő volt. Leszálltunk. Húztuk magunk után a bőröndjeinket, és miután találtunk egy tökéletes szállást elindultunk Jackhez a stúdióba.
-Srácok! Végre..mikrofonhoz, próbáljunk!-úgy látszik ez a Jack nem olyan ahogy elképzeltem. Kicsivel kedvesebb. Másfél óra BTR dal hallgatás után elindultunk a hotel felé, és elosztottuk ki hol alszik..vagy mondjuk úgy, hogy mindenki úgy alszik ahogy a repülőn..fene állna fele azokba a franciaágyakba. Talán Sheila ezért alszik a kanapén. Tehát este 9-kor befejeztünk mindent. Ezek után mindenki az útjára ment. Csak nekem és Alexa-nak kellett vacsorát főzni. A többiek meg elmerültek a Call Of Duty 4-ben. Cool! Sheila meg elment valami csajjal vásárolni akivel megismerkedtek a repülőn...kész ünnepség. Ettünk, ittunk, lefeküdtünk aludni.Én még hallottam, ahogy Sheila hazaér.
-Keljetek fel!-ordibált James. De hogy miért?
-Mi az már?-bújtam a takaró alá.
-Ezt nézzétek!-lebegtetett valami papírt a feje fölött.
-Az mi?-lépdelt oda a kíváncsi Alexa.
-Egy levél. Kicsit véres-nézegette James a borítékot.
-Hj...! Mutii!-rohantam oda. Mindenki csak nézett, hogy mi bajom.
-Én nem merem kinyitni-jött oda Kendall is.
-Akkor majd én!-vette a kezébe Logan az ügyet. Kibontotta, majd elolvasta. Csak nézte a papírt, teljesen lefagyott arccal.
-Mi az? Mi van benne?- jött oda Tina is Sheilával együtt. Majd utánuk Carlos is.
-Nem sok jó. Felolvasom: "A halloween a legszebb napja az évnek. És végre visszaszerzem ami az enyém! u.i.: Igen...ez vér. A ti véretek!"
-Mit akar már Jack?-nevettem.
-Honnan veszed, hogy ő írta?-kérdezte Logan.
-Igen..ez vér. A ti véretek! Nem Jack a menedzseretek? Mivel nem vagytok testvérek, így csak ez az egyetlen logikus magyarázat.
-Van azok írták, akik felfedeztek titeket..-vetette fel az ötletet Tina.
-Vagy a kiadónk..-mondta Carlos.
-Hát akkor ennyi erővel a busz is írhatta, mert az is közös-röhögtem.
-Jó...inkább menjünk el egyet sétálni..-szólalt meg Kendall.
-Én inkább maradok-ült le Sheila.
-Társulok!-mondta James.
-Akkor sem fogok neked válaszolni-nevetett gúnyosan Lala. Mi pedig elindultunk sétálni. Amilyen gyorsan kiléptünk az ajtón, olyan gyorsan rohantunk vissza a házba. Tele volt az udvar sírkövekkel,szellemekkel és pókhálókkal.
-Ki a franc díszítette fel az udvart és nem szólt?-sipítozott bent Tina.
-Én nem!-mondta egyszerre mindenki. Én már remegtem. Viszont ugyanúgy élveztem az egészet, amennyire féltem. Egész nap bent gubbasztottunk a kanapén és spongyabobot néztünk. Utálom a halloween-t. Azonban este el kellett, hogy induljunk, mert kezdődött a koncert...csak kicsit félt mindenki. Sosem gondoltam volna, hogy Carlos a fejemre nyomja a sisakot, amit kaptam tőle, és azt mondja a többieknek:
-Ne haragudjatok, hogy nektek nem vettem...de mi biztonságban vagyunk!-mondta hármunkra mutatva. Hiszen Alexának már régóta van pinkben. A koncert pedig elkezdődött, és még élve odaértünk.

A buli pedig véget is ért. Logan éppen az öltözőből jött ki, mikor ott ácsorogtam egyedül a folyosón. A lányok elmentek fagyizni. Ősszel. Nekem oké. 

-Na...hogy tetszett koncert?-dőlt neki a falnak Loggie.

-Elment.

-Khm..-vigyorgott.

-Fhuu,bocsánat...Fantasztikus volt! Imádom a zenéteket! Minden hódolatom!-irónia szint..kilencven kilenc!

-Ezt már szeretem!-mosolygott továbbra is. Majd közelebb hajolt felém...túl közel.

-Nem jöttök? Indulunk!-hallottuk távolról James hangját, és magát az énekest. Majd ellépdelt a többiekhez.

-Menjünk?-mondta Logan a szemembe nézve.

-Nem-válaszoltam vigyorogva. Majd belemarkoltam a pulcsijába és megcsókoltam.

Chapter 15.

Először is, köszönöm a 21 feliratkozót. :) Mostantól a facebook csoportban jelölhettek November 25-ig tehetséges írókat és fantasztikus Bloggereket/Bloggerinákat. BLOGOT JELÖLJ! SAJÁT MAGAD NEM JELÖLHETED! ☺ LÉCCI A FACE CSOPIBAN JELÖLJETEK :)

1. Legjobb bloggerina: CRYSTAL
2. Legjobb bloggerina: ELIE
3. Fanatikus design blog: R and A critics
4. Hiperszuper történet: BELLA SUNSHINE

Eddig ennyi :) Jelölgessetek :33

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Skacok, megjöttünk!- lépdeltek be a többiek az ajtón, Carlos elöl, ő üvöltött nekünk.
-A legjobbkor!-ordított vissza Logan. Én csak őt néztem én vigyorogtam-Mi az?-nézett rám, miközben ő is nevetett.
-Semmi. Igazán semmi...-mutogattam össze-vissza azzal az orbitális őrült arckifejezésemmel.
-Egyetek valamit, mert nemsokára indulnunk kell!-ordított James.
-Bocs, én csak azt hallottam, hogy egyetek...milyen kaja van?-sétáltam oda az asztalhoz.
-Jé, te jársz-jelentette ki Sheila.
-Nem mondod?-mondtam vigyorogva, miközben kibontottam egy üveg üdítőt.
-Ki kér Bacon-t? Már csak 5 szál van...-kérdezte Kendall, miközben kivette őket a hűtőből. Midnenki odarohant hozzá. Kinek ne kellenének?
-Khm...-köszörültem meg a torkomat jó hangosan.
-Vagy inkább legyen Lettié...-mondta egérhangon Tina.
-Most mér'?-parasztoskodott Carlos.
-Nem te laktál vele együtt 15 évig. Bármire képes a baconért...tulajdonképpen olyan mint egy ősember. Ha más szerzi meg a kaját, leüt.
-Tina!..Drága Tina...én úgy szeretlek!-öleltem meg a nővérem. De már szerencsétlen kezdett félni.
-Ne...ne szoríts...légyszi engedj el...kérlek-persze az utolsó szót már megint cincogva bökte ki.
-Csak nem fog megfojtani-csörtetett be Alexa a konyhába. De hogy ezalatt Logan hova tűnt, azt senki sem tudja.
-Négy évig birkózott a sulicsapatban,és öt évet pedig egy országos egyesületnél-mondta Tina, miután hajlandó voltam elengedni.
-Csak 18 arany és 9 aranyérmet nyert....-mondta Sheila, miközben az uborkát aprította.
-Meg egy bronzot. Az a kis...-mutattam fel a mutatóujjam.
-Szóval ha szítotok Logannel hívjuk a 911-et?-harapott bele a szendvicsébe James.
-Először hívjon el randizni...-mondtam a hajam mögé bújva, miközben a kenyeret kentem vajjal. Szándékomban állt megenni.
-Bocsi, hogy megszakítom a bájcsevejt, de másfél óra múlva főpróba-mondta Alexa a karórájára nézve. Ezek után Carlos persze a száján fújta ki az innivalót.
-Nem 8-ra kell menni?-kérdezte.
-Nem...hatra-válaszolt Lexy. Ezek után mindenki elkezdett enni.
-Gabonapelyhes bacon? Ez komoly?-vont kérdőre James, amiért a tejjel ehető gabonapehelyhez bacont ettem. Viszont nem tudtam válaszolni, mert csöngettek.
-Kinyitom-mondtam halál nyugodalommal, majd az ajtóhoz battyogtam.
-Oli!-ugrottam a nyakába az új jövevénynek.
-Szia Cece!-pörgetett meg a levegőben.
-Hogy-hogy itt vagy?-másztam ki a karjai közül.
-Miért..nem örülsz?-vigyorgott.
-De...nagyon is!-öleltem meg megint.
-Egyébként anya mondta, hogy idejöttél mialatt mi a Corvin-on lézengtünk-vágta zsebre a kezeit.
-Ja..öhm, gyere be. Sheila meg Tina is itt van-álltam odébb az ajtóból.

Chapter 14.

Reggel hamarabb keltem fel, mint Logan. Felemeltem a fejem, majd visszaeresztettem a mellkasára. Azon gondolkoztam, hogy hogyan fogok kimászni a Mrs.Henderson szerepből, hogy egyáltalán a főiskolát is elkezdjem-e. Az agyalásomat drága alvótársam hangja zavarta meg.
-Átjöttél?
-Le se feküdtem az én ágyamba.
-Gondolom éhes vagy.
-Rendelünk gyrost?-néztem rá.
-Várj, először hadd ébredjek fel...
-Nem ma este lesz a Viva la vida koncert?
-Milyen koncert?
-A srácok azt mondták ma felléptek-ültem fel az ágyon.
-Ez tök ugyanolyan, mint amikor az egész család hawaii-ra utazott, nekem meg nem szóltak-nevetett.
-Itt hagytak?-kuncogtam.
-Ja. Úgyhogy mire hazaértek "véletlenül" kifestettem a házat...csokipudinggal-ült ő is mellém.
-Kárba vészett milliónyi puding..
-De megérte-mosolygott.
-Miért?
-Mert végig nézhettem ahogy Carlos a falat nyalogatja.
-Öhm..oké-nevettem-Tényleg nem szóltak a koncerttel kapcsolatban?
-Szóltak, csak elfelejtettem.
-Hogy lehet egy koncertet elfelejteni, ráadásul azt, amin fellépsz?-nevettem.
-Ha a közelemben az egy ilyen gyönyörű lány, mint te, még azt is elfelejteném hogy hívnak-ölelt meg.
-Olyan aranyos vagy..-suttogtam egy nagy mosoly kíséretében.
-Reggelizünk?-engedett el.
-Csak ha tényleg rendelsz nekem gyrost-nevettem.
-Akkor megyek, tárcsázom a futárszolgálatot-állt fel.
-És velem mi lesz?-mondtam, miközben odajött hozzám.
-Téged meg lecipellek-vigyorgott, majd felkapott és letett a konyhában egy székre.
-Ha majd elkezdődik ez a mozgássérült torna remélem megtanítják hogy kell behajlítani a térdem-nevettem.
-Szívesen pakolászlak egész életedben-ült le velem szembe.
-Egy idő után úgyis megunnád-mosolyogtam rá.
-Azt kötve hiszem..Kérlek ne üss meg, de azt mondták elfogyott a Gyros. Attól még elmehetünk villásreggelizni!
-Az a kedvencem...-néztem le az asztalra.
-Tudom-mosolygott.
-Honnan?-néztem a szemébe.
-Mehetünk?
-Nem válaszoltál a kérdésemre! Te kémkedsz utánam?
-Csak legyűjtöttem pár anyagot Sheila-tól-nevetett.
-A kis némber...
-Akkor megyünk enni, vagy hagyod, hogy éhen haljak?-nézett rám kiskutya pofival.
-Menjünk-álltam fel.
-Vigyázz!-fogott meg.
-Most nem állt szándékomban elesni-kuncogtam.
-Nembaj, kiviszlek a kocsiig.
-De a kerekesszéket ugye nem visszük el?
-Még egy napszemüveget is felveszek, nehogy megint letámadjanak-mosolygott, majd beültetett az anyósülésre, mint valami 6 évest. ezek után végre elindultunk reggelizni, és Logan tényleg felvett egy napszemüveget a kapucnija mellé, majd befordult a parkolóba.
-Nyugi, ismerem a srácot, akié ez a hely..kiteszi a szűrét minden paparazzinak-húzta be a kéziféket, majd leállította a motort.
-Remélem is-húztam fel a szemöldököm, majd elmosolyodtam. Logan kiszállt, és én is. Lépdeltem párat, már kicsit biztosabban, de Logan megfogta a kezem, hogy ne essek el...megint. Ettünk, ittunk, hazaindultunk, és nem támadt le senki. Így lehet normálisan villásreggelizni egy sztárral. Médiások és kontárkodás nélkül. 40 perc kaja és utazás után hazaértünk, de a többiek nem voltak sehol. Biztos hangpróbára mentek. Vagy paintballozni. Erre sok lehetőség van.
-Figyelj...mondj mindenre igent!-ült mellém Logan, miközben a kanapén néztem a TV-t.
-Okés-fordultam felé.
-Szereted a sajtot?
-Igen.
-38-as a lábad?
-Igen-bólogattam.
-Utálsz?
-Mi? Dehogy is! Én szeretlek!-hoppá.

-Úgy tudtam!-mondta, majd megpuszilt.

Chapter 13.

Az orrunk egymást közelítette, mikor egyszer csak Alexa jött be az ajtón.
-Bocs,ha megzavartam valamit de Carlos feje beszorult a korlátba, és a teknősét is leejtette az erkélyről-vágott lehangolt fejet, miközben az ujjait tördelte. 
-Carlosnak van egy teknőse?-még mindig Logan alatt voltam, és kezdett hülyén hangzani, a helyzet, de nem érdekelt.
-Mhm-bólogatott Alexa-Légyszi majd gyertek le, mert Los tiszta depibe esett-azzal fogta magát, és kiment az ajtón. Logan-nel még szemeztünk pár pillanatig, miközben ő csak perverzen mosolygott. 
-Akkor lemegyünk?-szólalt meg.
-Menjünk-mosolyogtam rá vissza. Majd odavitt a többiekhez. Carlost próbálták kiamputálni az erkély korlátjából.
-Mit csináltál már?-mondtam, miközben letett Logan. Állni még tudok.
-Leesett Mr.Páncélos-műsírás vette kezdetét. Ekkor lépdelt oda hozzánk Sheila és lenyomta Carlos fejét, így a nagyobb lyukon ki is jött és a kezébe nyomta a teknőst.
-Még él-mondta Lala.
-Juj! Köszönöm!-mondta Carlos, majd rátette a sisakját Mr.Páncélosra. 
-Ez most komoly?-mondtam egy poker face kíséretében. Carlos csak gorombán nézett rám-oké, befogtam-tettem fel a két kezem.
-Mit kérsz enni?-szólalt meg Logan hozzám szólva. 
-Olyan itthon nincs. Elmegyünk hambizni?-néztem rá kiskutya szemekkel. 
-Hozom a kulcsokat!-indult meg Tina-Mi az? Kiveri a hisztit, ha nem ehet, és most nincs hozzá kedvem.
-Igaz-mondta egyszerre mindenki. Én csak vállat vontam, és elindultam. Persze rögtön megbotlottam, Logan úgy kapta el a derekamat hátulról.
-A végén még egyszer megint eltaknyolsz-nevetett.
-A végén még egyszer megint....jó,erre nincs ötletem. Vigyél le!-nyújtottam ki a két kezem, mint valami öleléshiányos. 
-Igenis, hercegnő-mondta Loggie egy nagy mosollyal az arcán, és felkapott. Elindultunk a fekete furgonunkkal a belvárosba. Kétszer 10 perc után meg is érkeztünk álmaim kajáldájába. Itt más, mint otthon. A Miskolci az kisebb.
-Egy kéthúsos hamburgert kérek, extra ketchuppal,majonézzel,salátával, és hússal. Ja, és egy nagy adag üdítőt-nézegettem az "étlapot" a McDonald's ban.
-Hölgyem, akkor négy hússal lesz?-nézett rám furcsán a fickó.
-Felőlem lehet az öt is-legyintettem. A csávó majdnem kidőlt, de nem a nevetéstől. Bizony, de betoltam..két ilyen hamburgert is. 
-Nem félsz, hogy egyszer tényleg kilukad a gyomrod?-nézett rám Kendall.
-Miért félnék?-nevettem.
-Mert degeszre etted magad-mondta Carlos.
-El fogsz hízni-bólogatott Alexa.
-Ne mondjatok semmit,mert belázad-ivott bele a kólájába James.
-Ne bántsátok már szegényt, genetikailag nem tud hízni-mondta Sheila.
-Mit csináltam?-gerjedtem haragra,mint az a boszorkány a hófehérkében.
-Túl sokat ettél-nevetett Logan.
-Fulladj meg-mondtam kissé egy 4 éves hangját utánozva, hogy ne hallatszódjon szemtelenségnek. James ekkor elkezdett köhögni...-Nem te!-böktem oldalba, hiszen mellettem ült. Ekkor mindenki nevetett, James pedig  megpróbált életben maradni.
-Délután elmegyünk mozizni?-törölte meg a száját Sheila.
-Örülök, hogy ide is kijutottunk támadások nélkül-mondta Kendall.
-Majd meggondolod magad-nevetett Lala.
-Akkor megyünk haza?-vette fel a kabátját Alexa.
-Aha-mondta Tina, majd elindultunk ki a parkolóba. Ekkor kellett volna leütnöm Kendall-t,mert odarohantak hozzánk a médiások és vagy 15 mikrofont a képünkbe nyomtak.
-Igaz, hogy eljegyezték egymást?-Logan rám nézett és csak nevetett.
-Mi történt a lábával?
-Mióta vannak együtt?-kérdezték Kendall-éktől.
-Miss.Eckert, valóban Logan Henderson jegyese?
-Négy szót mondok: Ezekhez senkinek semmi köze-vigyorogtam a kamerákba, majd nehézkesen beültem az anyósülésre. A "kommandósok" szomorkásan nézték végig ,ahogy becsapom az ajtót, és James lefuvaroz minket haza.
-Na erről beszéltem!-mutatott ki az ablakon K-Dog.
-Az a film most nem megy, szerintem nézzük meg a Csontváros-t...-támasztotta a fejét Sheila a kezével, amit a kocsiajtó belsején rögzített. Megkönnyebbülésünkre szerencsésen hazaértünk, és mindenki kidőlt. A srácok a kanapén, én a fotelben, Sheila az asztalra feküdt, Alexa és Tina pedig egyenesen a földön kúsztak. Este a csajokkal Alexa szobájában "buliztunk". Vallattuk egymást, üvegeztünk és a legjobb: párna csatáztunk.
-Akkor ti most együtt vagytok Jamessel?-kérdezte Alexa Lalát.
-Nem hinném-harapott bele egy chips darabba.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert tegnap Halstonnal randiztak.
-A kis köcsög-mondta Tina.
-És Kendall?-nézett a nővéremre Sheila.
-Él és virul. Jól megvagyunk-mosolygott.
-Sky, délután mi volt az a kis édes-kettes jelenet Logan-nel?-vigyorgott Alexa rám,mint a tejbetök.
-Amikor benyitottál?-kérdeztem vissza.
-Ahha.
-Majdnem megcsókolt...
-És miért csak majdnem?-kérdezte Lexy.
-Ó, de aranyos!-ült vissza törökülésbe Sheila.
-Hogy jutottatok el idáig?-Tina mindent tudni akar.
-Hát kezdjük ott, hogy valami csaj jött, és lesmárolta Logant..Én felrohantam a szobámba sírni, Logan meg azt mondta nekem, hogy ő engem szeret... éééés jött Alexa-nevettem.
-Ezer bocs-hajtotta le a fejét.
-Nem gond-mosolyogtam-Majd visszakapod...-nevettem.
-Lányook...én álmos vagyok-dörzsölte meg a szemét Sheila.
-Ja, kicsit én is. Mennyi az idő?-mondta Tina.
-Majdnem éjfél...-nézett az órára Alexa, majd mindenki kiment a folyosóra, Lexx pedig beállt az ajtóba, és megvárta, amíg mindenki bemegy a szobájába.
-Skyler, az nem a te szobád...-jegyezte meg Sheila.
-Tudom-mondtam mosolyogva, és bedőltem az ágyba Logan mellé.

Chapter 12.

*Logan szemszöge*
-Szia..vagy akkor ne köszönj-engedtem ki az ajtón Rebecca-t.
-Haver, még mindig rád van mászva?-állt mellém Los.
-Már kiábrándítottam.
-Részvétem-tette a kezét a vállamra.
-Carlos, nem érdekel Becca-lépdeltem a kanapé felé.
-Akkor meg mit vagy úgy lehangolva?
-Ezt úgy sem érted.
-Akkor tolunk egy meccset?-vette fel a konzolokat a kávézóasztalról.
-Úgyis te nyersz-ültem le.
-Ez mondjuk igaz-tette vissza őket.
-Inkább menjünk el valamit enni, ennem kell.. Éhes vagyok.
-Van kaja a hűtőben-furcsán néztem rá, és megértett. Tehát elindultunk a kávézó felé.

*Skyler szemszöge*
Néztem a twilight-ot és pityeregtem. Ott punnyadtam a besüllyedt ágyban. 

"-Felkelni gerlepár!-tapsikolt Sheila másnap reggel.
-Mi?-nyitottam ki a szemem. Amikor megláttam, hogy hogy aludtunk gyorsan felültem- Te kis sunyi-nevettem Loganre nézve.
-Nem kell semmit tettetni, cukik vagytok-nyomiskodott Los. Majd kirohantak.
-Héj! De mi nem járunk...-ordítottam utánuk, majd morogtam egyet hátradőlve az ágyon.
-Korán reggel minek kiabálni?-szólalt meg Logan.
-Semminek..aludj nyugodtan, kinézek. Megint megálltunk?
-Nem..olyan gyorsan megy a busz, hogy meg sem mozdul-adott választ Logan a költői kérdésemre. Én megfordultam, és elmosolyodtam. Logan felült, és meg odafutottam és letámadtam. Ott feküdtem az ágyon, és Logan-en.
-Hülye...-nevettem."

"-Hhh...-"együtt érzősködött" Logan csurom vizesen. Egy szúrós pillantást vetve rá, elindult ki a medencéből, de pillanatok alatt utolértem. Ráugrottam a hátára és innentől kezdve nem volt menekvés a számára. Mikor lemásztam a hátáról, akkor rám nézett, hogy megtudja, miért is hisztiztem ekkorát. Majd gondolataim szerint megpillantotta a sebhelyem a szemem alatt.
-Nagyon csúnya?-kaptam oda. Elég picike volt, szinte jelentéktelen.Mégis szemmel látható volt, és sok rossz emléket őriz.
-Héj!-vette le a kezemet az arcomról- Így is te vagy a legszebb.!-ilyet még sosem mondtak nekem. Megnyugtató volt, ahogy az is, mikor magához húzott és megölelt.
-Éhes vagyok-szóltam, mikor még a karjai közt hevertem. Elengedett, és úgy válaszolt."

"Be akartam rohanni az ajtón, eldobva a mankót. Eszembe sem jutott, hogy soha többé nem járhatok. Logan ágyára érkeztem. Elkezdtem zokogni. A gép még mindig sípolt. A hátam mögé került a szemben lévő szobából Tina és Kendall. Ők fogták meg a karjaimat, és kihúztak az ajtón. A folyosón ültem, és Tina karjaiban sírtam. Valami olyat éreztem, amit még sosem. Elvesztettem valakit. "

Én nem vagyok az, aki feladná egy-két kudarc miatt. Én is csak egy lány vagyok, a sok közül. Annyi a különbség, hogy én úgy tartom, nem különbözök senkitől, mert van humorom és szép vagyok. Biztos nem úgy, mint annak a lánynak. Valaki szerint csúnya vagyok és negatív. Ezekkel az emberekkel nem foglalkozok. Nem ismer engem senki sem! Legalább is úgy, ahogy én önmagam. Miért gyötröm magam ennyire? Minek itt sírni? Nem old meg semmit. Fél óra pisiszünet után kirohantam egy tányér sütiért, majd visszasompolyogtam a szobámba és kulcsra zártam az ajtót. Miután már a újhold felénél jártam, valaki be akart nyitni az ajtón, de nem sikerült neki, hiszen bezártam az ajtót.
-Skyler, beengedsz?-hallottam Logan hangján, hogy még mosolyog.
-Ki volt az a lány?-szóltam ki egy fél perces fáziskéséssel.
-Miért, féltékeny vagy?
-Nem..csak érdekel.
-Most esett le neki, hogy két hónappal ezelőtt szakítottunk-nevetett. Feltápászkodtam, és az ajtóhoz álltam. Majd kinyitottam a zárat, és utána az ajtót is. Ott álltunk egymással szemben, én az egyik szememnél elfolyt szempillaspirállal.
-Idióta-jelentettem ki gorombám a,mit gondolok.
-Te miért sírsz?-értetlenkedett Mr.Henderson. Én csak vettem egy levegőt,kifújtam és oldalra biccentettem. Ekkor esett le neki. Lerohamozott, és letepert az ágyon...-Én téged szeretlek.
-El ne piruljak..-mondtam már kicsit könnyedebb hangon.
-Azt senki sem szeretné-mosolygott,miközben a szemembe nézett. Egyre közelebb...éreztem, ahogy veszi a levegőt, és ahogy ver a szíve. Az orrunk egymást közelítette, mikor egyszer csak...

Chapter 11.

Mindenkiben hangos nevetés tört ki. Vicces vagyok?! Az már valami. Végül mikor nagy csend lett a nagy fehér asztal körül, sikerült megszólalnom.
-Akkor mehetünk shoppingolni?-hiszen tegnap délelőtt a "kulisszák" mögött a csajokkal beterveztünk egy ilyet is.
-Sky..-szólalt meg Sheila.
-Letti, biztos jó ötlet ez?-nézett rám furcsa tekintettel a nővérem. Alexa pedig csak öhm-özött.
-Nem lesz belőle semmi-álltam fel-Hozom a táskám-majd elindultam. Léptem vagy kettőt, és ultraciki helyzetben szépen hasra estem. A fejem a két kezem közé raktam, és úgy motyogtam a padló fele-Nem hiszem el!-Logan odajött hozzám és felhúzott.
-Gyere már, állj fel!-rángatott. Úgy néztem ki, mint egy rágó, amit nem lehet felkaparni a földről.
-De ezzel az izével nem is tudok rendesen menni!-kitört a hisztiroham. Vigyázat, területet kiüríteni. Logan végre felkanalazott kislapáttal a földről, majd a hátam mögé állt. Megemelt, és felrakta a a lábaimat az övéire. Így cipelt fel az emeletre. Majd összepakoltam, és levitt az ölében.
-Mehetünk?-állt fel Alexa az asztaltól.
-Felőlem..-egyezett bele Sheila.
-Menjünk-vette fel a csizmáját Tina is, majd elindultunk a városba. Kis híján 4 óra hosszát vásároltunk,ezalatt az idő alatt csak egy órát sétálhattam a lábaimon, azt is 15 perces blokkokban. A többit a kerekesszékemben töltöttem. Megalázó volt, de vásárolhattam, úgyhogy nem érdekelt. Vettem egy bajuszos pulóvert, két nyakláncot, három pár cipőt, egy szájharmonikát és egy sapkát, mert "csak" 6 lesifotóst szúrtunk ki, és 4 sajtós jött oda az esküvőről kérdezni, és a lábamról. Estére már a címlapon leszek. Tehát, miután kivásároltuk magunkat, elmentünk enni. Óh, drága kicsi kávézó, úgy szeretlek. Vadat és halat, s mi jó falat, Skyler-nek ingere, megtalálni itt tacot, levest és mindent, amit enni lehet. Szóval ettünk, rövidebben megfogalmazva.
-Én egy tányér húslevest kérnék.
-Én pulykaszószt, mellé pedig salátát. Vegetáriánus lettem..
-Nekem jó lesz pár csirkecomb-a lányok kikérték az ennivalójukat. Most én jövök!!
-Én kérnék 3 hamburgert, négy szelet pizzát és egy..nem! Két adag sültkrumplit tripla extra ketchuppal-mosolyogtam a pincérre. Remélem leírta.
-Terhes vagy?-nevetett Alexa.
-Csak éhes-nevettem én is. Majd elfogyasztottuk isteni eledeleinket, és kegyesen felálltunk ülőhelyünkből. Persze én nem, mert ki lett cserélve a székem a tolókocsira. Kedves népség, nem vagyok én rokkant, csak lábatlan. Favicc. Ezek után hazaindultunk. Vagyis én gurultam. Tina tolt, de megmondtam neki, hogy kezem még van, majd hajtom. Úgyhogy hazacsúsztam az izzadós felsőmben. Begurítottam a nappaliba a széket az ajtóból, és felmentem a szobámba felpróbálni az új cuccaimat. Mikor vége lett a ruhapróbának, elfáradtam. Megerőltető ennyi mindent végig nézni. *meggyötört hang*
-Hé, nem láttátok a...-rohantam le a lépcsőn. De pityeregve visszarohantam bezárkózni a szobámba. Amikor lementem, éppen Logan az ajtóhoz ment. Ajtót nyitott egy lánynak, az pedig a nyakába ugrott, és megcsókolta. Nem voltam szerelmes Logan-be se akkor, és sosem. Mindig tagadtam. Akkor miért rohantam el sírva?

Chapter 10.

Tehát az új lábam neve már kiegészíthető egy "-vészi" toldalékkal. Nyomorék lettem, de nem mondhatom ki, mert anya megint leordít. Mikor hazaértünk, nehézkesen, de már két lábon elindultam a szobám felé. Akkor pillantottam be Logan szobájába, aminek az ajtaja résnyire nyitva volt. Beálltam az ajtóba, és onnan néztem körül. Bementem, én leültem az ágyra. Elhullajtottam egy-egy könnycseppet, majd a hátamra feküdtem. Valaki bekopogott az ajtón, és megszólalt:
-Hé, nem jössz ebédelni?-vigyorgott rám az illető. Majd egy nagy sikítás után reagáltam.
-Logaaan!-ordítoztam, és a nyakába ugrottam. Nem kérdeztem, hogy került ide, nem jelentettem ki, hogy meghalt. Csak örültem. Annak, hogy visszajött. Ezalatt a kiabálás alatt a többiek oda özönlettek és a lépcső végéből figyelték, ahogy fogadom az elvileg meghalt haveromat. Mindenki a fejét a másik vállára hajtotta, és összeborulva nézték végig a jelenetet, csak én nem láttam ki a könnyek közül. Ott álltunk, egymás karjaiban, és nem törődtünk azzal, hogy mi történik. Az idő lelassult, és egyre éhesebb lettem. Logan lassan elengedett, és elakadt a szava.
-Ne is kérdezd-emeltem meg a műlábam, majd visszatettem.
-Jól vagy?-ölelt meg megint.
-Nem nagyon, de majd megszokom-másztam ki a karjai közül, hogy lássam az arcát. Ezalatt a többiek gyorsan elhúzták a csíkot, hogy nehogy meglássuk őket.
-Firkakirálynő...-nevetett Logan a lábamat nézve.
-Tudom milyen megalázó volt egy gyerek játszóházban várni addig, amíg nem készültek el a papírok?-estem neki a már élő Logannek. Ő csak mosolygott. Örül, hogy lát, vagy elkentem a sminkemet?-Nem akartam szóba hozni, de...ott álltam melletted, mikor meghaltál. Szó szerint bezuhantam az ajtón-nézegettem a padlót.
-Defiblirátor-egyenes válasz: pipa.
-Logikus-mosolyodtam el.
-Kihűl a kaja, megyünk enni?-nézegetett a konyha irányába Logan.
-Loggie maci az erdőben szed málnát?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Öhm...nem tudom?-ő pedig hülye fejjel.
-Vigyél le-nyújtottam felé a kezeimet-Nem tudok lépcsőzni-nevettem.
-Hölgyem?-mondta, majd felkapott, és egészen a székemig vitt, majd arra tett le.
-Hhhh...Sajt!-nyitottam ki egy dobozt-Melyik vooolt?-mondtam kicsit hangosabban és mérgesebben, mikor a sajtos doboz üres volt. Mindenki Carlosra mutatott, ő meg csak tátogatta a száját..-Szerencséd, hogy még nem tudok ezzel az izével menni. Különben már most halott lennél-a mostra persze tettem egy kiadós hangsúlyt. Persze nem maradhatott el a goromba nézés sem. Ezek után elkezdtem enni két kézzel egy-egy csirkecombot.
-Öhm...-mondogatta mindenki, miközben rám néztek.
-Mivan? A kórházban nekem nem is adtak enni!-másztam ki a dolog alól. Ekkor mindenkiben egy olyan hangos röhögés tört ki, hogy nem is hallottam a csámcsogásomat. És csak egy hülye vigyort legyintettem feléjük, és folytattam a Walesi lakomát. Mikor végeztem, lenyomtam 3 pohár narancslevet, és befejeztem.
-Nem gondoltam, hogy fogod hordani a gyűrűt-mondta Logan mosolyogva,mikor letettem a kezem az asztalra.
-Nekem tetszik-húztam ki magam.
-Ja, főleg,hogy a kedvenc színed a smaragdzöld szereted, ha rád költenek-mondta Sheila.
-Hogy szeretem ha rám költenek? Kikérem magamnak. Imádom!-csúsztam lentebb a székemben.